Csercsa-Kincses Anita - megjelent cikkei

Arra már nem emlékszem, pontosan mit és hogyan tanultam meg iskolásként, de arra igen, ki volt az a tanító néni, akit nagyon szerettem, aki miatt szerettem iskolába járni. Emlékszem a felső tagozatos jófej tanárbácsira, akivel vidámak voltak az osztályfőnöki órák és a kirándulások, a gyakorlatias, kísérletekkel teli kémia órákra, a mesékkel és viccekkel teli történelem órára. És emlékszem arra a néhány tanítóra és tanárra is, akik durván visszaéltek a hatalmukkal. Osztálytalálkozók alkalmával még mindig indulatokat váltanak ki belőlünk egykori tetteik.

A Pennsylvaniai Egyetem tudósai szerint jobban alszanak a kisbabák, ha 6 hónapos kortól külön szobát kapnak.

Ha anya boldog, az egész család boldog. De hogyan legyen anya boldog, kipihent és kiegyensúlyozott töltekezés nélkül?

Apa boldog, hogy Apa lesz. Hozza neked a fagyit, masszírozza a lábad. Tárcájában hordja az ultrahangképet. Szülésfelkészítőkre és vizsgálatokra jár veled. Ő a legboldogabb apuka a szülőszobán, a játszótéren, majd mire a pici totyogó korba ér, megfordul és elmegy.

Vekerdy szerint boldog gyereket csak boldog anya tud nevelni. Ezzel a gondolattal azt hiszem mindenki egyet tud érteni. De mitől lesz boldog egy anya, és ezzel együtt a család egésze? Másként boldog-e egy anya, mint bármelyik másik ember? Én úgy gondolom, hogy nem kéne, hogy másként legyen boldog.

Szomorúan tapasztalom, milyen sok ismerősöm, köztük fejlődéslélektant és nevelésmódszertant tanult (vagy inkább csak hallgatott?) pedagógusok, védőnők osztják a mai gyerekeket és szüleiket erős stílusban minősítő, gyermekeink jövőjéért aggódó blogger irományait, aki szerint ha engeded hisztizni a gyermeked, megérdemled, az integráció egy nagy hazugság, mi pedig lusták vagyunk nevelni a zsarnok, uralkodó gyermekeinket, akiktől félünk, ezért inkább megvásároljuk a nyugalmunkat, és ha így folytatjuk, jaj nekünk.