Kedves Tünde! Férjemmel hosszú ideje, nagyon rossz a házasságunk, kb: 56-6 éve. De kitartottam, vártam hátha ha csak csekély mértékben is de változik pozítivan, már csak a 4 gyerekünk miatt is, Ma már ez szinte elviselhetetlen a kapcsolatunk, de nem mertem lépni, pedig úgy éreztem nekem könnyebb lenne, lehet a kezdet nehéz, de egyébként jobb. Már nagyon látszik rajtam a megtörtség, hogy idegenek is észreveszik rajtam. Most felbukkant az első szerelmem és talizni akar velem,( lehet ő lenne a kibillentő jel, hogy már lépnem kell, ha nem akarok teljessen rámenni a házasságomra?) nem tudom mitévő legyek, a szívemmel és az eszemmel is azt érzem már, hogy lépnem kell, a férjemhez, csak a hosszú eltöltött 28 év, a gyerekek, meg a sajnálat köt, mível tudom ha lépek egy elveszett ember lesz( igaz már most is züllött), de ha maradok ő úgysem változik, viszont erre az én egészségem is rámehet a sok lelki gyötrelemnek. Kérem segítsen a helyes döntésben, lépjek vagy maradjak, a férjemet sem akarom tönkre tenni. Mitévő legyek. Várom válaszát:Tisztelettel: Andi