fél egydül aludni

Kedves Andrea,

A párom kisfia 5 éves, még mindig altatni kell, sőt egy szobába alszik a szülővel, csak a saját külön ágyában, ami szerintem nem egészséges .( Ha még nem, alszik el a gyerkőc és kijön a párom a szobából akkor üvöltve sírni kezd).
Napközbe is ha szomszéd szobába játszik, akkor is kérdezi" hol vagy?"
Kis korában váltak el.
Mennyire normális ez? Rokon családoknál ilyen gond nincs a gyerekekkel.
Köszönöm előre a válaszát, Sára.

Kisfiam szorong?

Kedves Doktornő!

Kisfiam egy hónap múlva lesz 7 éves.
Most a téli szünet után furán viselkedik.Konkrétan ha az apukája elmegy otthonról, sírni kezd és azt ismételgeti hogy "Apát akarom"
Őszinte a viszonyunk mindent megbeszélünk
Megkérdeztem miért sír azt mondta nem akarja hogy apa elmenjen.
Egy kisfiúnak az iskolában 1 éve hirtelen meghalt az édesapja és a fiamat is volt hogy ok nélkül megütötte ez a kisfiú, sajnos mással is így viselkedik.
Amikor erről beszéltünk a fiammal, akkor ő azt mondta azért viselkedik így a másik kisfiú mert idézem " Anya tudod ő soha többet nem találkozhat az apukájával".

Valahogy azt érzem ennek köze lehet ahhoz, hogy itthon s?r az apukája miatt

Mit tanácsolna?

Köszönettel

Agresszív viselkedés az iskolában

Üdvözlöm!
Unokám 6.5 évesen került iskolába.Nagyon jó képességű matematikából már járt egy éve kisszeni képzőbe.
Sajnos valószínűleg pszihésen még nem iskolaérett.
Jöttek a magatartási gondok amit persze büntetéssel és feketepontokkal rossz gyerek megbélyegzéssel honorál az iskola.
Eljutottunk odáig hogy a gyerek már állítja magáról nem tudja miért csinálja idézem "az agyammal van a gond."én rossz vagyok.
Mit tehetnénk hogy javuljon a helyzet.

Kényszercselekvés

Kedves Andrea! Kisunokám szeptemberben lett 3 éves. Az ovodába szokatás latszólag simán ment, kis síras után tudomasul vette , hogy ott kell maradnia. A viselkedésére az ovodában nem panaszoknak,eggyüttműködő ,jó kislány. Viszont azóta több [ szokast ] is felvett ami furcsa... az arcát söprögeti ,mintha a haja odalógna [ pedig fel van fogva] , ragja a körmét,sőt volt olyan is hogy a kis kezébe harapott erősen, és mostanában krákog...Mondogatja hogy fél oviba menni...Már csak ebédig van az anyukája elhozza utána. De nem szűnnek ezek a dolgok..sőt.... Attól félek h elfojtott félelmei vannak és ezekből később bajok lesznek. Hová lehet fordulni ill. menjünk e eggyáltalán v várjunk még? Válaszát nagyon várom Doktornő! Tisztelettel: Huszárné Fenyvesi Diána

Gyermekem pánik beteg lehet ?

Üdvözlettel szeretnék segítséget kérni
Van egy 10 éves kislányom
Amit tudni kell kb egy hónapja néha néha előjött neki olyan dolog hogy azt mondogatta nekem hogy úgy érzi nem kap levegőt .Ilyenkor mindig sikerül meg nyugtatni .Most már egyre többször fordul elő de már olyanokat is mondd hogy nem e tud megfulladni ?nem e lesz beteg ?teljesen kivagyok készülve hogy mi lehet a probléma .Van hogy el sírja magát és utána helyre jön .Természetesen házi orvost felkeresem.Szeretnek nyugodtabb kenni hogy ezen tudnak segíteni ?ez már maga pánik betegség ?vagy lehet más a háttérben?azt mondta a legutolsó ilyen gondolatnal hogy azt kérdezte magában hogy nem e lesz semmi baja és hogy nem tud meghalni ?lehetséges az hogy most tudatosul benne a hajlandóság fogalma ?köszönöm a segítséget egy aggódó anyuka

