Kedves Andrea! 4 és fél éves kisfiammal két éve küzdünk a kakiért. Mindenhol jártunk már, beleértve gyerekpszichológust is. Senki nem tudott érdemben segíteni. Szervi oka nincs, ennyi biztos. Jól eszik, rostosat is, iszik eleget. A csokiról és a kakaóról már önként lemond, mivel két éve nem ehet. Heti egyszer tud kakilni, de kizárólag kúppal, amit közelharc árán adok be neki. Alsónadrágja rendszeresen kakis, amikor nyomja vissza a kakit, gyakran bepisil. Sokszor úgy büzlik, mint egy rosszul takarított vécé. Oviba még járhatunk... Óvónénik tudnak a problémáról, szerintük rossz szokás, majd elmúlik. Szerencse, hogy így állnak hozzá. Én idegileg már teljesen felörlödtem ebbe, mivel ez már a második gyerekem, aki ezt csinálja, a bátyja is több, mint 2 évig "nem kakilt". Apukájuk nagyon undorodik még a szagától is, és ezt hangoztatja is, emiatt lehet? Jó, egy természetes undor normális, de ö még a most 3 hónapos fiúnkat, aki normális, hogy bekakil, is rögtön félreteszi, ha szagos. Nem tudom, mi tévö legyek.száznyolcvannégy

Kedves Doktornő!
Gyermekem 4 éves és különböző dolgokat vettünk észre. A dolgokhoz és tárgyakhoz oly módon ragaszkodik hogy ha arréb kerül egy kicsit észre veszi és sír hogy miért raktunk arrébb. Nem tudom hogy ez csak egy hiszti része tőle vagy valami más áll a háttérbe. Volt rá példa hogy az oviba nem jól állt a vállfa (nem egyenesen) és elment mellette és vissza fordult hogy megigazítsa. Ekkor tudatosult bennem hogy ez lehet nem is természetes lehet valami betegség jele és talán szakértőhöz kellene fordulni, de lehet hogy csak ilyen pedáns? Érdemes akkor ez alapján szakértőhöz fordulni? Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel:anyuka

Kedves Balogh Andrea!

Több dolog miatt is írok, sorra veszem őket, és egyéb plusz információt, hátha van valami csekély megoldás a problémáimra. Magamról röviden; második x-et betöltött dolgozó/iskolás nőnemű egyed volnék. Szüleim elváltak, egy hónapja költöztem el otthonról, azóta rendben vagyok a családdal, Édesapa nincs...

A két problémám:

Evészavarok:
A családban mindenki nagyon telt, és hízásra hajlamos (100 kg fölött, bátyámat kivéve). Én is gömbölyded voltam, leadtam 14-16 kilót kilót, és még mindig nagydarabnak érzem magam, de közben meg rám szóltak társaságban, családlátogatásnál is, hogy olyan, mintha beteg lennék... ( 180cm/61kg )
Nagyon keveset eszem, de van, hogy elkap a hév, és mindent megeszek, amit találok. Egy évig hashajtókon éltem.
De az önmegtartóztatás csak akkor nem működik, mikor családi esemény/ünnep van. Húsvétkor és az Édesanyák napján is hánytam, hogy könnyítsek a teli hasas mozgásképtelenségemmel.
Van, hogy elbújva, lopva eszem pár falatot, amit nem szabadna, mert tudom, hogy hizlal. Egyszer lebuktam: egy magos kiflit akartam gyorsan megenni, megláttak, és ijedtemben eldobtam a kiflit és erős sírás tört rám.
Hol az egyensúly? Hogy lehet ráállni a normális étkezésre? És mi a normális étkezés? Hogy tudnék mértéket tartani?
Zöldséget, gyümölcsöt, abonettet, kefirt,tojást, levest eszem főként.

pótcselekvés:
Van egy nagyon rossz szokásom- vakarom a fejem. Nem viszket, nincs vele semmi, bőrbetegségem sincs, egyszerűen csak benne van a kezem a fejemben... Jó érzés is, de van, hogy annyira megfeledkezem róla, hogy ránézek az időre, és eltelik 1-2 óra is a vakarászással. Ami még idegesítőbb, pattintgatom a körmeimet. Hasonló mozdulat, mikor egy kézzel próbálja az ember megtisztítani a körme alját. De rám jön a villamoson, ha a klaviatúrát elengedem, akkor is... és ráütnek a kezemre, mert én már nem veszem észre...

mellékinfók:
Jártam pszichoterápiára fél évet (művészet, mozgás, zene és csoportterápiák), Rehabilitáción voltam, nevelési tanácsadóba is jártam, ott külön pszichológushoz is kellett járnom, és az elmúlt évben heti 1-2 alkalommal szintén jártam beszélgetni szakemberhez...Gyógyszeres kezelésem kellene, hogy legyen, de önakaratból nem szedem -rivotril-. Csak van más megoldás! Segítsen kérem!

