Tisztelt Andrea!
Szeretném a segítségét kérni az alábbi probléma megoldására.
Két kisfiam van, a nagyobbik két hét múlva lesz 3 éves, a kicsi 4 hónapos.
A nagyobbik kisfiammal járunk angol órára (30 percesek az órák, most voltunk nyolcadszor, általában ugyanahhoz a dalhoz ugyanazokat az eszközöket használja a tanárnő és a 8 óra alatt két új dal-t tanultunk, a többi óra ugyanúgy zajlik percről-percre, semmi új nincs bennük).
Egy kislányon kívül Ő a legfiatalabb, a többiek, (többnyire lányok) már mind betöltötték a 4. életévet, óvodába járnak, míg mi nem.
Kisfiam nem akar egyhelyben ülni és figyelni, bár a tanárnő ezt várja el tőle. A feladatokat lassabban oldja meg, mint a többiek és általában már akkor mondja a jó megoldást, mikor a tanárnő nem figyel (másra figyel vagy továbbhalad), így meg sem hallja, vagy ha kisfiam bekiabálva mondja a megoldást, akkor pedig úgy tesz, mintha nem hallotta volna, és inkább a többiekre figyel.
Most a 8. órán kipróbáltuk azt, hogy mit csinál kisfiam, ha én nem vagyok bent vele az órán, mert a tanárnő szerint meg kéne szeppennie és oda kéne figyelnie. Természetesen nem így történt. Kisfiam egy cseppet sem szeppent meg. Hogy az órán mi történt nem tudom pontosan megmondani. Annyit hallottam, hogy a tanárnő az óra előtt közölte a többi szülővel, hogy kisfiam viselkedészavaros.
Óra után beszélt velem és azt mondta, hogy Ő ott tart, hogy szíve szerint eltanácsolná kisfiamat, mert állítólag az egyik szülő panaszkodott a múlt alkalommal, hogy a kislánya fél tőle (hozzáteszem sosem bántotta a kislányt). Tudjuk, hogy kiről van szó, mivel akik ezen az órán ott voltak ezen a kislányon kívül mind újak voltak és eddig csak 3-an voltunk, ez a kislány, illetve a barátunk kislánya és kisfia, akikkel sokszor összejárunk, így ők ismernek minket és nem is félnek.
A tanárnő mondta, hogy így senki nem fog menni hozzá tanulni (pedig akkor jók voltunk, mikor csak mi és a barátunk gyermekei voltak akik legelsőnek elkezdtek járni hozzá (Ha mi ketten nem mentünk volna, akkor el sem tudta volna indítani a csoportot.)
Furcsának találtam azt a mondatot, hogy gyermekemnek szereplési kényszere van, de mikor rá kerül a sor nem csinál semmit.
És ezen kívül hiperaktív a gyerek.
Vigyem orvoshoz!
Nem fogják szeretni az óvodában az óvónők és mindig büntetésben lesz, illetve a gyerekek ki fogják közösíteni.
A tanárnő szerint itthon azért tud egyhelyben ülve figyelni gyurmázásra, olvasásra, angoltanulásra, mert egyedül van. Viszont arra már nem tudott választ adni, hogy akkor miért tud figyelni, ha elmegyünk vendégségbe és ott valaki a többi gyerekkel közös játékot ad nekik, illetve mikor én vigyáztam rajta kívül 1 éven keresztül két szomszéd gyermekre miért tudtak ügyesen együtt énekelni, stb.
A lényeg! Szeretném megkérdezni Önt, hogy mit gondol az esetről és milyen tanácsot tudna nekem adni, vigyem-e tényleg orvoshoz a gyermeket?
Esetleg tippet tudna-e adni arra, hogy az angolórán mit tegyünk vele, hogy odakoncentráljon arra amire a tanárnő kéri. Vagy keressünk másik tanárt, aki le tudja kötni a figyelmét?
Segítségét köszönöm!
Tisztelettel: Orsolya