Kedves Jósnő!
A végemet járom. A családom teljesen kikészít. Közel 30 éve tartanak terrorban. Mindig ugyanaz..... Kihasználnak, elveszik mindenem, meglopnak s emellett még lelkileg is gyötörnek. Nem család ez. Rengeteg dolgot megpróbáltam, (el is költöztem) hogy jobb legyen, de nem jött változás. Ma már ott tartok, hogy azt szoktam kívánni, hogy reggel már bárcsak ne kelnék fel.
Meddig fog még ez tartani?
Választott lapom a rabság.
Köszönöm.
Ani