Kedves Edit!

Hogyan kell helyesen fegyelmezni egy 16 hós babát? Kisfiam korához képest nagyon nagy akarattal bír és próbálom is figyelembevenni önállósodási törekvéseit, ritkán mondok nemet (csak olyan dologra, ami rá vagy másra veszélyes lehet, amúgy azt vallom, fedezze fel a világot, még akkor is, ha eltör valamit:ezzel talán elrontottam valamit?) De egyre gyakrabban látom, hogy direkt csinál olyan dolgokat, amitől a hajam égnek áll, és tudja, hogy nem szeretném, ráadásul még rám is üt, ha nemet mondok, és kezdődik a hisztizés. Az agresszióval mit lehet kezdeni ebbe na korban? És elképzelhető egyáltalán ilyen idősen, hogy tényleg ellenem fordulna igazi agresszióval?? Sokszor elkeseredek és sírok is, mert félek, ez így marad és nem tudom helyesen kezelni. Ha üt, mondom, hogy nem szabad, ilyenkor üt még egyet, és várja a reakciót, ilyenkor ott hagyom és nem foglalkozok vele. Hogy kell helyesen reagálni?
Még mindig igény szerint szoptatott és hordozott baba, a szeparációs szorongás megléte óta az első megébredése után velünk alszik, de amennyire csodás volt az első év, annyira ki tudok borulni a folytatáson! Félek, hogy nem is számított semmit az így eltöltött első év, és lehet, már nem is szeret (ez olyankor jut eszembe, maikor elvesztem a türelmem és jogtalanul felemelem a hangom. ilyenkor bocsánatot kérek tőle, de mardos a bűntudat, hogy nem így kellett volna) és lehet, hogy emiatt nőni fog a távolság köztünk és megromlik a kapcsolatunk.
Én nagyon nem kaptam jó mintát és jó útravalót, így egyedül kell megtalálnom a kiutat és különválasztani a szerzett sebeket és hallgatnom az anyai ösztöneimre, de annyira nehéz(talán a saját gyerekkor miatt?) Ráaádsul azért frusztrál ez annyira, mert szeretnénk tesót, de ha ennyire nem kezelem jól a dolgokat, akkor hogy?
Kérem, ha módjában áll, válaszoljon!

Köszönettel:Nóra