Szorongó gyermek

Jó napot! Lehet hogy egy kicsit hosszú lesz bocsánat de csak így tudom elmagyarázni a kérdésemet!
Van nekem egy nagyon okos 6 éves kislányom! Focizik! Az edzője úgy látta hogy egy kicsit nagyobbakkal is járhat edzésre mert annyira ügyesen fejlődik hogy ellenük is nyugodtan edzhet! Egy napon elment erre az edzésre és sírva jött ki hogy ő nem szeretne többet menni! Pedig elvileg nagyon jól ment neki de talán egy kisfiú felrúgta! És ott kezdődtek a problémák! Utána elkezdett reggelente sírni az óvodába hogy anya hiányzik! Volt hogy egész nap sírt! Utána az edzésre is úgy ment! És azóta is ez van! Nem mehetünk el sehova úgy hogy ő ne sirna! De tényleg sehova! Ez több mint 4-5 hónapja tart! És jön az iskola és nagyon félünk hogy ott mit fog csinálni! A barátnője el hívta magukhoz és amikor elköszöntünk akkor is már sírt a kocsiba és kérdezte hogy ugye megyek érte! Én már nem nagyon tudom kezelni! Az óvodából ugye most ballagott de előtte is végig sírt! Az utolsó 4 hónapot végig sirta minden reggel! Egyedül nem képes menni sehova! Pár napja voltunk egy kicsit pihenni és elmentünk sétálni de őt és a kisebb tesója otthon maradtak a mamával és papával! 1-1.5 órát voltunk távol es arra értünk haza hogy sír! Én ezt sajnos már nem tudom rendesen kezelni!
Ön szerint mi lehet a probléma??

szorongás?

Kedves Andrea!
13 éves fiam miatt írok Önnek.Sajnos az utóbbi időben nem hajlandó a nagy méretű pulóvertől megválni.Itt a nyár a hatalmas hőség,de nem akar levetkőzni.Mikor rákérdeztem azt mondta,hogy azért mert zavarja ahogy kinéz és kövérnek gondolja magát.Állítása szerint senki nem mondta rá,hogy kövér és nem is érdekli más véleménye.Egyébként nem kövér 168cm és 62 kg.Igazolt sportoló focista.Heti 4 edzés és 2-3 meccs van.Az iskolában testnevelésből kitűnően teljesít.Több sportágban megüti e megyei versenyek első helyezettjének a szintjét,de nem hajlandó a versenyekre sem elmenni.Azt mondja őt zavarja ha nézik.Szóbeli feleleteit rendszerint azért rontja el,mert zavarja,hogy a többiek előtt kell beszélnie.
Kérem adjon tanácsot,hogy lehet ezt a helyzetet kezelni.
Előre is köszönöm

Pánikroham?

Tisztelt Doktornő!
Ezúton szeretnék érdeklődni az alábbi problémával kapcsolatban:
Kislányunk 6 éves. Sajnos egy éve váltam el feleségemtől, akivel nagyon nehéz a kapcsolatom. Sajnos ő nem rejti ezt véka alá a kislányunk előtt (váltott elhelyezésben egyeztünk meg.) Nehezen tudom őt a kapcsolattartások során visszavinni, elképesztően apás. Legutóbb azt történt, hogy a kocsiban reggel óvodába menve, kapcsolattartás végén elkezdett kontrollálatlanul rángatózni a keze meg a lába is, mintha epilepsziás rohama lenne, de folyamatosan észnél volt, sőt kérte, hogy segítsek, mert nem tudta abbahagyni. Megálltam azonnal megfogtam a kezeit, megsimogattam, megnyugtattam és szinte egyből elmúlt. Soha nem tapasztaltam nála még csak hasonlót sem korábban. Sem az óvoda, sem senki nem jelzett még csak hasonlót sem ezt megelőzően. Ő annyit mondott, hogy volt már korábban, de akkor ő saját maga leküzdötte. Jeleztem a volt feleségemnek is, de ez csak olaj volt a tűzre. Ez pánikroham lehetett? Mi a teendőnk? Köszönöm szépen előre is a segítségét!

