30 éves nő vagyok, s a szülinapom másnapján kiderült, h 10 hetes terhes vagyok, közben volt egy kisebb LEEP műtétem, meg egy ujjabb felángolásom, mert colitis ulcerosában szenvedek. Másnap elhagyott a "párom" ( bár ki tudja mi is voltam neki), mert ő nem szeretné ezt a babát, annak ellenére, h kedden azért kerestem fel az orvost az ő kérésére, h beszéljünk a gyerekről. 2 és fél éve mást sem hallottam tőle csak a gyerek, ha annyit mondtam, h majd ha neked lesz gyered, kijavított, h "drágám, rosszul fogalmaztál, gyerekünk lesz". 2 perc alatt megváltozott benne minden. Azóta hazaköltöztem, s még az imádott kutyám is meghalt. Összeomlott a világ körülöttem, s kétségek között vagyok, h mit hozhat a jövő. A költözést véglegesítette, már nem keress. Úgy érzem mindenben
mellette álltam, érzelmileg, anyagilag, mert még most is tartozik, s bármiben amit csak kért. A gyereket együtt terveztük, s nem önszántamból vállaltam. Örülök neki, de nem tud boldoggá tenni, mert félek, h egyedül hogyan oldom meg a dolgokat, s milyen életet biztosíthatok a babának! Szeretném megtudni, h tehetek e bármit is, h egy család legyünk, s a gyerekünk boldogan élhessen.
A lelki terhek miatt nagyon nehezen viselem a terhességet, annak ellenére, h már 16 hetes vagyok!
Mégegyszer köszönöm!