Kedves Tünde!
Szerinted mi vezérli a férjemet, amikor gúnyolódik,kifiguráz,úgy beszél velem, mintha szellemi fogyatékos lennék? Ha megcáfolom amit mond,mert tudom, nem úgy van, jön a " mert én észlény vagyok, ha jobban tudom, csináljam, úr isten, hogy ilyen is van..." Hiába mondom neki, hogy ez nekem sértő és én nem mondok neki ilyeneket, nem érdekli. Nekem ezek nagyon fájnak, nem mai házasok vagyunk, nekem is lehetne bántó megjegyzésem, de nem teszem. Nincs olyan hétvége, hogy ne sírnék és azt kívánnám, bárcsak egyedül lennék.
Tudsz valami tanácsot adni, mit látsz?
Előre is köszönöm
Erzsi