Mit tegyek a lányommal?

Üdv. Tanácsot szeretnék kérni. Kislányom kb 2 hete teljesen megváltozott. Nem akar iskolába menni,kirándulni,sehova. Megfájdul a hasa,hány. Mostmár azt mondja én hiányzok neki és azért. De ha együtt vagyunk sem jobb. Iskolába eljutunk valahogy,ott kicsit sírdogál aztán semmi baja. De ha bárhová megyünk szenvedéssel(ahova előtte ő is akart) ha már ott vagyunk semmi baj. Először azt hittem az iskolában van baj de nem. barátai vannak.Itthon nincs semmi családi probléma veszekedés vagy bármi ilyen. Néha már teljesen kezelhetetlen. Tudni kell hogy van egy 9hónapos testvére,arra gondolok nem-e az hogy emiatt kevesebb idő jut rá mint eddig. Depressziós lenne vagy én ronthattam el valamit? Hogy segíthetnék neki? Teljesen kétségbe vagyok esve mi lehet a baj.
Köszönöm

Kislányom szorongása

Kedves Doktornő!

A kislányom miatt szeretnék öntől tanácsot kérni. A kislányom 7 éves, gyönyörű egészséges és életvidám kislány, de kb 1 hónapja volt egy torokgyulladása, amióta állandóan a köldöke körüli nyomásról panaszkodik, de fizikailag nincs baja, mert kivizsgáltattam. Állandóan attól retteg, hogy hányni fog. Látszik rajta, hogy a félelme valós, pedig tényleg nem beteg. Ez az állapot az óvodában is fenn áll. Próbáltunk már beszélgetni vele, hogy mondja el mi bántja, de nem tudtunk rájönni.
Az mondja, hogy amikor unatkozik vagy egyedül van, akkor jön rá ez az érzés. Azt hittem, hogy ez átmeneti állapot lesz, de most már kezdek aggódni miatta. Szeretnék tanácsot kérni, hogy hogyan oldjam a feszültségét/szorongását, vagy kihez vigyem ebben az esetben?

Köszönöm előre is a tanácsokat!

Pánikbetegs?g

Szép jó est?t abban szeretném a segítségét kérni hogy a 10?ves kisfiam kicsi kora óta nagyon fél a hányástol ?s egy hónapja kb benne voltunk hosszú idő után először ?s az iskolába órán hányt ?s a többi osztálytársa fujjogva undorítónak mondták
Azóta minden reggel sírva megyünk iskolába hogy mi lessz ha megint hány az iskolába nagyon sokszor mondja hogy neki hányingere van
Reggelente sír hogy nem akar menni iskolába mert nem tud velem lenni mert 4ig suliba van ?s utána kevés idő van már
Ha elmegyünk nagyobb bevásárlóközpontba vásárolni ha sokan vannak lesapad hányingere lessz
Hogy tudok rajta segíteni tanácstalan vagyok ?s elkeseredettek hogy hogy tudnék segíteni
Válaszát előre is köszönöm

