Kovács Gabriella - megjelent cikkei

Nem minden veszteség látványos, mégis mély nyomot hagy bennünk. Nőként életünk során újra és újra búcsút mondunk önmagunk egy-egy korábbi változatának - és ezek az elengedések csendben formálnak át bennünket.

A mai negyvenes-ötvenes női generáció egy egészen különleges, átmeneti sorsot él meg. Amikor elérkeznek az ötvenedik évükhöz, egy olyan pszichológiai és társadalmi vákuumban találják magukat, amelyre nincsenek készen kapott forgatókönyvek.

Vannak pillanatok, amikor az idő nem múlik, hanem körbeér. Amikor a karodban tartott élet egyszer csak önállóan dobog tovább. És te ott állsz, egyszerre múltként és jelenként, tanulva, hogyan kell szeretni - hátrébb lépve, mégis tartva.

"Adj szót a fájdalmadnak; a bánat, amely nem beszél, addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad."

(Shakespeare: Macbeth)

"A házasság nem selyempapírba csomagolt románc, a házasság valódi értelme mindig az, hogy egyensúlyt teremtsen a két ember belső konfliktusai között. Éppen ezért a házasság gyógyulást hozó szentély, és a valódi adni képes szeretet felfedezésének a helye."

(Eva-Maria Zurhorst)

"K: Ha én az vagyok, akkor mi késztet rá, hogy megszülessek? M: A múlt beteljesületlen vágyainak emléke csapdába ejtett energia, amely önmagát személyként nyilvánítja meg. Amikor töltése kimerül, a személy meghal. A beteljesületlen vágyak tovább kerülnek a következő születésbe. A testtel való önazonosulás folyvást friss vágyakat hoz létre, és ennek addig nincs vége, amíg a kötöttség ezen mechanizmusa világosan megértésre nem kerül. A világosság fog megszabadítani, mert addig nem tudsz lemondani a vágyról, amíg annak okait, és hatásait világosan meg nem érted. Nem azt mondom, hogy ugyanaz a személy születik újjá. Az meghal, egyszer és mindenkorra meghal. De emlékei, vágyai és félelmei megmaradnak. Azok látják el energiával az új személyt. A valóságnak nincs része benne, de lehetővé teszi azt, azáltal, hogy megajándékozza a fénnyel."

(Nisargadatta Maharaj: Én Az vagyok)