Tisztelt Doktor Úr!

Először is ne haragudjon, de egy másik oldalon is feltettem Önnek a kérdést, bízva hogy valahol hamar választ kapok. 29 éves vagyok, első gyermekemmel várandós. A 12 hetes genetikai uh-on 2,6mm tarkóredőt mértek és borzasztóan rám ijesztettek. Csináltattam kombinált tesztet, ami alacsony kockázatú lett, Downra 1:1034, Edwardsra: <1:50000, Pataura: 1:10641. Mivel ez viszonylag még jó az eredmény ezért akár meg is nyugodhatnék. Azonban a jó pár nap alatt, amit igénybe vett, hogy megkapjam, 2 másik helyen is megnézettem a babát. Mindkét helyen 2mm felett mértek, 2,32mm, illetve 2,58mm. Az orrcsont látható, egyébként minden más jónak tűnik. Ijedtemben megcsináltattam az alap prenatestet down-ra, negatív lett. Azonban ezidő alatt nagyon sokat olvastam a témában és sok helyen láttam, hogy 2,5mm felett a megszületett gyerekek lett később lemaradott, értelmi fogyatékosak, vagy autisták lettek.

Gondolkoztam az amniocentézisen, de ha jól tudom ilyen eredményekkel azt nem feltétlenül engedik, illetve így a nőgyógyászom sem javasolta. Meg talán nem is mutat meg mást, mint a fentiek, ha jól értelmezem a vizsgálatot? Hozzá tenném, hogy ha jól értelmeztem nehány táblázatot, akkor a kombinált teszt véreredménye sem lett igazán jó. A b hcg(0,659 MoM) és a papp-a(0,4888 MoM) is viszonylag alacsony.
Tudom, hogy semmiben sem lehetek biztos viszont nem szeretnék fogyatékos gyermeket, akármennyire kicsi is rá az esély. Tudom, hogy ilyen értékkel is 90% feletti az egészséges gyermekek születési esélye, viszont! a későbbi évekről, fejlődésről már nem beszélnek, vagy nem tudnak a nőgyógyászok.. Borzasztó kegyetlenségnek tűnhet, de engem már semmi sem tud megnyugtatni, viszont Magyarországon törvényes kereteken belül már nem szakíthatom meg a terhességet. (A hozzáállásomat egyébként azt hiszem az első vizsgálóorvosnak köszönhetem, aki az értékem láttán szinte elkönyvelt betegnek, és majdnem "leprásként" kezelt.) Ön mit gondol? Mit javasolna, ha az Ön betege lennék? Úgy érzem ez pont egy olyan tarkóredő érték, ami valahogy sehogy se jó. Egészségesekhez, vagy az átlaghoz képest magasnak mondják, viszont cselekvéshez meg nem elég, nekem nem ajánlottak megszakítást, mert ki tudja lehet, hogy semmi baj... de az is lehet, hogy ha van az csak évek múlva derül ki, tönkretéve életeket, házasságot, családot.

13 hétben járok. Bűncselekménynek minősül másik országban (pl Ausztriában) egy ilyen műtét? Ha nem minősül annak, akkor azt itthon elfogadják? Nem döntöttem még, de ha ez egyébként nem büntetendő, és valamiért mégis arra hajlanèk, akkor azt később hogyan tudom lekommunikálni az itthoni orvossal/védőnővel, stb?

Bízom benne, hogy nem ítél el nagyon, csak nagyon megrémítettek és egyre inkább úgy érzem, hogy nem szeretnék kockázatot vállalni. Válaszát előre is köszönöm. Eszter