Köszönöm szépen előre is!
elérhetőségem:
berczelive@gmail.hu
Üdvözlettel:
Viktória

Kedves Andrea!
Kisfiam nem sokára 10 éves, harmadikos tanuló. Kb. egy hónapja furcsa, szorongással teli gondolatait mesélte el nekem, ami azóta is visszatér nála egyre sűrűbben. Arról beszélt, hogy egy belső hang , amit ő Istennek nevezett arra kéri őt, hogy bántsa az édesanyját, mert az édesanyja nem szereti őt. Ez a hang többször is beszélt a fejecskéjében, volt amikor ördögnek nevezte a gyermekem. Akkor átbeszéltük ezt, próbáltam megnyugtatni, de az utóbbi 1-2 hétben ez a gond újra előjött és felerősödött. Arról mesél nekem, hogy pl. ha nem szed fel valamilyen szemetet a környezetében, akkor neki rossz napja lesz, ha látni fog egy sérült madarat az utcán, akkor nekem bajom eshet. Gyakorta van a fejében, hogy ez a hang azt mondja, hogy ne szeresse az anyukáját és bántsa is. Ma pl. azt mondta, hogy fokhagyma pucolás közben-nekem segített- azt mondta neki a hang, hogy a késsel szurkáljon meg engem. Álmában nem fordul elő ilyesmi, csak napközben gondolatokként. Én mindig igyekszem ezeket az érzéseket nyugodtan fogadni tőle , megnyugtatni a szeretetemről iránta és ő maga is tisztában van vele ,hogy soha nem is tudna és nem akarna semmi rosszat tenni nekem , mert nagyon szeret. De nem érti a kicsi lelke, hogy miért jönnek ezek a gondolatok egyre többet elő. A gyermekem elég sokat tv-zett, sajnos nem mindig neki való műsorokat. Van hogy erőszakosabb anime rajzfilmeket, vagy a Barátok köztet is megnézte rendszeresen, ami tény, hogy néha ilyen-olyan félelmet okozott neki. Pl. az egyik szereplő, akinek halála után a szelleme visszatért. Azt is megbeszéltük, hogy a tv-t most kizárjuk az ő életéből és csak a tényleg neki való műsorokat nézi időnként.
Én magam sejtek vagy gyanítok valamit ennek a problémának a hátterében. Gyermekem apja, akivel együtt is élünk lassan egyé éve külföldön dolgozik.Nagyon ritkán találkozunk, másfél havonta, skype-on napi szinten beszélgetünk. Most érett meg a helyzetünk arra, hogy a nyári szünet kezdetén kiköltözünk hozzá,hogy újra teljes családként élhessünk. Van egy 16 éves lányunk is,aki nagyon szereti az itteni iskoláját és nem akar velünk jönni még. Neki úgy gondoltunk megengedhetjük, hogy Magyarországon maradjon a nagyszülőkkel egy háztartásban, ahová csak hétvégén járna haza, mert kollégista.
A fiam sem szeretne velünk jönni, de nem kifejezetten a lányunk maradása miatt. Nem akar itt hagyni semmit, senkit és egyelőre finoman, de határozottan jelenti ki, hogy nem jön, nem akar velünk jönni és utálna mindent "odakint". Hiszti, veszekedés ebből nincs még, megérti, hogy miért fogunk váltani.
Lehetséges, hogy tudat alatt a lelkében zajlik valami nagy küzdelem és így vetül ki mindez a külvilág felé? Vagy a sok értelmetlen tv műsort nem tudta feldolgozni és ezért van mindez?
Mi nem vagyunk vallásosak, ezt fontosnak tartom elmondani, bár a kisfiam hisz istenben. Ezt mi el is fogadjuk, nem cáfoljuk.Az ördög emlegetése azért időnként elbizonytalanít egy pillanatra, bár őszintén szólva én nem hiszek abban , hogy egy gonosz, démon vagy akármi beleköltözhet a fiam lelkébe, csak filmekben láttam ilyet és persze hallottam már erről más forrásból is.
Kapcsolatom a kisfiammal teljesen jó, boldog, szeretjük egymást és a gyermekem alapvetően vidám természetű, ha ezek az eddig ismeretlen félelmek nem bukkannak elő a fejében. Sportol , jól tanul, nem egy befelé forduló, zárkózott alkat. Nem tudom mit mondhatnék még el önnek. Beszélgetünk sokat, hogy először megpróbáljuk együtt megoldani a helyzetet, de ha kell kérünk segítséget hozzáértő embertől, aki elűzi majd ezeket a "buta" gondolatokat a fejéből. Mielőtt a nevelési tanácsadóhoz fordulnék szeretném az ön véleményt és segítségét kérni.
Várom megtisztelő, őszinte válaszát.
Köszönettel:nika02

