Csapocska Mónika - megjelent cikkei

Mindannyiunk életében adódnak nehéz, olykor válságos időszakok. Elveszítünk családtagot, barátot, netán kedvenc állatunkat, lezárul egy kapcsolat, elbocsátanak a munkahelyről, folyamatosan nagy a stressz, kiégtünk, nem látjuk a kiutat a helyzetből, súlyosabb betegség támad meg minket, vagy szerettünket.

Egyetlen egy biztos dolog van az életünkben. Eddig minden megszületett emberrel megtörtént. Meg fogunk halni. Mindannyian. Kivétel nélkül. Ezen senki sem tud változtatni. Az a szerencse, hogy az időpontját nem ismerjük előre. Ezért rengeteg új, boldogságot hozó tervünk, vágyunk, ötletünk és cselekvésünk lehet. A legfenyegetőbb, legfélelmetesebb helyzetben is választhatjuk azt, hogy észrevesszük a szépet, jót, felemelőt, fényesítőt.

Öööööt... nééégy.. háááárom... kettőőő.. eeeeeegy... kiabáljuk lelkesen az utolsó öt másodpercben Szilveszter éjjelén, követve, ahogy eléri az összes mutató a tizenkettőt és elüti az óra az éjfélt. A himnusz után aztán vidáman kívánunk egymásnak, és magunknak is boldog, sikeres, örömteli új esztendőt.

Kapni jó, de adni még jobb - jobb adni mint kapni... valahogy így hangzanak a régi magyar szólások. Ünnepek környékén különösen igazak lehetnek ezek az állítások. Sokszor már hetekkel, hónapokkal korábban azon gondolkodunk, vajon mivel lephetnénk meg szeretteinket. Mosolyra derül az arcunk, ha elképzeljük a szívünknek kedvest, amint bontogatja a csomagot, és boldogságtól csillogó szemmel ugrik nyakunkba, mert eltaláltuk a vágyát.

Olyan világ köszöntött ránk a tavalyi évvel és a járvánnyal, amilyenben még nem volt részünk. Hétköznapi, talán biztonságos életünk nem a megszokott mederben csordogál, hiszen a megszorítások, új és új szabályok, ha testközelből nem is, de közvetve mindannyiunkat érintenek.

A hónapokkal Karácsony előtt megjelenő akciók, hirdetések rendre azt sugallják, hogy az ünnep a csillogástól, a csomagoktól, a földi javakban dúskálástól lesz szép. A valódi egymás felé fordulás, a szeretet megélése sokszor elveszik a rohanásban, a megfelelni akarásban.

Ahogy ez ember felnő, és önálló életbe kezd, felelősséget kell vállalnia döntéseiért, önmagáért, az élete vezetéséért. Ritka az, ha valakinek annyira olajozottan zajlanak a napjai, hogy soha nem kerül olyan helyzetbe, ahol azt érezné, váltani kell, a jelenlegi állapot már kifutott, unalmas, nem vállalható, gyötrelmes.

A negyven körüli, kifejezetten szép, többdiplomás, tanárként dolgozó, látszólag stabil munkahellyel rendelkező, kiegyensúlyozott családi életet élő nő aggodalmat sugárzó tekintettel meséli, hogy válságban az élete. Olyan, mintha semmi sem lenne a helyén. Üres a munka, üres a párkapcsolat, szabadidős tevékenységekhez sem ideje, sem kedve. Megakadt, fásult, elvesztette a kapcsolatot önmagával.