Kedves Kata!

Barátommal szépen terveztük a közös életünket, a válást, albérletbe költözést. Aztán hirtelen megmakacsolta magát, hogy várjunk még pár évet, amíg a lányaink nagyobbak lesznek vagy találunk más lehetőséget, hogy ne kelljen albérletet fizetni... Tudom, hogy fontos neki az anyagi biztonság, ennek ellenére nagyon nehezen tudom elfogadni a döntését. Úgy érzem, mégsem kellek neki eléggé. 14 éve tart már a kapcsolatunk, biztosan kibírnánk még pár évet, de hiába szeretjük egymást, mégis boldogtalannak érzem magam :( Pedig már annyian szeretnének minket együtt látni. A férjemen és a feleségén kívül szinte már mindenki tudja (még családon belül is).

Van rá esély, hogy annyira megromlik a házassága, hogy mégis bevállalja a költözést?

Köszönöm! Regi