Gyerekpszichológus
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-30/355-01-77
E-mail: andibalogh@yahoo.com
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!
anyától való elszakadás
Témakörök ►
Kérdezz-felelek
miatt majd megszakad a szívem, de akkor is elviszem oviba, hogy ne látszak gyengének. Most ki esett egy foga , kitaláltam hogy ő mostmár nagylány és nemszabad sírni, meg már csak egy pár hónap és hogy kibírja ezt a kis időt. Mit tegyek . Az óvónők is tanácstalanok. Bár miután otthagyom akkor már nincs semmi baja és agyerekek is szeretik.
Megkésett leválási szorongásról van csupán szó, minden óvodában tapasztalható, hogy mindig van pár gyermek, aki a sarokba húzódva szemlélődik, vagy szomorkodik és nem a többiekkel játszik. A legtöbbjüknek hosszabb idő kell ahhoz, hogy felszabaduljanak ebben az új kis közösségben, azonban vannak olyan szélsőséges esetek, ahol komoly szorongással, stresszel jár az ovi. A szülőknek sem könnyű, hiszen a leválás, az elszakadás miatti érzelmek őket is éppúgy érintik, mint szeretett gyermekeiket.
Óviskorban minden jórészt attól függ, hogy milyen jelzéseket kap a gyermek az anyjától. Ha ezek azt sugallják neki, hogy biztonságos és jó helyre kerül, nemsokára elégedetten adja át magát az új élmények örömeinek.
Azonban, ha a gyermek kezdeti nehézségei az anyából olyan reakciókat váltanak ki, amelyek azt sugallják a gyermeknek, hogy az anyja is tart attól, hogy neki valami baja eshet, és emiatt nem szívesen hagyja ott az óvodában, akkor természetesen a gyerek korábbi nyugtalansága tovább mélyül. Ez pedig igazolni látszik az anya kezdeti félelmeit, és tovább fokozza őket. A gyerek belecsimpaszkodik az anyjába, keservesen bömböl, mintha valami szörnyűség készülődne ellene.
Ha 2-3 hónapja már fenn áll ez a leválási szorongás, akkor keressenek meg,szívesen segítek, elérhetőségem: 3O-355-O-177.
Üdv.:
Balogh Andrea
2012-02-26 17:24:08
Először is nem bukott meg anyából!!!:)))Leválási szorongásról van csupán szó, minden óvodában tapasztalható, hogy mindig van pár gyermek, aki a sarokba húzódva szemlélődik, vagy szomorkodik és nem a többiekkel játszik. A legtöbbjüknek hosszabb idő kell ahhoz, hogy felszabaduljanak ebben az új kis közösségben, azonban vannak olyan szélsőséges esetek, ahol komoly szorongással, stresszel jár a beszoktatás. A szülőknek sem könnyű, hiszen a leválás, az elszakadás miatti érzelmek őket is éppúgy érintik, mint szeretett gyermekeiket.
Óvodakezdéskor minden jórészt attól függ, hogy milyen jelzéseket kap a gyermek az anyjától. Ha ezek azt sugallják neki, hogy biztonságos és jó helyre kerül, nemsokára elégedetten adja át magát az új élmények örömeinek.
Azonban, ha a gyermek kezdeti nehézségei az anyából olyan reakciókat váltanak ki, amelyek azt sugallják a gyermeknek, hogy az anyja is tart attól, hogy neki valami baja eshet, és emiatt nem szívesen hagyja ott az óvodában, akkor természetesen a gyerek korábbi nyugtalansága tovább mélyül. Ez pedig igazolni látszik az anya kezdeti félelmeit, és tovább fokozza őket. A gyerek belecsimpaszkodik az anyjába, keservesen bömböl, mintha valami szörnyűség készülődne ellene.
Fontos: ha a szülő egyszer már eldöntötte, hogy óvodába adja a gyermekét, legyen ebben következetes. Saját megnyugtatására - ha teheti - válassza ki azt az óvodát, óvó nénit, akire szívesen bízná a gyermekét.
A szülő törekedjen arra, hogy őszinte és nyílt kapcsolat alakuljon ki közte és az óvónők között, hiszen többek között ez fogja megteremteni a kicsi biztonságérzetét is. Magyarázza el őszintén a gyermeknek, hogy mire számíthat.
A beszoktatás ideje alatt még ott lesz az anyu is, aki később elmegy dolgozni, és csak délután – alvás, uzsonna, játék stb. – után fog a gyermekért jönni. Éreztessük a gyerekkel, hogy jó helyen lesz, hogy mi is megbízunk az óvó nénikben, az óvodában...ha mindezt megtesszük, nem lesz viselkedésbeli regresszió!
