Kedves Jósnő!

30 éves vagyok és úgy érzem, hosszú évek után megtaláltam azt a férfit, akivel újból el tudok képzelni egy hosszú, szeretetteljes és izgalmas kapcsolatot. Ő sem közömbös irántam és ezt szóval és tetteivel is jelzi, de korábbi kapcsolatát még nem tudja elengedni és attól is félek, hogy fellángolása pusztán szexuális vagy a gondolataimnak szóló filozófikus jellegű. Nem társaságban találkoztunk, így találkozóink nem mindennaposak, kicsit benne van a túlságosan is sokat mutatás kényszere. Én egy társat szeretnék benne és várni és harcolni is tudok érte, de nem tudom, hogy mennyit érdemes. Nem jelez felém teljesen tisztán és rettenetes önbizalomhiánnyal is küzdök, ha egy-egy jó pillanat után valamit elrontok. Mintha nekem kellene irányítanom a szálakat, de ez inkább teher. Elengedjem magam, tudna szeretni? Akar szeretni?
Lapom az ajándék a XXVI-os. Eljön-e végre a különleges ajándék számomra és számára? Vagy álljak tovább, amíg nem nagyobb fájdalom nélkül el tudom engedni, bár ennél már többet érzek.

A segítségedet, a bátorításodat előre is köszönöm!

Üdvözlettel:
Rita