Kedves Doktornő!
Kisfiam 17 hónapos, az aktívabb babák közé tartozák. Talán szerencsém, hogy már nagyon sok szót mond, és sok mindent az értésünkre tud adni egyértelműen. Többek között a szobatisztasággal kapcsolatos dolgokat is. Kb 2-3 hónapja, hogy rendszeresen szólt hogy ha bekakilt. Egy hónapja pedig hogy rendszeresen szól, MIELŐTT kakilna. (bár van hogy csak puki lesz belőle és ezt nem tudja előre, csak utólag mondja, hogy puk-puk). Egyértelműen jelez. Napi kétszer van széklete, az első kiszámítható, mert még a reggeli órákban van. A vizelési ingert nem jelzi. Gondoltam elkezdem a szobatisztaságot, hiszen jelzi hogy kakilni kell, tehát még találgatnom sem kell mikor tegyem WC-re. Vettünk WC szűkítőt. De nem akar ráülni. Most már odáig jutott, hogy monja, hogy "anya kaka". Én meg, hogy jó hát kaka, megvárjuk, és majd kicserélem a pelust. De megy a WC-hez és mondja, hogy "kaka vécé". De ha ráültetem nem ül rá. Ill max 1 percig. Mit tegyek? Elégedjek meg a helyzettel? Vagy tegyem bilire (egyszer próbáltuk de arra sem ül). Ha bilire teszem akkor nem zavarom össze? mert már összekötötte a WC-t a kakával, mivel a felnőttek is ott csinálják. Rátegyem renszeresen és max visszapelenkázom? Vagy mi van ha erőltetésnek érzi, és akkor inkább legközelebb már szólni se fog. Az utóbbitól félek a leginkább. Mert pl van hogy mondja, hogy kaka, és utána megnézem, és mondja, hogy "nincs" és megnézem és még tényleg nincs. Aztán jön. De van hogy letagajda, azaz monjda, hogy "nincs" pedig előtte ő szolt hogy "kaka" és ilyenkor menekül előttem és ilyenkor nincs igaza, mert ha menekül és nincs akkor bizony ott van a pelusba. A könyvekben ez a téma olyan egyszerű, de az életben semmi sem úgy alakul mint ahogy ott le van írva. Ön mit tud javasolni, hogy ne rontsam el? Válaszát előre is köszönöm. Anita