Tisztelt Franciska!
Óriási problémával fordulok Önhöz. Széthullott az életem. Férjem 15 év után kiszeretett belőlem állítása szerint. Pár hónapja kérdeztem, mi a gond, mert láthatóan valami baj volt vele. Sokat el is járt esténként, italozgatás, haverok. Mondta, hogy nem szeret. Összetörtem. Próbálkozott-ezt mondja-, hogy újra sikerüljön, de továbbra sem maradt itthon, rendszeressé vált a kimaradás. Két héttel ezelőtt, mivel régóta gyanakodtam, felfedeztem egy sms-t, melyben egy 17!!!! évesnek szerelmet vallott: szeretlek....ezt írta, ő kétszer ennyi idős. Szétroppantam. Azt mondja, hogy nem úgy szereti, nem történt semmi egy puszin kívül, annak vége. Időt kért. Nem tudok nélküle élni, egy hete mindent elpakolt, elküldtem, hogy szánalomból ne éljen velem. De ezt én nem bírom ki. Mindent megbocsátok, ő is tudja, szemet hunyok, hajlandó vagyok mindent elölről kezdeni, hogy jó legyen. De én azért lettem a felesége, mert vele akarom leélni az életem. Széthasít a fájdalom és a hiánya. Már a betegség is jelen van, belebetegedtem. Választott lapom: Remény. Kérem, legyen kedves megnézni, ugye, visszatalál hozzám a férjem? Milyen reménnyel vigasztalódhatnék?
Köszönöm!