Tisztelt Doktornő

Kisfiam 4.5 éves, kiegyensúlyozott gyermek, az óvodában sincs vele gond, teljesen szobatiszta, önálló, egyedül öltözik, fogat mos, kicsit akaratos, de azt gondolom, jól vesszük a párommal az akadályokat és mindent meg tudunk vele beszélni,vannak dolgok amikben egyedül dönthet,nem akarunk bólogató Jánost nevelni belőle, szeretem hogy ennyire egyéniség.A család is kiegyensúlyozott, apa mindig délután dolgozik, és délelőtt, tehát mindketten tudunk foglalkozni Ádámmal,hétvégenként közös programjaink vannak, hol kirándulás, hogy játszóház, hol csak nagy játszás otthon, társas, könyvek, stb.Igazából nincs panasz, a párommal is kiegyensúlyozott a kapcsolatom, ha vannak is viták, nem Ádám előtt beszéljük meg, de feszültség nincs.Most véletlenül sikerült egyben két hét szabadságot kapnom, és rengeteget tudok Ádámmal foglalkozni, amit nagyon élvezek, csak most elkezdte mondogatni, olyan kis cinkosan, hogy engem szeret, de apát nem.Az elsőnél csak rászóltam, hogy ne beszéljen ilyen butaságot, ez nem igaz, mert apát nagyon szeretjük.Mindenki.Most este lefeknésnél megint előjött ,most már többes számban, hogy MI nem szeretjük apát.Megkérdeztem, hogy mégis mi az oka?Erre valami katyvaszt kezdett mondani, hogy nálam pipa van, de apánál iksz.Nem értettem.Ádám elég őszinte gyerek, elmond mindent, azt is ha rossz fát tett a tűzre, de ezúttal nem volt semmilyen értelmes magyarázat.Igazából csak kicsit furcsállom, azt gondolom, talán féltékeny, mert igenis van,amikor Apával beszélek, vagy Apa puszilgatja Anyát, (homlokra, arcra puszi, semmi olyan ami esetleg zavarbaejtő lehet),ilyenkor rászól Apára, hogy Anya az én barátom, vagy anya az én hercegnőm.Apa csak mosolyog és elmagyarázza a családi viszonyokat újra és újra, de kicsit zavar engem, hogy így viselkedik az apjával, holott imádja, felnéz rá, minden este megkérdi, hogy Apa mindjárt jön haza ugye?
Egyszóval nem értem, csak remélni merem hogy egyszerű kisgyermekkori féltékenység.Semmilyen más fórumot nem találtam ezzel kapcsolatban, és ha megtisztel a válaszával, nagyon megköszönom.

Tisztelettel
Melinda

Tisztelt doktornő!

Azzal a problémával fordulok önhöz ,hogy hat és fél éves nagycsoportos kislányom sírva megy óvodába és már reggel azzal foglalkozik,hogy mikor megyünk érte , ha foglalkozása van délután akkor oda érünk e érte az óvodába mire vége van . Ha nem vagyok ott mikor kijön akkor is sírva fakad sőt mostanában már napközben is (Elmondása szerint hiányzunk neki.).Az óvodában aktívan részt vesz a foglalkozásokon nem visszahúzódó gyorsan tanul. Egyszerűen nem tudjuk mi lehet a probléma mert sem az óvodában sem otthon nem történt semmi változás eddig nagyjából probléma mentesen ment minden ,kivéve az utolsó fél évet. Egyszerűen nem tudom ,hogy szeptembertől mi lesz az iskolában.
Remélem van valami megoldás a problémánkra.
Válaszát előre is köszönöm4
jtibi

Kedves Andrea!

Kislányom7 éves, most kezdtük az első osztályt. 2 éves korában bölcsődébe jártunk 3 éves koráig, amit nem szeretett. Állandó sírás, és ordítás volt minden reggel. Az óvodát szinte gond nélkül indítottuk, majd később volt egy kis "reggeli fáj a hasam anya", de azon is túl lettünk. Nagyon anyás volt, bár most is az, de ahogy telik az idő, azért komolyabb és függetlenebb lett. Az iskolakezdés is teljesen jól indult, pár napig volt hogy néha órán elpityeredett, de nem tartott sokáig. Tanítónénik meg vannak vele elégedve, minden téren. Én is, egy dolgot kivéve! És itt értem el arra a pontra, hogy segítő válaszát kérjem. Az otthoni tanuláskor sokszor támadólag reagál Rám. Én segítő szántékkal javítom ki, de egyből támadásnak veszi, és kiabál, hisztizik, azt mondja, hogy Én nem tudom jól a feladatot, meg hogy ha Én kijavítom, akkor az az első válasza, hogy Ő ezt nem tudja. Nem hajlandó velem együttműködni. A felmérései viszonylag jók, olyan hibákat ejt, ami szerintem nem odafigyelésből adódik. Ha arról beszélünk, nem nagyon érdekli. Házi feladatot nem kapnak, csak hétvégén szoktunk otthon gyakorolni. Most úgy egyeztünk meg, ha újra hisztizik és nem fogad el engem, (ja pedig ő kéri, hogy velem akar tanulni) akkor minden nap lesz gyakorlás nem csak hétvégén. Ön szerint jó megoldás lesz-e ez, vagy van esetleg valami ötlete, ami segíthetne Nekem abban, hogy jobban elfogadjon? Nagyon akaratos, és öntörvényű, de egyben nagyon kedves, figyelmes, odaadó és udvarias kislány. Semmi gond nincs vele, imádjuk egymást, nagyon ragaszkodik hozzám. Bár jár szertornára, és kézilabda edzésre, ami hatására sokat erősödött lelkileg is. Szóval csak az együtt tanulás az, ami némi gondot okoz közöttünk. Előre is köszönöm, hogy elolvasta levelemet, és a válaszát is.

