Kedves Hajnalka!
Hát igen... Néhány órája megtörtént a végleges szakítás... Ő már novemberben elhagyott, de nemrég mintha megint talán elkezdődhetett volna valami... Most végleg lezártam, nem akarok soha többé az a nő lenni, akit ki lehet húzni a fiókból, aztán ha már nem kell, akkor vissza lehet dugni... Fáj... Nagyon... Talán most már én is végleg el tudom temetni magamban ezt a szerelmet. Tényleg visszavonhatatlanul vége? Ha ennek vége, akkor úgy érzem, mintha az életnek is vége lenne... Olyan üres vagyok... Éppen ezért a halál lapját választom, a XLVI-est. Most mégcsak sírni sem tudok... Válaszod köszönöm. (Azért választottam a Bonita nevet, mert volt idő, amikor örültem volna, ha születik egy kislányunk... Úgy neveztük volna, hogy Cseh Menta Bonita...)