Tisztelt Doktor Úr!

2010. szeptember 12-n elvesztettem 22. hetesen ikerbabáimat (spontán ikerterhesség). Nem volt megállapítható a babák elvesztésének oka.

A babák fejlődése rendben volt, szépen fej-fej mellett nőttek nem maradva el a koruktól, nálam is csak émelygés volt de a 16. hétig. A 18. héttől kezdve haskeményedéseim voltak, de erre valamennyi orvos azt mondta hogy nem kell miatta aggódnom, a privát orvosom pedig direkt rákérdezés után sem szorgalmazta a magnézium folyamatos szedését, csupán akkor ha erősödnek ezek a tünetek. Így magnéziumot (Magnosolv granulátum, ovos javasolta) csak hébe hóba szedtem.

Panelban, egy list nélküli 4. emeleti lakásban lakunk és egészen a babák elvesztéséig dolgoztam (mérnöki munkaköröm van).
Az egyik pénteki napon délben nagyon apró barnás pecsétet találtom a fehérneműmön, ezt követően rögtön hívtam az orvost aki megvizsgált és nem látott semmi vérzésre utaló jelet a méhszájat zártnak találta. A vizsgálat végén mégis azt mondta hogy csak a megnyugtatás miatt jobb lenne ha a kórházban tölteném a hétvégét. Szombat korán reggel be is mentem a kórházba ahol már 2 ujjnyi tágulást detektáltak. Ezt követően este 11 órakkor elment a magzatvíz és hajnalban mind a két babát meg kellett szülnöm, akiket rögtön el is vesztettem.

Azóta lassan 5 hónap telt el..... a 10 heti ellenőrző vizsgálat során nem találtak gyulladás v. más rendellenességet nálam, 1 hónapnyi vastablettát azonban felírtak.

Kérdésem hogy mennyi időt kell Ön szerint várnunk az újabb baba⁄babák vállalásával, mivel erről több orvost megkérdezve igen eltérő véleményeket kaptam (1, 3, 6 hónap).

Illetve azt kérdezném még, hogy hogyan lehetne a szervezetemet úgy megerősíteni addig ill. a következő terhesség alatt hogy részemről a lehető legkisebbre csökkentsem az ismételt babavesztés valószínűségét, mivel valószínűleg én voltam az oka ezen veszteségnek.

A tervesvitamint a babák elvesztése óta is szedem folyamatosan.

Előre is köszönve válaszát,
B. Éva