Nem birok a fiammal

Kedves Szakértő! A nagyobbik fiam 9 éves. Egyszerűen nem viseli el a kritikát,dühöng,visszafelesel. Mindenkit hibáztat a viselkedéséért, Őt mindenki bántja (szóval) senki nem érti meg. Ez mostmár a tanulmányi eredményén is látszik. Az osztályfőnökét nem szereti mert amit mond neki az már bántás. Akár egy olyan kérésnél hogy pl. tedd el a ceruzád, megsértődik. Nem mondja el a problémáit csak vádaskodik. Iskola pszichológushoz jár,de a hölgy csak azt mondja hogy féltékeny az öccsére. Nem értem, nem ez a probléma, szerintem legalább is, én ezt nem tapasztalom. Sajnos már kezdek belefáradni.... Én és a férjem kórházban ill. Rehabon (OORI)dolgozunk ápolók vagyunk. A pszichológus szerint váltsak szakmát- na ezt végkép nem értettem. Mi köze a munkának a gyerek viselkedéséhez? Nem hanyagoljuk el mert 2 műszakban dolgozunk. Nem tudom kihez forduljak,indulatkezelés vagy figyelem zavar??? Köszönöm válaszát.

Gyerek körömtépkedés

Kedves Andrea, kisfiamnál (4 és fél éves) két új magatartásbeli változásnak vagyok tanúja: az egyik, hogy egyre fokozódó mértékben tépkedi a körmeit, a másik, hogy az óvodában egyre gyakoribb a panasz rá, hogy durván játszik.
Arra gondolok, hogy a hátterében ennek a változásnak az lehet, hogy az édesapával megromlott a viszonyunk, és a gyermek előtt is zajlott sok veszekedés, amiben durva hangnemet ütött meg az apa, sőt, a válással fenyegetőzött.
Ez mindannyiunkat nagyon megviselt.
Nemrég azonban pozitív irányba fordult ez a magánéleti válság, az apa belátta, hogy ez így tarthatalan, mert szét fog esni a család, és egy komoly beszélgetésen tisztáztuk, vagy legalábbis elkezdtük rendbe tenni a dolgainkat.
A változást a fiunk is érzi, és mondtuk is neki.
Ennek ellenére azt gondolom, hogy a körömtépkedés egy olyan szorongás jele, amit nem biztos hogy én fel tudok oldani. Ebben kérem a szakmai segítségét!
Milyen lehetőségeink vannak?
Köszönettel veszem szíves tájékoztatását!

Agresszív gyerek

Kedves Doltornő
Nekem olyan problémám lenne, hogy a 7 eves fiam verekszik az iskolában es itthon nem hadja békén a testvéreit.
Iden iskolat valtottunk, de az előző sulijában nem volt vele semmi ilyesmi probléma ott a tanarnénivel voltak gondok.
Sokszor jön ugy haza , hogy a nagyobbak vagy epp az osztalytarsai kővel dobálták vagy hegyes bottal szúrkálják vagy a táskájából ki veszik az uzsonnas dobozát es azt a kukába dobják neki!
Kerdesem az lenne,hogy tudok neki segíteni, hogy ne vélekedéssel reagalja le ezeket a serelmeket?
A tanarnőnek nem szól itthon nehezen tudom ki szedni belőle mi történt az a suliban?
Mitől lett ilyen , ha az előző iskolban nem volt vele ilyen probléma?
Valaszat elore is köszönöm

Alvásprobléma

Kedves Andrea!

Teljesen tanácstalan lettem az elmúlt időszakban! Nemsokára 9 éves kisfiam egyik pillanatról a másikra egyszerűen nem hajlandó egyedül aludni! Amikor én úgy gondolnám mélyen alszik, akkor is tulajdonképpen ébren alszik, amint megmozdulok mellette, hogy átmegyek a saját szobámba (a kettő között nincs 1m) azonnal felül az ágyon és üvöltő hisztibe tör ki! Nem tudom hogyan lehetne ezen segíteni, de ez egyre nagyobb teher a számomra, hogy éjszaka sincs énidőm. 6 éve egyedül nevelem és egyre jobban frusztrál a dolog, hogyha lesz vagy lenne egy párom akkor is így viselkedne! Kérdeztem mi a baj, mitől fél amire azt a választ kaptam, hogy bejön valaki - soha nem volt ilyen rossz élménye! Valamint furcsaság még a dologban, hogy amikor az én szobámban alszik akkor mély álomba van, akkor ott hagyhatom nem ébred fel rá! Mit lehet ilyen esetben csinálni?
Előre is köszönöm a segítséget?

