Kedves Kristóf!

Egy kérdéssel fordulnék Önhöz, ami talán még nem nevezhető problémának. 26 éves vagyok, a kedvesem 30. 1,5 éve élünk együtt harmónikus párkapcsolatban, nagyon szeretjük egymást. Fél éve költöztünk külföldre, új munkahelyünk lett,úgy érzem már sikerült beilleszkednünk. A párom elég komoly munkát végez, ettől néha stresszesen jön haza, de nem mondanám, hogy ez állandóan jellemző rá, vagy csak nem mutatja. Amivel mostanában gondom van, az a szeretkezések gyakoriság, vagyis éppen, hogy ritkasága. Úgy gondolom, hogy még fiatalok vagyunk ahhoz,hogy 1,5 év után már kevésbé kívánjuk egymást. A szerelem megvan még most is, de én mindig jobban kívánom őt, többször is. Sokat beszélgetünk, és már nem egyszer szó volt erről, hogy a szex tud stresszoldó is lenni, nyugtató....stb. Én többször kívánnám, de ő mindig arra hivatkozik,hogy nem az a lényeg,hogy hányszor vagyunk együtt,hanem,hogy az együttlét minőségi legyen. Jó lenne, ha az lenne....,persze már mondtam neki,hogy mi az amire vágyok,mit szeretek a legjobban. Azért mondom el neki, mert nem egy kísérletezős típus. Gondoltam már arra is, hogy talán nem tetszem már neki annyira,de mindig megnyugtat,hogy neki így vagyok jó, ahogy vagyok. Hétköznap nem erőltetem a dolgot, hagyom, ha pihenni akar munka után, persze a símogatások, ölelések, csókok megmaradtak, de rossz, ha még hétvégén sem érzem,hogy annyira közeledni szeretne, amikor több időnk lenne egymásra. Előttem nem volt tartós kapcsolata, és rossz élménye is volt korábbról, ezeket mind átbeszéltük, és tudja,hogy mellettem nem kell aggódnia. Nagyon szeretem, és szeretném ezt megoldani, vagy megfejteni, hogy talán én vagyok türelmetlen vagy mi lehet ennek az oka. Köszönöm,ha tud adni pár hasznos tanácsot!
Szandra