Parommal van egy 19 honapos kislanyunk es eppen vegleges szakitas elött allunk. Engem edesanyam pont ilyen idösen hagyott el gyerekkoromban, mintha megismetlödne a törtenelem. De ennek a gyermekemet en nem akarom kitenni.
Jartam pszichologusnal, honapok ota antidepresszanst szedek, aminek mar nem erzem hatasat.
Kapcsolatunk minösege miatt mindkettönket okolom mintha a paromnak mas lenne az ertekrendje.
Mennek is, meg nem is.
Igazabol csak boldogsagot es harmoniat kivanok mindannyiunknak, semmi mast.
Erdemes lenne küzdenem, mar csak a kislanyom boldogsaga miatt is?Vagy merjek tovabballni?
A valasztott lapom a VI.
Köszönettel, Timea