Nem érett szobatisztaságra

Tisztelt szakértő,
kérdésem a szobatisztasággal kapcsolatos. Szeptemberben tavaly kezdtük az óvodát mini csoportban kettő éves nyolc hónaposan, nem szobatisztán. Eltelt az első félév és nálunk nem változott a helyzet. Az Óvónők kérdeztek erről és átbeszéltük, hogy mi történt eddig és elmondtam Nekik, hogy mindent megtettünk már. Éjszaka is tele van a pelus, tehát a reflexei biztosan nem működnek még. Az Óvónők azt szeretnénk, hogy mozdítsuk előrébb ezt a helyzetet, rajtunk kívül még 3 kisgyereket érint ez. Egyik nap azt mondták, hogy leveszik kisfiamról a pelenkát. Én mondtam, hogy nem fog szólni, higgyék el, be fog pisilni. Így is történt, viszont én azt gondoltam, ez egy próba erejéig fog menni, ez helyett közölték, ez így fog menni, amíg meg nem tanulja. Nekem ez a megoldás nem tetszik és szeretném a megérzéseimre és az evvel kapcsolatos gondolataimra választ kapni. Ugyanis ezek után a gyermekem játék közben vagy foglalkozás közben, étkezéskor összepisilja magát és ki van véve a csoportból, mosakodás, átöltözés stb.. Számomra ez megszégyenítés és feleslegesen. Ugyanis, mivel ha nem müködnek a reflexei, akkor még nem kapcsolja össze, csak annyit tud hogy tett valamit, vagy történt vele valami, ami miatt elviszik a mosdóba. Még nem tapasztaltam változást a viselkedésén, de nem szeretném megvárni, mert egy jó hangulatú nyitott kisfiú.
Szeretném tudni, hogy ez lelkileg kihatással lehet e rá rossz irányba, vagy maradandó nyomokat hagyhat-e benne az eljárás, vezet-e ez szobatisztaság megtanulásához, vagy a fejlődéséhez ez irányba, vagy felesleges megalázásnak van kitéve. Köszönöm a válaszát. Azt nem tudom a másik két kisgyerekkel megteszik-e ezt és akkor látná, hogy nincs evvel egyedül. Mert szeretnék szólni ez ellen, hogy ne csinálják, de szükségem lenne szakember válaszára. Mégegyszer köszönöm. Mónika

