Az első gyermek mindig is különleges marad. Nem azért mert kiváltságos, nem is azért, mert szebb, vagy okosabb testvéreinél. Csupán az első baba teszi szülővé édesanyját, vele foglalkozik legtöbbet, s ő az, aki egészen a második gyermek megérkezéséig az "egyeduralkodó" szerepét tölti be életében. Az első babánál még mindenki aggódik, a legkisebb tüsszentésre is komoly bajra gyanakszik, míg egy második babánál már gyakorlottabb, sokkal engedékenyebb.

Nevelés, felkészülés

Ha a második baba úton van, akkor minden megváltozik. Az anya is, a gyermek is, és nagyon sok múlik azon, hogy már kezdetektől jól kezeljék a helyzetet. Sokszor láthatunk féltékeny, irigy nagyobb testvért, aki állandóan rossz fát tesz a tűzre, hogy ő kerüljön a középpontba. De láthatunk olyat is, aki egy felnőtt felelősségérzetével gondoskodik és vigyáz kisebb testvérére. A reakciók okát egyértelműen abban kell keresni, hogyan vezette elő a szülő, hogy hamarosan új családtag érkezik.

Persze nem egyszer az addigi nevelés is befolyásolhatja az elsőszülött későbbi viselkedését. Ha a gyermeket nem csak elkényeztették, de nevelték is szülei, szófogadó, és már nem akaratos, akkor könnyebben fogadja a kistestvér érkezését. A gyerekek, akárcsak a felnőttek, szeretik azt érezni, hogy fontos szerepet töltenek be szeretteik életében, és kellő figyelmet kapnak. Minderre nagyszerű lehetőséget biztosít egy kistestvér érkezése.

Ha megszületik a baba

A baba megszületését követően az édesanyának kevesebb ideje jut nagyobb gyermekére, aki már kevésbé van rászorulva. Természetesen rá is elegendő figyelmet fordít, azonban a gyerek ezt is kevésnek tekintheti, s ilyenkor következik a féltékenység, az irigység. Ha azonban a szülő felelősségteljes feladatokat bíz gyermekére, s ezáltal közösen töltik az időt, nem csak féltékeny nem lesz, de sok hasznos dolgot tanulhat is.

Életkorának megfelelően megkérhetjük rá, hogy vigyázzon testvérére, segítsen odahozni a baba ruháit, de akár a pelenkázásban, fürdetésben is részt vehet. Ebből megtanulhatja mekkora felelősséggel jár gondoskodni valakiről, ráadásul a közös elfoglaltságnak köszönhetően nem érzi azt, hogy szülei elhanyagolják.

Hogyan magyarázzuk el

Két éves kor alatt: a gyermek valószínűleg még nem értené meg, hogy egy kisbaba van édesanyja pocakjában, így ne is próbáljuk elmagyarázni, ha a gyermek nem utal rá. Fontos, hogy a baba megszületésekor ne eszközöljünk drasztikus változásokat, mert ebből úgy érezheti, mindennek a kistestvér az oka. (Pl. ha addig a szülők szobájában aludt, ne tegyük át másik szobába.)

Kettő-négy éves kor között: kilenc hónap hosszú idő, és a gyermek egyre több dolgot ért meg. Csak akkor szóljunk neki a babáról, ha már látható jelei vannak. Számára is izgalmas lesz, ahogyan látja anyukája pocakját növekedni. Bíztassuk, hogy beszéljen a babához, vagy simogassa meg anyukája hasát- hiszen ezt kistestvére is érzi. Ha nem szeretné, akkor természetesen ne erőltessük a dolgot.

Öt-nyolc éves korban: ebben az életkorban a gyermekek már kezdenek aggódni édesanyjukért. Magyarázzuk el nekik, hogy a reggeli émelygés, a fáradtság természetes dolog, ami védi a babát, így nincs okuk aggodalomra. Bár ilyenkor már biztosak a saját helyükben, és általában örömmel fogadják a baba érkezését, érdemes egy kisebb extra figyelmet szentelni nekik.

Kilenc-tizennégy éves korban: a gyermek már elég nagy ahhoz, hogy megértse, mi történik. Emellett nagyon hatékony segítség is lehet, segíthet a baba szobájának díszítésében, nevének kiválasztásában, és mindezt nagy örömmel teszi, hiszen komoly, felelősségteljes feladatokat kap.

Tinédzserek: kamasz korban már nem annyira a családban elfoglalt hely játssza a központi szerepet, így valószínűleg a baba érkezése sem fog gondot okozni. Fontos, hogy elég időt töltsön kistestvérével amikor otthon van, de soha nem szabad ráerőltetni.

Mindent összevetve csupán elegendő magyarázat, közös tevékenységek, és egy kevés figyelem kell ahhoz, hogy az elsőszülött gyermek örömmel várja kistestvérét.

Fotó: Nicola: Ich bin da