Tisztelt Doktor Nő! Problémám hasonló az előző kérdezőhöz, örülök, hogy olvashattam a neki írt válaszát. Az 1 hónapos kislányom széklete néhány napja zöldes, és kissé darabos. A hasa szinte minden étkezés után fáj. Anyatejet eszik, a tápszer nem lehet gond, mert még soha nem kapott. Éhezni nem hinném, hogy éhezik, hiszen kap elégszer, és eleget - elvileg. Szépen fejlődik, és néha még bukni is szokott, annyit eszik. Mi lehet hát a probléma? Ha azt válaszolja esetleg, hogy túletetés, akkor mi a megoldás? Nem etetem mindig, mikor sír, 2,5-3 óránként eszik, amikor már minden más problémát kizártam, és egyértelműen jelzi, hogy éhes.

A másik probléma a cumi kérdés. Én nagyon-nagyon ellene vagyok, nem akarok adni neki cumit. Érveim a következők: szoptatás alatt nem ajánlott (márpedig addig szeretnék szoptatni, ameddig csak lehet). A leendő fogak egészsége miatt is fontos, valamint nem szeretném, ha emiatt később fogszabályozót kellene hordania. (Anyukám büszkélkedik mindig, hogy csak mézes cumit dugtak a számba, és csend volt. Mondanom sem kell, évekig kellett utána fogszabályozót hordanom, és a fogaim rendbetételével még a mai napig küzdhetek, mert nagyon romlandóak :( De a lényeg, hogy az előző gyereknek 5 hónaposan adtunk először cumit, amikor megcsappant a tejem, de most úgy érzem idegileg is jobban járnék, meg a gyereknek is jót tenne, ha adnék neki. Mert gyakran sír amiatt, hogy nem tud elaludni, ilyenkor jó sokáig cipelem kézben, amivel jó sok időm elmegy, így se a háztartási munkákkal, se a kerti dolgokkal, semmivel nem haladok, ráadásul főiskolára járok, és hát vizsgaidőszak van... Sajnos az etetések után sincs egy nyugodt órám sem, mert az szokott a menetrend lenni, hogy etetés - hasfájás - sírás - nyugtatás - kissé elnyugszik - csuklás - sírás - nyugtatás.... szóval nem egyszerű. A férjem erőlteti a cumit, mert neki is több segítségre lenne szüksége, jelenleg mindent ő csinál a kertben. Azzal jött elő, hogy ha makacs leszek, talán tényleg emiatt nem lesznek rosszak a fogai a gyereknek, de a család rámehet. Azzal érvelt, hogy idegileg kikészülünk, én fizikailag is elfáradok a cipeléstől, egyfolytában ingerlékeny vagyok, és még a másik gyerekkel is néha morgok emiatt. Mindemellett a másik gyerek nagyon megértő (én mindig bocsánatot kérek tőle), és büszke vagyok rá, hogy nem adok cumit a gyereknek.... néha nem értem, hogy miért olyan fontos ez nekem :( Szóval kérem doktornőt vagy erősítsen meg benne, hogy jól teszem, hogy nem adok cumit, vagy Ön szerint nem ér annyit az egész, és nyugodtan adhatom?

Köszönöm válaszát, és további szép napot kívánok!
Krea