Óvodai beszokás

Kedves Andrea!
1. Mennyire gond ha a 3 évet betöltöt gyerek nem szobatiszta? Kisfiam január végén töltötte a 3-at, próbálkozunk már régóta, van valamennyi fejlődés de még nem szobatiszta. Jelenleg az van hogy nyáron nem akart de november óta már ráül a bilire és ha evés ivás után ráültetem szépen belepisil esetleg bele is kakil de magától soha nem ül rá szóval ha én nem figyelem ő magától nem használja simán beleengedi a nadrágjába a pisit kakit akár 30 cmre a bilitől vagy kakilni van hogy el is bújik. ha látom hogy mintha mindjárt pisilne akkor sem tudok elég gyors lenni hogy oda pisiljen akkor is elengedi a ruhába. azt hallottam segít ha nincs rajta pelus ezért folyamatosan mosom a ruháit takarítom a szőnyeget stb. talán kicsit kevesebb a baleset mint az elején de tényleg csak akkor bilizik ha én vagy a férjem ráülteti. ez vajon megoldódik magától őszre vagy mit tehetek még hogy segítsek neki hogy megérjen rá? (jár velünk wcre, van bilikönyv)
2. mivel nem szobatiszta nem jár még oviba. szeptemberben elkezdtünk egy mini csoportot ami direkt 2,5 éves kortól van és 4 évig járnak a gyerekek és előzetesen azt mondták nem gond ha nem szobatiszta. de mikor elkezdtük mégis minden baja volt az óvónőnek vele és ezért úgy döntöttem várok még hogy hátha idővel jobban megérik meg otthon tanítgatom neki a dolgokat próbálom jobban felkészíteni, de egyszere olyan sok minden lett volna úgy gondoltam túl sok elvárás lenne ez a fiamnak hirtelen nagy nyomás alá kerülne. de azóta is rettegek mi lesz majd ha kezdjük az ovit hogy fog viselkedni illetve egy anyuka akinek a kislánya jár ebbe a minicsoportba mindig kérdezgeti mikor megyünk már szerinte szegény gyerek hogy kiszúrtam vele hogy nem jár oviba de szerintem nem biztos hogy jó lett volna neki ha rögtön megbélyegzik hogy ő a legrosszabb gyerek. vajon jól döntöttem?
a következő problémái voltak az óvónőnek:
- a 2,5 éves nem mutatott hajlandóságot az egyedül öltözésre. ezen azóta sokat dolgoztunk, nadrágot sapkát szuperül felveszi egyedül, csizma kicsit szűk hosszú szárú abban kicsit segíteni kell neki, kabátnál is viszont néha azt be is tudja egyedül cipzárazni. sokszor hisztizik hogy nem akar felöltözni fölre veti magát elkezd röhögni még ha szidom is közben nevet nem tudom hogy ilyenkor szorong vagy mi vagy kinevet? hogy lehetne hogy ne legyen kínszenvedés az öltözés?
- bekakilt az óvodában nem szólt hátán jött ki a kaki át kellett öltöztetni és ott is eljátszotta hogy a földre veti magát és minden módon akadályozza az öltözködést
- rohangált kiabált az óvodában eleven fiú gyerek, bár otthon szokott csendesen játszani is duplózik vonatpályát épít autózik puzzleözik, mesét hallgat, de az óvodában örült hogy ott a sok gyerek, interakcióba lépett velük, vidáman eljátszott velük úgy érezte buli van és a legpörgősebb énjét adta elő.
erre az óvónő azt mondta neveletlen elkényeztettem.
de nem tudom hogy 3 nap alatt hogyan tanulta volna meg az óvodai szabályokat, szerintem idővel beleszokott volna, de mivel az öltözéshez szobatisztasághoz idő kell, gondoltam várunk még kicsit.
nem tudom hogy tényleg gond e hogy ilyen felszabadult tud lenni tegnap is sikított a játszótéren, rengeteg energiája van, próbálom sokat vinni a szabad levegőre de félek mi lesz az oviban. nem tudom miért tegnap itthon is sikítozott, rászóltam hogy ne de akkor is csinálta ezután elvittem több órára futóbiciklizve játszótérre. délelőtt meg Ringatón voltunk.
- nem lehet hogy azért sikított az óvodában mert sok volt az új inger így dolgozta fel? lehet hogy van olyan gyerek aki nem sír mikor közösségbe kerül hanem más módon reagál a változásra?
- nem akart szót fogadni az óvónőnek (azon a két délelőtt mikor ott hagytam, első nap én is bent voltam). idővel ugye megtanulja hogy az óvónőnek szót kell fogadni? félek hogy ezzel gondok lesznek.
nekem sem mindig fogad szót, pl öltözés mindig kálvária, de azért van hogy szót fogad pl segít elpakolni a játékokat, megáll körülnézni futóbicóval. tény hogy elég erős akarata van, kezemet is sokszor nem akarja megfogni sétánál, ha nem túl forgalmas részen megyünk a járdán és nem szalad el mellettem marad nem annyira piszkálom vele de ha forgalmas út, átkelés, elszalad akkor ragaszkodom hogy fogja a kezem még ha ordít is hogy nem akarja. vajon következetlen vagyok?
- rajtam kívül szinte senki nem vigyázott rá nagymama egyik meghalt másik 130 km él dolgozik, férjem is nagyon nagyon ritkán vigyáz rá, ezt én rontottam el az elején. lehet ezért nem akart szót fogadni óvónőnek mert annyira azt szokta meg csak anyának kell szót fogadni? segítene ezen ha a férjem is vigyázna rá időnként?
Köszönöm szépen a segítséget előre is

