depresszió

Üdvözlöm! 16 éves lányom miatt írok. Zárkózott, visszahúzódó, izgulós, nehezen oldódó gyerek. Sajnos két éve rendszeresen "lelki összeomlásai" vannak. Ilyenkor egy apróság miatt (kisebb összeveszés, számonkérés) megsértődik, visszavonul a szobájába és kezdetét veszi a "duzzogás": senkihez nem szól a családban, gubbaszt a szobájában, sötétben van, nem csinál egész nap semmit, csak akkor jön enni ha nincs a lakásban senki, próbál láthatatlan lenni. Elhanyagolja magát és a szobáját is. Ha beszélni próbálok vele, nem válaszol, rázza magát, eltakarja az arcát, mostanában már zokog is. Nincsenek barátai sem olyan családtagunk akivel beszélgetne erről. Először 6 hétig tartott ez az állapot, ezután átlag kéthavonta kb 7-10 napig csinálja. Miután elmúlik egy ilyen krízis, megpróbálom elfelejteni, túltenni rajta magam, reménykedem, hogy többet ilyen nem lesz. De újra és újra megtörténik, most nyáron már rövid időn belül másodszor. Jelenleg megint ebben az állapotban van, és most először felvetettem neki, szeretném ha pszichológust keresnénk neki. Zokogott, újra összeomlott. Véleménye szerint szükséges-e pszichológusi segítség, most belevágjunk-e? Ha mereven elutasítja, mit csináljak? Szeretnék neki segíteni mire kezdődik az iskola. Köszönöm

Üdvözletem
Nemrég veszitettem el a párom és nem tudom ezt feldolgozni nincs kedvem semihez,ami még nagyon rossz hogy ez furcsán hangzik de amikor látogattam a korházba csak kekszet kért semmit se vigyek mert nem bir enni.Az utolsó nap meglatta egy embernél a banánt és azt mondta mért nem hoztá banánt mondtam hozz de ez nem igaz ki akartam menni venni de nem akarta.Nagyon bánt hogy nem vettem neki de ő mindég olyan volt ha azt mondja ne vagy nem akkor nem türte ha ellent mond valaki.Közölték velem az orvosok hogy kevés ideje van és igy gondolkodni se tudtam nem jutott az eszembe hogy azért is vegyek bármit mond,bár képes lett volna azt mondani minek vittem vagy vigyem haza,Tudom hogy ez lehet butaság de engem nagyon bánt folyton hallom a szavait.

Üdvözletem! :)

Szerelmes vagyok egy férfiba, aki bipoláris zavarral küzd elég komolyan. A rég múltjában él még nagyon.Lassan 7 éve próbálja lezárni sikertelenül.
Én lassan 1 éve ismerem.Volt hogy jártunk pár hónapig aztán csak barátok voltunk,majd újrakezdtük.De úgy érzem én rontom el.Hogyan kell egy bipoláris zavarral élőt meghódítani? Mi lehet a szeretetnyelve?

Köszönöm!