Tisztelt Kérdező!

Nehéz a kérdésre egyértelmű feleletet adni.

Fontos volna ismerni a hátteret, Ön miképpen élte meg gyermekkorát? Hogyan érezte magát annak idején a családban? Milyen igényei-szükségletei teljesültek és melyek egyáltalán nem, vagy csak részben? Szabad volt-e önfeledten játszani például, megválaszthatta ehhez kedvenc játékait és játszótársait, vagy a szabadidő eltöltése esetleg feltételekhez kötött tevékenység volt, mondjuk jó bizonyítványt kellett bemutatni hozzá? Mennyire támogatták szülei Önt, vagy testvéreit, hogy elmondják véleményüket egy témában, vagy megengedett volt-e egyáltalán érzések, vágyak kifejezése a családban?

Fentiekből kiderül, a gyerekek szemszögéből lényegesebb milyen volt az otthoni légkör, megtapasztalták-e a kölcsönös szeretetet, biztonságot, kötődést a szülőkkel-, mint az apa és anya életkora.

Vannak persze általánosságok az idősebb szülőkkel, késői gyerekekkel kapcsolatban, melyekről gyakran hallunk. 40 év körüli szülők szakmailag már valószínűleg komoly eredményeket értek el, karrierjük csúcsán vannak és anyagi szempontból is többet nyújthatnak az egész családnak. Talán türelmesebbek mint fiatal korban, van idejük együtt tanulni, játszani gyerekeikkel. A feleség tapasztaltabb az anyaszerepben, pláne ha nagyobb gyerekek is vannak már. Szülők évek-évtizedek alatt összecsiszolódnak egymással és egységes nevelési elveket alkalmaznak.

Beszélhetünk hátrányokról is. Idős szülők nagyobb követelményeket támasztanak, illetve túlzottan félthetik, ezáltal korlátozzák gyerekeik szabad mozgásterét. Az idő előrehaladtával betegségek jelentkezhetnek náluk, az is nehézzé válhat alkalmanként, hogy együtt mozogjon, kiránduljon a család, vagy az apa együtt focizzon fiával.
Osztálytársak között pedig kínos szituáció lehet amikor a túlkoros szülő bemegy az iskolába értekezletre, vagy többnapos osztálykiránduláson vesz részt mint segítő. Előfordulhat, gyermeke szégyellni fogja őt mert társai azt hiszik, hogy a nagyszülő van jelen; még gúnyos megjegyzések, nevetgélések tárgyai is lehetnek mindketten.

Az általánosságokat még folytathatnánk, hiszen a késői gyermekekről azt tartják hamar önállósodnak, de hátrányként ugyanúgy hallunk példát arra vonatkozóan, milyen túl hamar felnőttszerepbe kerülni, tizenévesen kényszerből munkát vállalni, hogy megéljen a család.
Ma egyre többen beszélnek hasonló gondjaikról, sokan „elveszett gyerekkor”-t emlegetnek csak azért mert túl korán jött a felnőtté válás és úgy érzik, lemaradtak valamiről kortársaikkal szemben.

Érdemes megemlíteni, az érintettek mindegyike másképpen éli meg a „késői gyerek” problematikáját.

Mint látható messzire vezet a témafelvetés, Önnél pedig kellemes-, és kellemetlen emlékek egyaránt felszínre kerülhetnek amikor visszaidézi a régi időket. Akár egy felnőttkori terápia alapja is lehet alaposan megvizsgálni, milyen volt késői gyereknek lenni és hogyan hat mindez mai életére, hatásosan lehet dolgozni rajta a pszichoterápiás folyamat során.

Tisztelettel:


Dr. Forrai Péter
2024-01-08 11:38:29