Kedves Andrea!
Van egy 4 és féléves kislányom,és kb 1 hónapjaküzdünk kaki gondokkal.
Sajnos sokszor,de nem mindennap bemegy egy kis kaki a bugyiba,és azt mondja,hogy nem érzi hogy kellene neki kakilni.
Volt olyan,hogy egy nap 6 bugyit is összekent.
Kicsit már mérges voltam hogy nem szólt.
Az ő elmondása szerint,az oviban is előfordult már,és rávertek a fenekére.
De itthon senki nem bántja érte!!!
Mi lehet az oka???
Kérem segítsen,mert már kétségbe vagyok esve.
Köszönöm szépen.

Tisztelt Andrea!

2 gyermekem van és a nagyobbikkal van egy kis problémám aki 5 éves múlt januárban. Kb.. 3 hete vette vettük észre, hogy sűrűbben pislog a gyerek majd kb.. egy hete alig tud elaludni folyton úgy érzi hogy pisilnie kell. De nem bepisil csak elalvás előtt egy órás ilyen "tortúra" van hogy folyton a wc-t járja. Tudna esetleg tanácsot adni, hogy milyen irányba induljunk el hogy mindez elmúljon.

Tisztelt Doktornő! Van egy 7 éves fiam! 2 éves kora óta egyedül (szüleimmel,és az öcsémmel lakunk) nevelem! Az Édesapja évente egyszer kétszer látogatja meg,telefonon is ritkán hívja,ezek ellenére imádja az apukáját,sokszor sír érte.Mai napig nem tudta megérteni miért is nincs velünk! A gondom az lenne hogy szeptemberben kezdtük az iskolát! Nem volt semmi gond!A negyedéves és a féléves értékelése is kitűnő lett.Matekból osztályelső volt.Nem verekedett,nem feleselt....Mostmár igen! verekszik az iskolába,visszabeszél,hármas dolgozatokat ír,hangulatingadozása van,duzzog,csapkod,odavág dolgokat! Én mindig melette vagyok,mindenbe segítem,erőn felül is.Velem is alszik,mert azt mondja így nyugodt!
Hogyan tudnék segíteni hogy ez a helyzet megváltozzon? Szeret iskolába járni azzal nincs gond....Nagyon el vagyok keseredve!
Mielőbbi válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Bianka

Kedves Andrea!
Egy olyan probémával fordulok önhöz ,hogy van egy 4és fél éves lányom és kb két hete minden este mikor lefekféshez kerül a sor elkezd sirni,hogy sötétitsünk be mert világosban nem tud aludni.Mindent ki talál,hogy átmenjek hozzá.Ha nem kap meg valamit hisztizik érte ha mi kérünk töle valamit akor azt nem akarja megcsinálni csak ül és néz.Azt tudni kell ,hogy van egy 1 éves kishuga is neki és az elején volt ez a testvérféltékenység nála aztán egy idő után azt hittük el mult.Ugye ovodába járunk ott azt mondják nincs vele baj nagyon ügyes.akor itthon mért ellenkezik meg beszél vissza nekünk?szeretnék tanácsot kérni mert ez így nagyon nehéz.
Köszönöm
Andrea

