Kedves Franciska!

Tegnap írtam Önnek, de a lapom sajnos lemaradt. A választott lapom a REMÉNY lapja.
A történetem a következő.:


Párommal (Ádámmal) közel 2 évig voltunk együtt. Április végén szakított velem, majd 3 hónap különlét után(ez idő alatt megszűnt kettőnk között kommunikáció, megszakított velem minden kapcsolatot), majd július végén visszatért hozzám, azért mert hiányoztam és nem tudott elfelejteni. Most közel 2 és fél hónapig voltunk újra együtt, de 3 hete ismét szakított velem. Voltak kisebb veszekedéseink, amiből elege lett. Az utóbbi 3 hétben úgy éreztem, mintha kezdene felfelé ívelni a kapcsolatunk, csodálatos volt. De összevesztünk egy kisebb dolgon, és én ezzel piszkáltam 3 napig, felment a vérnyomása, bevörösödött a szeme, annyira ideges volt már ez miatt. Szakításkor annyit mondott, hogy szeret, szerelmés még Belém, de ne várjak rá, mert ez végleges szakítás, igaz az előző szakításnál is ezt mondta... Azóta nem is keresett, persze én sem Őt, mert úgy gondolom Ő mondta ki a végszót, neki kellene keresnie.
Pár holmim még maradt Nála, szandál, nadrág, nagymamám edényei, szakításkor azt mondta, hogy visszahozza, de se híre se hamva. Ennek lehet valami jelentősége?
Én nagyon szeretem Őt..

Idővel újra visszafog térni hozzám? Mire számíthatok Vele kapcsolatban?

Adataink: Anita-1992.11.17 16:50 Születési hely: Székesfehérvár
Ádám-1988.03.18 Születési hely: Székesfehérvár

Hálásan köszönöm: Anita