Kedves Mirabella! Én egy a 20-as éveim vége felé járó elég dekoratív nő vagyok,határozott elképzelésekkel(bár most kicsit összezavarodtam),és nyár elején megismerkedtem egy fiúval,aki viszont a 20-as évei elején jár(8 év van közöttünk)és kicsit pocakos,nem egy Adonis,de engem mégis megfogott. Elöszőr csak barátként beszélgettünk egymással,és közben márcsak azt vettem észre hogy nap mint nap beszélünk,és hogy a fiú sokkal éretebb a koránál,ami nekem nagyon imponált. Bár én külföldre szeretnék menni dolgozni(munkakeresés közben vagyok)így megbeszéltük,hogy felesleges lenne bármit is elkezdeni.De szeptember közepén mégis elcsattant egy csók,és azóta a fiú össze-vissza beszél.Bár azon az éjszakán azt mondta,hogy fél tőlem,és hogy ő úgysem tudja azt megadni nekem,ami nekem kell(és hogy olyanokat beszélnek neki,hogy egy ilyen nő,egy ilyen átlagos kinézetű fiúval úgysem maradna meg sokáig,stb,stb)és hogy úgyis elmegyek,tehát minek. Én úgy gondolom ez egy őszinte megnyílvánulás volt a részéről,de ő azóta hol ellök magától,hol nagyon kedves. Én próbálom neki kimutatni,hogy bízhat bennem,és ő nagyon fontos lett nekem.Nem akarom megbántani,így a barátsága is elég,csak merjen velem őszintén beszélni,mert így már én sem tudom,hogy hányadán is állunk,de ő azóta is ezt csinálja.Hol akar,hol nem. Az ismerőseink szerint minden egyes gesztusa,mondata arról árulkodik,hogy szerelmes,de ő nekem azt mondja,hogy ez nem így van. A kérdésem az lenne,hogy mit is gondol valójában ez a fiú,szeret-e engem,és hogy lehet -e ennek a kapcsolatnak folytatása? Illetve ha "visszavonulok",akkor megmaradhat-e köztünk a barátság,és el tudja-e viselni,hogy mással fog látni? Válaszotott lapom a :IV -es Segítségét előre is köszönöm! Zsana