Kedves Jósnő!
Novemberre várom a második gyermekemet, az apjuk nem támogat semmiben, nem élünk együtt, inkább csak bánt, ha találkozunk.
Albérletben élünk, nincs munkám, pénzem, fogalmam sincs, hogyan tovább. Adósságaim vannak, még az áramot is kikapcsolták a mostani lakásban.
Ahová fordulok segítségért, kudarc ér, lassan senki nem marad mellettem, barátok eltűntek, csak az anyukámra számíthatok, de ő se bírja már.
Nem akarom feladni, de pénzügyileg teljesen lehetetlen az állapot, mit tegyek, hogy jobb legyen nekem, nekünk? Lesz jobb, vagy csak egyre rosszabb?
Találok-e egy társat, aki így is szeret, s mikor? Érdemes most keresnem? Várandósan...?
Köszönöm a válaszát.