Óvodai beszokás

Kedves Andrea!
1. Mennyire gond ha a 3 évet betöltöt gyerek nem szobatiszta? Kisfiam január végén töltötte a 3-at, próbálkozunk már régóta, van valamennyi fejlődés de még nem szobatiszta. Jelenleg az van hogy nyáron nem akart de november óta már ráül a bilire és ha evés ivás után ráültetem szépen belepisil esetleg bele is kakil de magától soha nem ül rá szóval ha én nem figyelem ő magától nem használja simán beleengedi a nadrágjába a pisit kakit akár 30 cmre a bilitől vagy kakilni van hogy el is bújik. ha látom hogy mintha mindjárt pisilne akkor sem tudok elég gyors lenni hogy oda pisiljen akkor is elengedi a ruhába. azt hallottam segít ha nincs rajta pelus ezért folyamatosan mosom a ruháit takarítom a szőnyeget stb. talán kicsit kevesebb a baleset mint az elején de tényleg csak akkor bilizik ha én vagy a férjem ráülteti. ez vajon megoldódik magától őszre vagy mit tehetek még hogy segítsek neki hogy megérjen rá? (jár velünk wcre, van bilikönyv)
2. mivel nem szobatiszta nem jár még oviba. szeptemberben elkezdtünk egy mini csoportot ami direkt 2,5 éves kortól van és 4 évig járnak a gyerekek és előzetesen azt mondták nem gond ha nem szobatiszta. de mikor elkezdtük mégis minden baja volt az óvónőnek vele és ezért úgy döntöttem várok még hogy hátha idővel jobban megérik meg otthon tanítgatom neki a dolgokat próbálom jobban felkészíteni, de egyszere olyan sok minden lett volna úgy gondoltam túl sok elvárás lenne ez a fiamnak hirtelen nagy nyomás alá kerülne. de azóta is rettegek mi lesz majd ha kezdjük az ovit hogy fog viselkedni illetve egy anyuka akinek a kislánya jár ebbe a minicsoportba mindig kérdezgeti mikor megyünk már szerinte szegény gyerek hogy kiszúrtam vele hogy nem jár oviba de szerintem nem biztos hogy jó lett volna neki ha rögtön megbélyegzik hogy ő a legrosszabb gyerek. vajon jól döntöttem?
a következő problémái voltak az óvónőnek:
- a 2,5 éves nem mutatott hajlandóságot az egyedül öltözésre. ezen azóta sokat dolgoztunk, nadrágot sapkát szuperül felveszi egyedül, csizma kicsit szűk hosszú szárú abban kicsit segíteni kell neki, kabátnál is viszont néha azt be is tudja egyedül cipzárazni. sokszor hisztizik hogy nem akar felöltözni fölre veti magát elkezd röhögni még ha szidom is közben nevet nem tudom hogy ilyenkor szorong vagy mi vagy kinevet? hogy lehetne hogy ne legyen kínszenvedés az öltözés?
- bekakilt az óvodában nem szólt hátán jött ki a kaki át kellett öltöztetni és ott is eljátszotta hogy a földre veti magát és minden módon akadályozza az öltözködést
- rohangált kiabált az óvodában eleven fiú gyerek, bár otthon szokott csendesen játszani is duplózik vonatpályát épít autózik puzzleözik, mesét hallgat, de az óvodában örült hogy ott a sok gyerek, interakcióba lépett velük, vidáman eljátszott velük úgy érezte buli van és a legpörgősebb énjét adta elő.
erre az óvónő azt mondta neveletlen elkényeztettem.
de nem tudom hogy 3 nap alatt hogyan tanulta volna meg az óvodai szabályokat, szerintem idővel beleszokott volna, de mivel az öltözéshez szobatisztasághoz idő kell, gondoltam várunk még kicsit.
nem tudom hogy tényleg gond e hogy ilyen felszabadult tud lenni tegnap is sikított a játszótéren, rengeteg energiája van, próbálom sokat vinni a szabad levegőre de félek mi lesz az oviban. nem tudom miért tegnap itthon is sikítozott, rászóltam hogy ne de akkor is csinálta ezután elvittem több órára futóbiciklizve játszótérre. délelőtt meg Ringatón voltunk.
- nem lehet hogy azért sikított az óvodában mert sok volt az új inger így dolgozta fel? lehet hogy van olyan gyerek aki nem sír mikor közösségbe kerül hanem más módon reagál a változásra?
- nem akart szót fogadni az óvónőnek (azon a két délelőtt mikor ott hagytam, első nap én is bent voltam). idővel ugye megtanulja hogy az óvónőnek szót kell fogadni? félek hogy ezzel gondok lesznek.
nekem sem mindig fogad szót, pl öltözés mindig kálvária, de azért van hogy szót fogad pl segít elpakolni a játékokat, megáll körülnézni futóbicóval. tény hogy elég erős akarata van, kezemet is sokszor nem akarja megfogni sétánál, ha nem túl forgalmas részen megyünk a járdán és nem szalad el mellettem marad nem annyira piszkálom vele de ha forgalmas út, átkelés, elszalad akkor ragaszkodom hogy fogja a kezem még ha ordít is hogy nem akarja. vajon következetlen vagyok?
- rajtam kívül szinte senki nem vigyázott rá nagymama egyik meghalt másik 130 km él dolgozik, férjem is nagyon nagyon ritkán vigyáz rá, ezt én rontottam el az elején. lehet ezért nem akart szót fogadni óvónőnek mert annyira azt szokta meg csak anyának kell szót fogadni? segítene ezen ha a férjem is vigyázna rá időnként?
Köszönöm szépen a segítséget előre is