Ha még bármi kérdése van anyuka, keressen meg, segitek, elérhetőségem: 3O-355-O-177.
Üdv.:
Balogh Andrea
2011-09-17 13:19:17
Segítségét szeretném kérni,van egy 7 éves kislányom aki most kezdte az iskolát!A gond az,hogy a lányom mindíg sír azt hittem ez csak oviban volt,de most az iskolában is reggel is sír mikor ott hagyom és délután is mikor megyek érte,ha kérdezem tőle miért sír mindíg azt válaszolja hogy hiányzol anya veled akarok lenni!Nem volt olyan élménye,hogy valahol ott hagytam volna és elfelejtettem volna menni érte!Sokszor kérdezi,de ugye jössz értem de mikor jössz!Nem tudom,hogy miért fél ennyire!Mit tanácsol keressek fel egy orvost személyesen?vagy mihez kezdjek?Már nem tudom mit mondjak neki!Az se jó ha szépen mondom az sem jó ha erélyesebben szólok!!
Nagyon várom a tanácsát és a válaszát!!
Üdvözlettel:
Dominika
2010.09.06
Valószínű h az önök esetében a leválási szakasz nem ment zökkenőmentesen és ez okozza az elválás körüli nehézségeket. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek ezt a helyzetet megoldani, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Balogh Andrea
2010-09-06 20:06:15
Kisfiam 2 és fél éves, akinek 2 hónapja született a huga. A probléma azonban már korábban is fennállt, most talán inkább fokozódott. Mások által is értelmesnek, okosnak tartott kisfiam agressziv. Gyakorlatilag válogatás nélkül üti az édesapját vagy ritkábban engem, elvétve a hugát. Természetesen nagyon sokat ellenkezik, de az igazi probléma az agresszió, amivel nem tudok mit kezdeni. Ez az agresszivitás a következőkben merül ki: hajhúzás, szem kinyomás,csapkodás, rugdosódás, dobálózás, és mindezt nevetve,mintha játék lenne, a figyelmeztetés és leszidás ellenére is. Próbálkoztam azzal, hogy határozottan rászólok, megbeszélem vele, hogy ezt nem szabad, mert fáj, vagy székre ültetem büntetésből. Igazából a legdühitőbb, amikor kinevet és elengedi a füle mellett, amit mondok. Mindamellett ha csak hárman - a fiam, lányom és én - vagyunk itthon, akkor az esetek többségében kezelhető a kisfiam. Várom tanácsát, hogyan oldható meg ez a helyzet.
A hosszú időn keresztül fenn álló agresszivitás valami elfojtásnak a következménye, amit a gyerek nem tud egyedül feloldani ezért külső segítséget igényel ahhoz, h egy következő fejlődési szakaszba léphessen. Ha gondolja keressenek meg, és részletesen átbeszéljük a teendőket. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Balogh Andrea
2010-07-12 08:20:18
Kedves Andrea!
Itthon vagyok 2 gyermekemmel. A kicsi lányom 8 hónapos, a fiam 3,5 éves. A fiam nagyon kötődik hozzám, 3 éves és 1 hós koráig szoptattam is. A kicsi most is szopik, még nem is eszik. Ez gyakorlatilag állandó babázást jelent nekem 3,5 éve. A problémám az, hogy nincs egyáltalán segítségem se fizikailag, se lelkileg. A férjem állandóan dolgozik. A fiam mostanában fegyelmezhetetlen. Eddig hallgatott rám, most semmi sem használ. A fenékrecsapásra immunis, a "menj a szobádba és ne gyere ki" csak egyszer próbáltam ki, verte a fejét az ajtóba önkívületben, dudor is lett rajt meg véraláfutás, és amikor kijöhetett, átöleltem, próbált megnyugodni, akkor mindent kihányt, ami benne volt. Én mégegyszer ilyet nem teszek. (Kb. 10 percig volt benn, de kb 20-szor kijött, mindig visszaküldtem, gondolkodni.)
Nagyon eleven, de minden pillanatban nem lehetek mellette. Mit csinál? Elviszi az üdítőt, foldre dobja, a viráglocsolóval a falat locsolja, a konnektort próbálja (dugó van benn) ,fejszét szerez és a slagba vágja, kiszökik és a betonkeverőt locsolja vízzel áram alatt, kiveszi a joghurtot a hűtőből és magáraönti, a macskát a kádba dobja, a védőnő kabátját a szekrény mögé gyűri, a függönyön lóg, a vendég táskáját, cipőjét a kádba dobja (vízzel telibe), padláslétrára megy egyedül, apja szerszámait kilopja és a szomszéd szántóföldjén elszórja (meg sem találjuk), autója kerekét leengedi, kilóméter őrát eltekeri, kipufogőba szerszámot dug, vízzel locsol, homokkal dobál stb..
