Kedves Andrea!
Kisfiam nem sokára 10 éves, harmadikos tanuló. Kb. egy hónapja furcsa, szorongással teli gondolatait mesélte el nekem, ami azóta is visszatér nála egyre sűrűbben. Arról beszélt, hogy egy belső hang , amit ő Istennek nevezett arra kéri őt, hogy bántsa az édesanyját, mert az édesanyja nem szereti őt. Ez a hang többször is beszélt a fejecskéjében, volt amikor ördögnek nevezte a gyermekem. Akkor átbeszéltük ezt, próbáltam megnyugtatni, de az utóbbi 1-2 hétben ez a gond újra előjött és felerősödött. Arról mesél nekem, hogy pl. ha nem szed fel valamilyen szemetet a környezetében, akkor neki rossz napja lesz, ha látni fog egy sérült madarat az utcán, akkor nekem bajom eshet. Gyakorta van a fejében, hogy ez a hang azt mondja, hogy ne szeresse az anyukáját és bántsa is. Ma pl. azt mondta, hogy fokhagyma pucolás közben-nekem segített- azt mondta neki a hang, hogy a késsel szurkáljon meg engem. Álmában nem fordul elő ilyesmi, csak napközben gondolatokként. Én mindig igyekszem ezeket az érzéseket nyugodtan fogadni tőle , megnyugtatni a szeretetemről iránta és ő maga is tisztában van vele ,hogy soha nem is tudna és nem akarna semmi rosszat tenni nekem , mert nagyon szeret. De nem érti a kicsi lelke, hogy miért jönnek ezek a gondolatok egyre többet elő. A gyermekem elég sokat tv-zett, sajnos nem mindig neki való műsorokat. Van hogy erőszakosabb anime rajzfilmeket, vagy a Barátok köztet is megnézte rendszeresen, ami tény, hogy néha ilyen-olyan félelmet okozott neki. Pl. az egyik szereplő, akinek halála után a szelleme visszatért. Azt is megbeszéltük, hogy a tv-t most kizárjuk az ő életéből és csak a tényleg neki való műsorokat nézi időnként.
Én magam sejtek vagy gyanítok valamit ennek a problémának a hátterében. Gyermekem apja, akivel együtt is élünk lassan egyé éve külföldön dolgozik.Nagyon ritkán találkozunk, másfél havonta, skype-on napi szinten beszélgetünk. Most érett meg a helyzetünk arra, hogy a nyári szünet kezdetén kiköltözünk hozzá,hogy újra teljes családként élhessünk. Van egy 16 éves lányunk is,aki nagyon szereti az itteni iskoláját és nem akar velünk jönni még. Neki úgy gondoltunk megengedhetjük, hogy Magyarországon maradjon a nagyszülőkkel egy háztartásban, ahová csak hétvégén járna haza, mert kollégista.
A fiam sem szeretne velünk jönni, de nem kifejezetten a lányunk maradása miatt. Nem akar itt hagyni semmit, senkit és egyelőre finoman, de határozottan jelenti ki, hogy nem jön, nem akar velünk jönni és utálna mindent "odakint". Hiszti, veszekedés ebből nincs még, megérti, hogy miért fogunk váltani.
Lehetséges, hogy tudat alatt a lelkében zajlik valami nagy küzdelem és így vetül ki mindez a külvilág felé? Vagy a sok értelmetlen tv műsort nem tudta feldolgozni és ezért van mindez?
Mi nem vagyunk vallásosak, ezt fontosnak tartom elmondani, bár a kisfiam hisz istenben. Ezt mi el is fogadjuk, nem cáfoljuk.Az ördög emlegetése azért időnként elbizonytalanít egy pillanatra, bár őszintén szólva én nem hiszek abban , hogy egy gonosz, démon vagy akármi beleköltözhet a fiam lelkébe, csak filmekben láttam ilyet és persze hallottam már erről más forrásból is.
Kapcsolatom a kisfiammal teljesen jó, boldog, szeretjük egymást és a gyermekem alapvetően vidám természetű, ha ezek az eddig ismeretlen félelmek nem bukkannak elő a fejében. Sportol , jól tanul, nem egy befelé forduló, zárkózott alkat. Nem tudom mit mondhatnék még el önnek. Beszélgetünk sokat, hogy először megpróbáljuk együtt megoldani a helyzetet, de ha kell kérünk segítséget hozzáértő embertől, aki elűzi majd ezeket a "buta" gondolatokat a fejéből. Mielőtt a nevelési tanácsadóhoz fordulnék szeretném az ön véleményt és segítségét kérni.
Várom megtisztelő, őszinte válaszát.
Köszönettel:nika02