Kedves doktornő!

2,5 hónapos kisfiam néha nagyon megriaszt. A kislányommal semmi gond nem volt babaként. A fiam is jól gyarapodik, a vedőnő szerint túlteljesít, tehát az étvágya jó. Igény szerint eszik, már-már túlzásba is viszi. Legszívesebben állandóan cicin lenne. Nagyon hozzám van nőve, szinte 20 percre nem hagyhatom egyedül. A cumit nem fogadja el. Van egy másfél éves lányom is mellette, ezért nehezek a napok hiszen egyedül vagyok velük mindig. A kisfiam napjai többnyire "jól" telnek de sokszor nuygtalan és sokat sír. Folyton takaróba kell bugyolálni, mert 25 fokban is csak így érzi jól magát. Ez önmagában nem gond, én is igen fázós kisbaba voltam. De nagyon hasfájós is. Evés közben is nyöszörög néha, aztán evés után órákon át sikítozik vagy sír. Néha sugárban hány olyan erővel attól félek bele is fullad. Hála égnek ez ritkábban fordul elő. De vannak napok hogy enni se akar. Nehezen kakil, de a nővére is ilyen volt. Felszívott minden folyadékot az anyatejből. Peóbaltunk espumisant és infacolt a görcsére de csak rosszabb lett tőle. A védőnő szerint kinövi addig sírhatunk vele együtt. Rossz hallgatni hogy sikítozik. Mit tehetnék még? Mar enni se inni se merek semmit hátha én okozom... de akkor is ugyanez a helyzet.