Kedves Kristóf!
Őszinte leszek, azt sem tudom, hogy kezdjek hozzá a levélhez. Nem a félelem miatt, hanem szerintem a problémám lelki eredetű (gondolom én  ) és ehhez nagyon ki kellene ismerni az embert, hogy tudjanak neki segíteni. Én tényleg megpróbálok mindent, amit mondani fog. De remélem, érthető leszek, ahhoz hogy kiismerjen. 32 éves vagyok. Fiatal koromban (17 évesen) volt egy 7 éves kapcsolatom. A fiatalember kellőképpen elvette az összes önbizalmam. Semmire nem voltam jó, én voltam a béna, hogy nem élvezek el..stb. Majd szakításunk után, úgy gondoltam, hogy ez biztos nem lehet így….de egy partnerrel se sikerült, sehogy. Biztos azért, mert nem érzem azt, hogy nagyon szerelmes lennék. Azt is mellékesen megjegyzem, hogy a türelem, nem a férfiak erőssége. Sajnos.
Majd jött egy kapcsolat, és sikerült a csiklós orgazmus. Másfél évig tartott, de a kapcsolatnak vége lett. Azóta se sikerült senkinek, sehogy. Viszont van egy bonyolult, nem kapcsolatnak nevezhető kapcsolatom. Szerelmes, (sőt: egy pszichológus barátnő szerint: függő) vagyok. Sajnos messze lakunk egymáshoz és 2 havonta van 1-1- találkozó. Titkos találkozó. Mielőtt elítélne bárki is, nem 3. személy miatt titkos a találkozó. Telefonon kommunikálunk, huncutkodunk. De mikor együtt együtt vagyonk, szeretkezünk (tényleg szeretkezünk)…Ő mindent elkövet…de nem élvezek el. Olyan érzések keveregnek bennem, hogy alig bírom ki sírás nélkül, olyan csodás vele lenni. De miért nem tudom, megadni neki ezt az örömöt? Miért nem sikerül? Barátnői tanácsok: hogy biztos nagyon rágörcsölök, és Ő is. Tény, meg akarok felelni neki mindenben…ezért nem sikerül? És mit tehetnék?
Köszönöm a válaszát. Tisztelettel: Brigitta