autisztikus tünetek gyermekkorban

Tisztelt Doktor Nő!
Van egy kisunokám, vele kapcsolatban szeretnék kérdezni Öntől.
4 éves, testileg fejlett, vidám, beszédes kisfiú, aki nagyon tud szeretni, a szeretetet viszonozni, azt kimutatni, odabújással, puszival, öleléssel. Pedagógusként mondhatom korát meghazudtoló szókincse van, rendkívül érdeklődő/autók, repülőgépek, állatok, növények.../. Szülei nagyon sokat foglalkoznak vele, sok helyre elviszik, ami érdekli őt. Édesanyja félig német , pici korától németül beszél hozzá, most már rövid mondatokkal válaszol is. Bár nem egy helyen lakunk, többször elhozzuk, nagyokat sétálunk, együtt játszunk, bár ő egyedül is eljátszik. Otthon figyelnek a mindennapi szokások, rendszer kiépítésére, közös reggeli, óvoda után közös séta, esti mese és közös dalolás mese után...
2 évet bölcsibe járt, megszokta, de visszahúzódó kisfiú volt, bár ezt egy remek dadus néni tudta oldani.
Múlt év szeptemberében került óvodába, 28 fős csoportba, ahol nincs könnyű dolga az óvó -
néniknek.Időnként jókedvvel ,máskor húzódozva indult reggelente. Sokat nem mesélt az oviról, időnként egy kisfiúval-aki hasonlóan visszahúzódó-játszogatott.
A szülőket -megismerés céljából- beszélgetésre hívták/ mint minden szülőt/, s meglepetten hallották, hogy bár bizonytalanul, de az óvónénik autisztikus jeleket vettek észre. Az autizmust egyértelműen kizárták, mert annak felismerésében volt már tapasztalatuk.A következő jelekről beszéltek: időnkénti szemkontaktus hiánya, sokat játszik egyedül, bár a közös játékokban részt vesz, nem mindig mutat érzelmeket, néha játszik másokkal is, de inkább egyedül.Az óvónénik is elbizonytalanodtak, mert az adott napon kisunokám egész nap vidám volt, játszott a többiekkel is. Azért volt mindez meglepő, mert a bölcsiben egy naplót írtak a dadus nénik róla, melyben jelezték, hogy nehezen oldódik, ha örült, ugrált /a fiam is kiskorában így fejezte ki örömét/,de a fent említett jeleket nem tapasztalták. A családban a szülei sem, mi sem.Nagyon ragaszkodó, életvidám kisfiú, hisztis rohamai nincsenek, időnként nem akarja azt csinálni, amit kérünk, de ez a tagadás olyan szintű , mint más gyereknél.
Amit még le kell írnom, kiskora óta nem kedveli igazán a játszótereket, esetleg csak a homokozót.
A szobatisztasággal van annyi probléma,hogy a pisilés rendben van már régóta, a kakilást jelzi, de csak pelusba hajlandó. Ezt a problémát szülei próbálják játékosan, türelemmel megoldani.
Nagyon nagy türelemmel nevelik, mindent elmagyaráznak neki, mindent megbeszélnek. Nagyon példás szülőknek tartom őket. A fiam hasonlóan nehezen oldódó gyerek volt, aztán nagycsoportban egy nagyon jó barátra talált, ez sokat oldott a szorongásán.
Annyit még le kell írnom, hogy ősz óta többször hiányzott, néhány hetet, majd decemberben 1 hónapot, mert ki kellett venni az orrmanduláját.
Az óvónénik egyelőre azt javasolták, mivel bizonytalanik a dologban, hogy egyelőre nem kell elvinni szakemberhez, ők is, a szülők is figyelik. hátha az idő múlásával oldódik majd./ Az egyik óvónéni említette, hogy egy alkalommal, amikor verset tanulatak, kisunokám rákérdezett néhány szó jelentésére, amit ritkán tapasztal./
Még annyit, hogy bárhova megyünk, bolt, étterem..., nem fél, bátran mozog idegen közegben is.
Kicsit szétszórt voltam, elnézést kérek, de minden fontosat le akartam írni.
A véleményét szeretném kérni a leírtakról, illetve milyen tanácsokat tud adni a szülőknek, nekünk, hogy segítsünk kisunokám fejlődésében.
Előre is köszönöm válaszát: egy aggódó nagymama