Kedves Andrea! Nagyon sok kérdés áll megválaszolatlanul előttem...:-) Van egy 4 éves kislányom, aki óvodába jár. 3 hónapja született meg a kistestvére, a kis Nóri. Már a megszületése előtt is volt egy-két alvási probléma (1-3 alkalommal felébredt, wc és tea után visszaaludt viszont)az első leányzómmal, de mióta megszületett Nóri azóta tetőződtek a "bajok"! Pl.: "medve van a takaróm alatt", éjszaka bepisil egy-két alkalommal (pedig másfél éves kora óta szobatiszta éjszaka is...), sűrűn felsír álmában, csapkolódva fordul alvás közben és többször is leesik az ágyról. Lehet hogy ez nem függ össze a kistestvér születésével, viszont aggodalommal tölt el engem és a férjem is. Többször történt pl.: mikor hazajött az oviból, sűrűn rosszalkodik, hogy ráfigyeljek, pedig minden szabadidőm ráfordítom, még ha Nórival kellene foglalkoznom sokszor vele foglalkozom, játszom. Kitalál egy képzeletbeli személyt, akivel ugyanazok a dolgok történnek meg nagylányom elmondása szerint, ami velem vagy az első szülött gyermekemmel. Apukájához való kötődés mindig nagy volt, ezért nem értem mostanában, hogy miért velem akar aludni, miért nem vele. Ha pl. hangosabban szól rá vmi miatt az apukája, rögtön sírva jön hozzám és krokodil könnyekkel küszködik... Ha nem az van amit ő akar akkor hamar könny nélküli hisztibe torkollik a "harc-"!!!(amit általában nálam produkál) Kérdésem lenne: tényleg vinnem kell-e szakértőhöz az első szülött nagylányomat, vagy ez egy testvér született című fájdalom a kis lelkében amit az idő megold? Sokan mondják hogy az is történhet vele hogy a korához képest "túl értelmes" és emiatt a sok információ miatt másképp dolgozza fel az ovi és a kistestvér okozta "sérelmeket"Mert nekem mint anyának nagyon nehéz belátnom hogy segítség kell a nagylánynak,mert szégyennek élem meg ezt a tettem..:-( Kérném doktornő, hogy pár szóban jellemezze nagylányom és nyújtson segítséget hogy tényleg mitévő legyek vele kapcsolatban! Segítségét nagyon szépen köszönöm!!! :-)

Kedves Andrea!
Problémám a következő: Nyáron lesz 10 éves a kisfiam nagyjából 4 éves kora óta külön alszik tőlünk. Tavaly nyáron átköltözött egy másik szobába eddig nem is volt vele probléma nagyon szeretett ott aludni. Úgy 2 hete esténként mikor le kellett volna feküdni elkezdett sírni, de hatalmas nagy könnyekkel, leverte a víz és azt mondta nem tud elaludni, mikor beszéltem vele akkor nem rám hanem az egyik sarkot bámulta egyfolytában mintha lenne ott valami. Mai napra eljutottunk odáig, hogy már nappal sem megy be a szobájába, akárhogy kérdezgetem mi a baj, miért nem tud aludni mindig mást mond. Volt már, hogy stresszel a matektól, fél, hogy esetleg bejön hozzánk valaki, ma pedig azt mondta magányosnak érzi ott magát. Van másik 2 kisebb testvére ők még együtt alszanak 1 szobába, most ott alszik velük ők is. Kérem ha tud segítsen teljesen tanácstalan vagyok mit tehetnék? Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Andrea!

Kislányom 7 éves, most első osztályos. Férjemmel 1 éves kora óta külön vagyunk, azóta egyedül nevelem. Az utóbbi egy hónapban, szinte napi rendszerességgel az elalvást követően kb 1 órával felébred, sétálgat, előfordul,hogy valakivel vitatkozik, vagy kiabál és retteg,hogy valahova elmegyek és elhagyom. Nagyon aggaszt ez a dolog, mert mindig jó és nyugodt alvó volt.
Nem tudom,hogy ezt az iskolai megterhelés. a stressz, vagy a fáradtság okozhatja. Mindig megnyugtatom,megsímogatom, megpuszilom, aztán nyugodtan alszik tovább. Vajon mi okozhatja ezt a dolgot? Mit javasol, orvoshoz fodruljak-e a kislányommal? Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Andrea,

