A félelem a legnagyobb úr, amely egész életünkben bennünk rejlik, valahol mélyen, és gyakran némítja el a szólni akarót, a tenni vágyót.
A félelem, amely meggátol abban, hogy Katát kérdezzem, mert nehéz napokat él meg. Talán már ma kiderül, hogy a kis Pöttyök maradnak, vagy úgy alakul, hogy könnyek gyűlnek Kata, Párja és Családja szemébe.

A beültetést követő napokban, hetekben élt és él a remény…
De mi lesz, ha?
Mi lesz, ha ismét keserű könnyet nyel a gyerekre vágyó asszony, aki megadna bármit, hogy ölébe vegye és szemébe nézzen kicsinyének?

A kérdésre nehéz a válasz, s talán ez a legnehezebb a lombik programba résztvevők számára, amikor a babában gondolkodó nő figyeli testét, minden kis jelnek jelentőséget tulajdonít, míg várja a bizonyság pillanatát, hol magasba, hol a legsötétebb mélyben érzi magát…