A szülőszobán a nővérek szerencsére nem sok időt hagytak a fájdalmakra, rákötöttek a CTG-re, és egy orvosi vizsgálat után előkészítettek a műtétre. Mivel első babám is császármetszéssel jött világra, orvosom úgy döntött, hogy ez most sem lesz másként. A fájásaim is az előző műtét hegének helyén jelentkeztek, így igazolódni látszott az orvos előrelátása, mert fennállt a veszélye a heg felszakadásának.

A műtét komplikációk nélkül zajlott, hálás vagyok minden dolgozónak, akikkel ott találkoztam. Voltak félelmeim a gerincvelői érzéstelenítéssel kapcsolatban, mert első gyermekemnél nem sikerült megszúrniuk, így a műtét teljes altatásban zajlott. Miután ezt elmondtam az aneszteziológus doktornőnek, még műtőn kívül külön megvizsgált, majd megnyugtatott, hogy nem látja akadályát a szúrásnak. Végül igaza lett, elsőre sikerült az érzéstelenítés! Amiért külön hálás voltam, a műtét minden mozzanatáról előre tájékoztattak, műtét alatt folyamatosan foglalkoztak velem és messzemenőkig segítőkészek voltak! Ráadásul végül nem ragaszkodtak ahhoz, hogy levegyem a szemüvegem, így nem éreztem magam teljesen kiszolgáltatottnak a műtét alatt, és ez sokat jelent nekem!

Apuka a szomszéd helységből üvegfalon keresztül követhette az eseményeket, így ő is, én is rögtön megcsodálhattuk a kis gyűrött, de csodás szépséget, amint kiemelték pocakomból. Még el sem vágták a köldökzsinórt, már fel is sírt Luca, majd néhány perc múlva már pólyában hozták oda a fejem mellé, hogy megcsodálhassam, és egy puszit nyomhassak piciny kis orrocskájára! Köszönet érte!