4,5 éves fiammal kapcsolatban szeretnék tanácsot/véleményt kérni Öntől. Jelenleg külföldön élünk már 2 éve (még 2 hónapig). Magyarul szépen beszél, angolul nem akar, de többé-kevésbé érti, amit mondanak neki. Bár magyarban is vannak szavak, amiket nem hajlandó kimondani (ilyen "mumus"szó a "Tíz" pl. (holott 11-99 között minden számot tud). 3 éves kora óta jár idekint oviba (délelőttönként), de nem barátkozik gyerekekkel. Óvónőkkel elvan. Az ovi tanácsára beírattuk egy speciális oviba is (most 2helyre jár). Az új ovit imádja, mindig meséli, hogy mi mindent csinált, közben pedig az óvónő azt mondja, nem fejlődik (itthon ezalatt a pár hónap alatt, mióta a speciális oviba jár, nagyon megugrott a fejlődése, rohamtempóban nekiállt önállósodni (most kezdett el egyedül öltözni, eddig tiltakozott, hogy nem tudja, egyedül mos fogat, egyedül tölt vizet magának, nekiállt változatosan rajzolni, ollót használni - mind-mind az új ovi óta). Viszont pár hete felvett egy szokást: sikít, ha valami nem tetszik neki (otthon is, utcán is). Ez rendkívül zavaró, nehezen viseljük a férjemmel, és tanácstalanok vagyunk, mit lehetne tenni.
Sosem köszönt senkinek sem, csak pár hete, mióta a 2 éves öccse nekiállt (nyilván nem akart lemaradni). Most is csak akkor köszön, ha előre szólok neki. Sosem mondott egyetlen mondókát sem, egészen a múlt hétig. Akkor ugyanis az új oviból küldtek egy kérdőívet (tesztet), amit ki kellett töltenünk a fiamra vonatkozóan. Ebben szerepelt a "Tud-e mondókákat." Mondtam a fiamnak, hogy erre sajnos nem tudok neki maximum pontot adni, hiszen sosem mondókázott még. Erre kérdezte, hogy: "Ha mondok mondókát, akkor kapok 3 pontot?" És elszavalt kettőt is. Ugyanígy rengeteg szót elsorolt (amik eddig a "nem tudom" kategóriába tartoztak), csak hogy 3 pontot kapjon a tesztre.
Tegnap viszont nagyon megijesztett. Másik (első) oviban meseolvasás közben elrohangált. Mikor bementem hozzá ovi végén, nekiállt hisztizni, rugódozni. Ha nem jön a férjem, nem tudtam volna a 2 gyerekkel busszal hazamenni, mert elrohangált (nem nézet semerre, csak vihorászva futott előlem, és minél jobban szaladtam utána, annál jobban nevetett). Kiszaladt az úttestre is (szerencsére semmi jármű nem jött). Mikor hazaértünk, megbeszéltük, hogy ez veszélyes, megígérte, hogy nem csinál ilyet többet, bocsánatot kért. Ma reggel (ovi előtt) játszottam vele egy darabig, majd megkérdeztem, hogy "Ugye ma nem lesz elrohangálás?" Röhögött, hogy "De igen.". És mikor a férjem vitte oviba, ugyanúgy elrohangált a buszmegállóból. Mióta az új ovi van, azt mondja, a régit nem szereti (pedig tüneményes mindenki - itt külföldön üvegfalon keresztül látom, hogy bánnak a gyerekekkel, körülrajongják őket, és előtte szerette). A csoportba úgy kell bevinni, mert tiltakozik. Az új oviba egyedül utazik az iskolabusszal, ott nincs ilyen probléma. A óvónénik szerint a fejébe vette, hogy nem beszél angolul, emiatt máshogy próbálja felhívni magára a figyelmet (elfutkozással). De otthon is ezt csinálja. Pár napja viccesnek találja, hogy kinyitja a bejárati ajtót, kirohan a lakásból, pedig tudja, hogy veszélyes, már megbeszéltük párszor.
A saját öccsével sem beszél. Azt mondja, azért nem, mert az öccse még pici, úgysem érti. Hiába mondjuk neki, hogy már ő is megérti, csak még keveset tud visszaválaszolni. Egyszer volt, hogy próbált mondani valamit az öccsének, aki nem foglalkozott vele, csak ellökte a kezét, és azóta nem lehet rávenni, hogy kommunikáljon vele. Együtt remekül elvannak, ugrálnak az ágyon, birkóznak, de szavak nélkül.
Ami még elmondható róla, hogy 4évesen ismeri a betűket, számokat, a kártyajátékban betartja a szabályokat, teljes mondatokban beszél (kicsi nyelvtani hibái vannak csak), szemkontaktust tart, sokféle mese, és játék is érdekli (nincs beszűkülve az érdeklődési köre). Étkezésben elég válogatós, de mostanában nyitottabb új ételekre. Biciklizni nem tud, nem is próbálja meg tekerni. Elég hisztis (kb. mint a 3éves dackorszaka idején, amiből már kinőtt), és nehezen nyugszik le. Minden napra jut hiszti.
Felmerült bennem, hogy autista esetleg. Ön mit gondol erről? Óvónői szerint megoldódnak majd a gondok anyanyelvi környezetben. Kérdezték, hogy nagyszülőkkel, egyéb családtagokkal, közeli barátaink lakásában hogy viselkedik, mennyire nyitott. Erre azonban nem tudtunk mit mondani, hiszen több, mint 2 éve rajtunk kívül egy családtagot sem látott, és sajnos itt nincsenek barátaink, akikkel összejárnánk.
Elnézést, hogy hosszúra nyújtottam, de nem akartam kihagyni egy (lényegesnek tűnő) momentumot sem.
Üdvözlettel: Lujzi