Agresszív kisgyerek

Kedves Andrea,

Kisfiam 6 éves múlt agresszív viselkedésével kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni, leginkább, hogy kihez tudok fordulni tanácsért, hogyan kezeljem az ügyet. Tavaly augusztusban, mikor hazaérkezett a nagyszülőktől történt először az, hogy egy boltban,az általa kiválasztott játékra nemet mondtam, minek hatására nekem esett, fizikailag bántalmazott, ez nagyjából pár percig tartott, nem tudtam lenyugtatni, ököllel ütött, harapott, majd egyszer csak visszazökkent, akkor ölelt, bújt, sírt. Beszélgettünk róla, már amennyire lehet egy 6 évessel és megígérte, hogy soha ilyen nem lesz többet. Sajnos pár napja a parkban, arra a mondatomra, hogy indulunk haza, újra megtörtént. Augusztus óta ez egyszer sem fordult elő, viszont most visszatért. A testvérét (13) is volt, hogy meg-megüti, de ezeket csak apró veszekedéseknek gondoltam, ám a hétvégi kitörése egyértelművé tette számomra, hogy baj van.Előre is köszönöm a választ. Üdvözlettel Andrea

Nem védi meg magát

Kedves Andrea!
A kisfiam 5 és fél éves és folyamatosan bántják az oviban, ő pedig hagyja. Hiába mondom évek óta neki, hogy szóljon az óvónéninek, kiabáljon, hogy ne bántsák, vagy üssön vissza; teljesen hatástalan. Az óvónéni is hiába mondja neki, hogy szóljon, ha bántják. Mit lehetne tenni ezzel kapcsolatban? Hogyan érhetném el nála, hogy megvédje magát? Van egy tíz évvel idősebb testvére, akit folyamatosan piszkál vagy bánt, tehát végülis tudná, mit kéne tenni, az oviban mégsem teszi meg. Teljesen tanácstalan vagyok és elkeseredett. Bármilyen ötletnek vagy javaslatnak örülnék, ami segíthet. Előre is köszönöm a válaszát.