Mindezt egy pillanat alatt. Pedig kb 1 órát csak vele játszom, utána megyek a kicsit pelenkázni, és addig meglép pl. Ha jön valaki, az katasztrófa. Pedig rendkívül okos gyerek. számol, összead, a nevét leírja, olyanokat épít, mesél, mindig csodálkozok rajt. (diplomás vagyok) És még nem teljesen szobatiszta. Sokszor kicsit be is pisil. Kortársaival szívesen játszik. Van kb. 10-15 barátja (korabeli szomszédok), szívesen is ismerkedik, de óvodába nem akar maradni. Azért lejárunk az oviba délutánonként játszani.
Mit tehetek, hogy ne szakadjon el a cérna?
Kedves anyuka!!!
Először is a leírtak alapján nagyon eleven gyereke van!!!:))...sok türelem kell ahhoz, h mindezt higgadtan tudja ön kezelni.
Az lenne a kérésem, h mivel még nem szobatiszta és láthatóan azért csinálja ezeket a dolgokat mert több figyelmet szeretne, ill. van benne valami elfojtás amiből gyökerezik az adott probléma, keressen meg és szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Balogh Andrea
2010-05-02 18:56:52
Tisztelt Doktornő!
2 nagyszerű fiú gyermek édesanyja vagyok. Nagyfiam 17éves, a kicsi 2,5 éves. A kis fiam 2009.09-óta bölcsibe jár. Sajnos nincs olyan nap szinte, hogy ne nyöszörögve sírva menjünk a bölcsibe:( Tudom, hogy nehéz neki, hiszen nekem sem könnyű, de szeretnék segíteni neki, hogy könnyebben tudja átvészelni ezeket a napokat,órákat amiket nem tudunk együtt tölteni. Nagyon értelmes kisfiú, sokat játszunk együtt. Korán lett szobatiszta is. Beszéde még kialakulóban van, sokszor inkább el mutogatja amit szeretne. Ez az én hibám is, hiszen mindent megértek amit kér még igy is:)) Az éjszakáit kb.1,5 éves kora óta nem alussza át. Sokszor fel kell, és rengeteg folyadékot iszik. Régen volt olyan éjszakánk amikor úgy kelt fel, hogy órákon keresztül csak sírt és alig lehetett megvigasztalni. Most már az ilyen jellegű éjszakázásait el hagyta, de jó volna már ha végig aludná az éjszakákat. Nem tudom, hogyan tudnék segíteni neki? Sajnos az utóbbi időben azt tapasztaltuk a férjemmel, hogy kb, két hetente hőemelkedése van és olyankor van egy pici orrfolyása is, de semmi komoly. Olyankor 1 hetet általában itthon van az apukájával, de amikor vissza visszük a bölcsibe ismét kezdődik elölről a beszoktatás. Kérem Önt, hogy segítségemre legyen abban, hogy miként tudunk segíteni ennek a csepp emberkének abban, hogy ne élje át traumaként nap mint nap a bölcsödét.
Áldott napot kívánok
Erzsébet
Kedves anyuka!
Első körben tudnia kell, h én nagyon bölcsőde ellenes vagyok és akit csak lehet lebeszélek arról, h bölcsibe adja a gyereket, hiszen az anyától való leválás még nem történik meg ilyen kis korban, ezért nagyon nehéz a kis csöppségeknek, kicsit úgy érzik, h cserben hagyták őket. Az ön kisfiánál meggyőződésem, h pszichésen produkálja a megfázásos tüneteket, így próbálja felhívni magára a figyelmet, jelzi, h ő erre még nem érett.
Az éjszakai folyadékbevitelt teljesen meg kell szüntetni, és az a tapasztalatom, h ha a szülő elég kitartó és következetes, akkor a gyerek kb. 1 hét után elkezdi átaludni az éjszakákat.
Üdv.:
Balogh Andrea
2010-02-09 21:44:11
Lehetséges az is, h nem viselte meg a gyereket annyira az elválás, bár 3 éves kor alatt traumaként élik meg az anyától való elszakadást, és az is lehet h mélyen elzárva tartja magában, besöpörte a szőnyeg alá, és a későbbiekben valami felszínre hozza!
Amennyiben tartós viselkedésbeli változásokat tapasztalnak nála, keressenek meg, és szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Balogh Andrea
2010-01-23 21:52:03
.jpg){kind=small}