Kedves Andrea !
3 gyermekem van egy 9 (lány) 13 (fiú) és egy jövőhónapban 18 éves lányom. A legnagyobb lányom problémájával fordulok önhöz. Az utóbbi években főleg az elmúlt évben tapasztaltam mintha lányom vissza fele fejlődne . Soha nem volt az a fiúzós, hajnalig bulizós fajta, az utóbbi időben viszont alig jár el szórakozni, ha hívják a barátai különböző okokat talál ki csak ne kelljen mennie. 14-15 éves korában eljárt a barátaival többször szórakozni , jöttek a kamaszkori lázadások önállósodásra való hajlam , emellett kollégista is volt amit imádott. Az elmúlt 2 évben egy teljseen normális felelősségteljes kamasznak gondoltam amivel meg voltam elégedve, de a mostani viselkedése aggaszt. Mikor elment koliba 15 éves korában alig várta hogy "megszabaduljon tőlünk" volt hogy hétvégén is bent maradt bulizni. Most viszont amint péntek van siet haza ,látom rajta hogy nem akar vissza menni naponta többször felhív panaszkodik hogy haza akar jönni , hétvégente nem jár el sehova pedig a barátai rendszeresen hívják. Azt veszem észre hogy a 9 éves lányom önállóbb . Esténként legalább 10 plüss állattal alszik, képes összeveszni e hugával egy csokin vagy hogy melyik mesét nézzék. Szívesebben ül le velem tv-ni mint hogy elmenjen a barátaival. Szereti ha simogatom vagy képes kiverni a balhét ha a húga meseolvasásáról lemarad. Ami pedig a legjobban aggaszt azok a hisztirohamai ami valósággal olyanok mint egy 6 évesé . Mondhatnám hogy ilyen a lányom lassan érik soha nem volt egy lázadó kamasz , de ilyen mértékben az elmúlt években nem tapasztaltam, és azt gondolom egy 18 éves lánynak nem így kellene viselkednie.
Van 3 unokatestvére akikért valósággal rajong mind 9 éven aluliak ( 3,6,8 évesek) , messze laknak így csak keveset találkozhatnak kár fél évente. Nem tudom lehet e ez befolyásolható tényező , de már nem tudok mire gondolni. A múlt héten hazaköltözött a kollégiumból azzal az ürűggyel hogy ő itthon akar lenni velünk mert kitaszítottnak érzi magát
Kérem adjon tanácsot mi miatt viselkedhet így illetve hogy mit kellene tennem
köszönöm előre is

Kedves Andrea!

Kisfiam, Bence augusztusba tölti be a 4. évét. Már szeptember óta óvodába jár. Tavaly július végén lett nappalra szobatiszta, bár ekkor egy pár hónapig még a délutáni alváshoz kellett Rá pelus. Aztán szépen ment az Óvodában a délutáni alvás is pelus nélkül. Majd egy idő után sokszor bepisilt a délutáni alváskor és a bugyijába is. Elbeszélgettünk Vele, le is szidtuk, büntettük, és egy idő után megint vissza állt a "rend". Egy pár hónapig megint nagyon ügyesen ment minden. Majd, most megint egy pár hete elkezdte, hogy bepisil a délutáni alváskor, sőt most már 3x is egymás után bekakált a bugyiba (ez nem alváskor történt). Megjegyzem, folyamatosan mindig mire odajut, hogy WC-re kéredzkedik a pisi folt ott van a bugyiján, hol nagyobb, hol kisebb. Magyarázom Neki, hogy szóljon időbe, de semmi foganatja. Bence teljesen jól fejlődik, értelmes Gyerek, ha mondom Neki, hogy nem szabad bepisilni, bekakilni, megérti, hogy mit mondok és helyesel, hogy tudja Ő, hogy a WC-be kell pisilni meg kakilni, de ennek ellenére mostanában mégis mindig besikerül Neki.
Kérném szépen legyen szíves adjon tanácsot, hogy hova forduljunk ezzel a problémával, esetleg, hogy lehetne hatni a Gyerekre, hogy ne történjenek ilyen balesetek.
Válaszát előre is köszönöm szépen.
Molnárné, Marcsi

Kedves Andrea!
6 éves lesz májusban a nagyobbik lányom. Kb. 1,5 éves korában kezdődtek az egyedül alvási gondok, azóta minden este lefekszem vele elaltatni. Kezdetben a saját ágyába, majd mikor már járni tudott, majdnem minden éjjel átjött hozzánk, hogy "anya gyere". És én mentem. Mikor 2,5 éve megszületett a testvére, sokszor átköltöztünk a szülői ágyba, mert nagyon sokat, és sokszor éjfélig sírt a pici, éjjel 1,5-2 óránként felébredt, gondoltuk nyugodtabban alszik a másik szobában. Hozzátartozik talán a dologhoz, hogy a férjem külföldön dolgozik (Már "ebbe" születtek a gyerekek), keveset van otthon, nem kell "nyomorognunk" a szülői ágyban. Kb 1 éves korára rendeződött a kisebbik lányom esti, éjszakai "élete", szépen (igaz sokáig magában beszélve, dudorászva, de egyedül alszik el). Mostanában kezdtem megelégelni, hogy a nagyobbikkal még mindig szenvedés az esti elalvás. Mert már szinte annak érzem, szinte mindig bealszom mellette és éjfél-1 körül támolygok fürödni, utána pedig órákig nem tudok visszaaludni. Pár napja kezdtem, hogy újra a saját ágyában aludjon, mesélek, éneklek mindkettőjüknek és jóéjtpuszi (ezek eddig is voltak), majd otthagyom őket (kiságy, nagyágy). De nyafog, 3-4szer kijön pisilni, könyörög, ma már sírt is, hogy feküdjek le vele, de végül kellő szigorra és csúnya tekintetre visszavonul, elalszik, de éjjel, ha felébred mellém költözik a másik szobába. Alapból is kissé szorongó, de nagyon okos, érzékeny gyerek, "bandavezér" az oviban. Mit tegyek? Adjam fel vagy legyek "kemény" és kitartó, éjjel is küldjem vissza? Ha sír, hisztizik, felébreszti a testvérét... ördögi kör...

