Kedves Tünde!
Szeretném, ha segítenél abban, hogy helyesen tudjak dönteni!
Arról van szó, hogy anyagi helyzetem rendezésének reményében szeretném kiadni az alattunk lévő lakást. Faluhelyen lakunk, az alattunk lévő lakás anyósomé volt, aki két éve meghalt. Mivel férjem sem él már, a lakás a két gyerekemé lett. Abba beleegyeztek, hogy megpróbáljuk kiadni, hiszen szükség van a bevételre, de megválogatjuk, hogy kit fogadunk oda. Hiszen azt is nehéz elfogadni, hogy a nagymama lakásában, bútorai közt idegen emberek élnek, de zavaró lehet, hogy az udvarunkban mások is járkálnak, pláne, hogy esetleg hangoskodnak, zajonganak. Szóval ezt semmiképp sem szeretnénk.
Ma jött egy érdeklődő család, négytagú, két kamasz gyerekkel. Egyszerű munkásemberek a szülők, ami magában nem baj, de a férj olyan hangosan beszélő, harsány típus. Bár elmondása szerint havonta csak 2 éjszakát tölt itthon, és egy hétvégét, mert külföldön dolgozik. Tehát csak az asszony lenne leggyakrabban a két gyerekkel. Viszont mindenképpen hosszú távban gondolkodnak.
Ketten a lányommal voltunk otthon amikor jöttek. Teljesen megfelelt nekik a lakás, ki is fizetnék, amit kérünk, hivatalosan, szerződéssel. Úgy érzem megbízhatóak anyagi szempontból.
De lányom teljesen elzárkózik, Neki a férfi harsánysága nem szimpatikus. Azt mondta semmiképp sem szeretne havonta egyszer sem arra ébredni, hogy veszekszenek, hangoskodnak az ablaka alatt.
Úgy érzi, hogy megbánnánk, ha igent mondanánk nekik, és biztos benne, hogy "én megmondtam" lenne előbb-utóbb.
Én pedig "megsajnáltam" az asszonyt meg a gyereket, mert mondták, hogy már régóta keresnek albérletet, és több helyen nem jött már össze, volt, ahol megígérték Nekik, aztán visszamondták. Ahol laknak, onnan viszont ki kell költözniük.
Lányom szerint, tudta, hogy ez lesz, hogy én majd mégis ki akarom adni, pedig megegyeztünk, hogy az első érdeklődőnek nem kell még.
És Ő olyan bérlőket szeretne, akik csak ketten vannak, mondjuk egy középkorú házaspár, akik csendesek, kulturáltak.
Segíts kérlek, hogy hogyan döntsek jól?
Valóban problémásak volnának? Tényleg érdemes várnunk, mert lesz számunkra alkalmasabb érdeklődő is?
Mennyire szabad engednem ilyen helyzetben, hogy érzelmi alapon döntsek? Vagy itt annak nincs helye?
Válaszodat előre is köszönöm!
Tisztelettel: Gabi