Kedves Barbara!
Az exemmel 2 éve szakítottunk. Túl hirtelen lett vége és túl hamar. Én idősebb vagyok és tapasztaltabbként indultam neki a kapcsolatnak. A végére viszont viharossá vált. Minden akkor kezdett összeomlani mikor elkezdtünk együttélni. Szóba került már család és házvásárlás. Bankba is ment beszerezni a papírokat, hogy elindítsa a folyamatot. De egy idő után elkezdtem érezni, hogy nem találom a kapcsolatunkban azt, hogy Mi ketten együtt. Nem tudtunk semmit megbeszélni, nem volt kompromisszum. Minden róla szólt. Mindent nekem kellett csinálnom többségileg a háztartásban. Ő kérte h legyek háziasabb, mikor már nem tettem meg annyi mindent. Azért hogy vegye észre magát. Ezután minden apróságon is vitáztunk. Az én negatív pénzügyi helyzetem is kezdett probléma lenni. Előtte nem. Szinte mindennapossá váltak a veszekedések. Alá-fölérendeltségi viszony alakult ki. Mindenért én voltam a hibás. Nem hagytam magam. Emiatt sokszor dühkitörései lettek. Azt mondta én viselkedtem csúnyán. Szakított. Az édesanyja hatására. De szerinte mindent én tettem tönkre. Ezután ő rosszabbul volt, mint én akkor. Hanyagolta magát, alig evett. Ivott is kicsit. Ekkor még nem sejtettem, hogy ezeket miért csinálja, hiszen én csak szeretni akartam, hogy nekünk jó legyen. 2,5 hónap után újra találkozgatni kezdtünk. Összejártunk... Érződött még a harag, a düh a sértettség. Ő sérült azt mondta. Megbeszéltük ha megismerünk valakit végleg befejezzük. Ez nem történt meg. Közben megismerkedett valakivel neten. Távkapcsolat. Bemutatta a barátoknak. De közben időnként velem is találkozgatott. Ezt közel 3 hónapig csinálta. Az utolsó alkalommal én vettem észre nála ott hagyott dolgokat. A találkozásunk előtt rákérdeztem van e valakije. Letagadta. Szemtől szemben is. Csak nevetett. Jól éreztük magunkat. Éreztem hogy hiányoztam neki. De aztán én kiszálltam ebből és töröltem. Ő még folytatta volna. A másik sosem tudott rólam. Elindult aztán a másik élete. De aztán újra és újra felbukkant, írt. Akkor egy bizonyos ideig tartottuk így a kapcsolatot. Volt hogy én kezdeményeztem. Több-kevesebb sikerrel. Aztán egyre nagyobb időkkel jelent meg újra. Idén februárban volt az első. Érdeklődő volt, úgy beszélgettünk mintha semmi sem történt volna. De közben direkt félreértett. Közölte hogy neki már van barátnője. Sosem beszélt, én sosem kérdeztem a kapcsolatáról. Tudtam úgy sem mondana igazat. A járvány kezdetén is írt, hogy reméli minden rendben van velem és vigyázzak magamra. Eltelt megint kb. 2 hónap. Mikor megtudtam hogy eljegyezte a másikat. Ő megerősítette. Sosem beszélt úgy, hogy ilyen tervei lennének. Viszont azt írta, hogy gondolja sok mindent megtennék hogy ez ne így legyen... Azt írta baba még nincs. Meg esküvőre sincs még időpont. Írta, hogy még meglátják mikor lesz az esemény. Aztán újabb bő 1 hónap után rám írt. Közölte hogy épp edzőtáborban van. Kérdezés nélkül írta, hogy hol van, hogy van. Aztán a kerülő utak után rátért a lényegre. Most először felhozta a kapcsolatunkat, a közös életünket. Hogy nekünk nem kellett volna komoly kapcsolatba kezdenünk. Értékelni kellett volna azt, ami jó és megmaradni laza kapcsolatban. Persze én mentegetőztem hogy nekünk azért volt rengeteg boldog pillanatunk stb. De éreztette velem, hogy még mindig engem tart felelősnek hogy a kapcsolatunk tönkrement. Mikor a hazautazás napja volt, már rossz volt a hangulata. Nem volt beszélgetős. Úgy tett, mintha én kezdeményeztem volna az egészet. Visszareagáltam neki. Erre jött az a szöveg, hogy szerinte mi már ezt megbeszéltük. Aztán elkérte a számom. Írta, hogy szeretné befejezni ezt a beszélgetést, de jobb lenne telefonon mint írásban. Felhívott, olyan volt a hangja mint régen. Kedvesnek tűnt. Aztán elmondta mit szeretne. Közben megállapította visszakérdezvén hogy akkor nekem még vannak érzéseim... És felvázolta hogy hogyan akarna "használni" mit szeretne velem... Hogy ő nagyon vágyik rám. Meg az elmúlt időszakban nem érti hogy miért de sokat gondolt rám és a pozitív dolgokra. Érdeklődött arról hogy van e már valakim. Meséljek róla. Én meg ezt megtagadtam. Többször kérte. Kérdezte csak nem azért, mert a fiókomba van... Azt mondta hogy egy utolsó alkalmas együttlétet akar. Én erre csak annyit reagáltam, hogy ebben hol vagyok én??? Ez már nem tetszett neki. És rögtön visszakozott hogy ja, egyébként nem biztos hogy meg fog valósulni. De ha mégis majd ő keres. Messengeren többet ne irogassunk. De mivel elvesztette a munkáját, egyelőre nem tudna mit beadni, hogy hova tűnne el 3-4 órára. Kiderült miután hazament, hogy valamit elárult a beszélgetésünkről, csak épp a saját verzióját adta elő. Gondolom hogy én kerestem meg és én akarok tőle valamit. A lány annyira bekajálta, hogy letiltott engem. Pedig nem ismer, soha nem beszéltünk. Másnap viszont este jött egy értesítés nekem hogy valaki be akart jutni a fiókomba, onnan ahonnan a lány származik. Ez a lány semmit sem tud, hogy a háta mögött kezdetektől mik történtek. Az exem meg mindig bízhatott bennem. Akkor is mikor nem feltételezte volna. Azt hitte én is bosszúálló vagyok. Azóta nem beszéltünk. Ez július elején volt. Lassan két hete viszont megtudtam hogy hirtelen megházasodott. Szinte minden ismerőse meglepődött. Mert a fb-ról értesültek. Távoli rokonok, barátok, ismerősök. Még az eljegyzés ről sem tudtak. Sehol nem volt nyoma. Hirtelen ismerős útján elrendezett időpontban esküdtek. Két tanúval. Úgy tudom családját is magára haragítva. Se lagzi, se fotók. Csak egy bejegyzés. Gratulációkkal, amiben írta hogy végre bekötötték a fejét. Illetve egyik rokon nehezményezte hogy nem szólt róla, amire az volt a válasz, hogy azért van a fb hogy tudassák azt, amit tudatni szeretnének. Viszont olyan emberek akikkel személyesen is tartotta a kapcsolatot, elmondták hogy soha nem beszélt úgy, hogy komoly szándékai lennének ezzel a kapcsolattal és hogy ilyesmi tervben lenne. Mi zajlik akkor éppen most a háttérben? Semmit sem értek.