Kedves Andrea!

A következő lenne a problémám 2005-óta egyedül nevelem 4 gyermekemet 2 fiú két lány az egyik fiú már felnőtt. Sajnos a nagyobbik lányom aki 14-éves azzal van a következő problémám viselkedési problémája van sajnos igen csúnyán beszél a tanáraival és a felnőttekkel és ha nem tudja be bizonyítani az igazát akkor igen erős dühkitörései vannak ami abban nyilvánul meg hogy sír és akkor ami az útjába kerül azt kezdi el lábbal rugdalni. Sajnos az édesanyjával is igen csúnyán beszél már az anya ott tart hogy legközelebb pofán vágja erre a leány válasza az volt hogy akkor feljelenti. Sajnos úgy érzem hogy mikor velem maradtak akkor igen sok mindent rájuk engedtem nem voltam szigorú szülő. Soha nem ütöttem meg egyik gyerekemet sem. Én nem erre neveltem sajnos történt a családunkban egy nagyon csúnya ügy amit ide nem szeretnék ki írni. Én már nem tudom kezelni ezt a problémát kérem adjon valami tanácsot ez ügyben. Köszönöm.


Tisztelettel:

Szabó Antal

Kedves Doktornő !

Kislányunk szeptemberben volt 13 éves, sajnos még mindig igényli, hogy elalváskor legalább a közelében legyek, sőt ha éjszaka felébred (ami minden éjszaka előfordul) átjön a mi szobánkba és áthív, mert egyedül nem tud újra elaludni. Már ő is érzi, hogy ez így nem maradhat, néha-néha "nekifut" az egyedül alvásnak, de ha éjszaka felébred, akkor is átjön, ha sikerült este egydül elaludni. szerintem, még nincs is igazán magánál, mikor felkel és átjön értem. A szokásos esti menetrend: én megvárom a konyhában, ami az ő szobája közelében van, hogy elaludjon, majd a saját helyünkön a férjemmel alszom el, az éjszaka azonban 2-3 óra között mindig átjön értem, és akkor átmegyek vele, ha sikerül éberen maradon, amíg elalszik, akkor visszamegyek a saját hálónkba, de gyakran előfordul, hogy csak 5óra körül megyek vissza. A férjemmel a házaséletünket nem zavarja ez, hiszen úgy is csak akkor foglalkoznánk egymással, ha a gyerek elaludt, de gondolom, nem egészséges ez a helyzet.
A konkrét kérdésem, hogy utal-e ez valamilyen kóros problémára, jelenthet-e valamilyen gondot a további fejlődésében. Megbeszéltük, hogy majd a szünetben már tényleg nem jön át értem éjszaka, vagy legalább is én nem megyek át vele, de most nem akartam erőltetni, mert ha hétvégén megpróbáljuk, akkor kb. 2-3 óra mulva mégis értem jön, hogy nem tud elaludni, és ez iskolaidőben nem megoldás még napokig sem.
Egyébkén Anett más tekintetben nagyon is önálló, sok mindent rá tudunk bízni, pl. csekk-befizetést, vásárlás, szabóhoz, cipészhez a szükséges javítanivalók elvitele, fogorvoshoz is a barátnőjével ment, stb. El tudja magát látni otthon, hiszen már harmadikos korában is egyedül ment haza 4 órakor - mi csak 6 után értünk haza, ötödikes korától pedig már ebéd után haza megy és egyedül tanul, kiszolgálja magát, egyszerűbb ételeket elkészít (rántotta, melegszendvics, tea, muffin). A felnőttektől nem tart, nem jelent gondot, ha be kell vinni pl. a bankba egy papírt, vagy az önkormányzathoz.
Ez a helyzet már őt is zavarja egy kicsit - de nem annyira, hogy magától azt mondja: ma nem megyek át éjszaka, erőltetni pedig egyenlőre csak nagyon ritkán szoktam.
SAjnos Anett a tanulás miatt elég feszült, szeretne megfelelni - elsősorban úgy érzem nekem - sokat tanul, így egy erős 4-es, néhány tantárgyból 5-ös, mivel azonban egy nagyon erős osztályba jár, ahol több kitűnő is van, úgy gondolom sokszor magától is jobb jegyet vár, pedig sem én sem a férjem nem követelünk ötöst tőle, sokszor elmondom neki, hogy amig látjuk, hogy rendesen tanul, és mindent megtesz ami tőle telik, addig nem fogjuk leszidni ha becsúszik 1-1 rosszabb jegy. Mégis érzem, hogy sokszor rágörcsöl a tanulásra, talán ez a feszültség teszi, hogy minden éjszaka felébred?

Válaszát előre is köszönöm !