gyermekfegyelmezés

Tisztelt Andrea!
Olvasván a már előzőleg feltett kérdésekre a válaszait sok minden hasonlóság van az én problémám és mások gondjai között. Szembesülök vele hogy nem csak én nem tudom kezelni, megoldani az aprónép által a szülők életét bosszúsabbá tevő mindannapi gondokat. Az én fiam 4 éves, középső gyerek. Rengeteg türelem kellett hozzá amikor megszületett a huga, nem szerette, amit megérttettünk hiszen "kiesett a kosárból". MIndig olyan volt hogy a figyelme elkalandozott, nem válaszolt, ha kérdeztük, nem ült velünk egy asztalhoz,és ezek mellett még nem fogja a kezünket ha sétálunk, nem játszik közös játékokat. Szándékosságot vélek felfedeni a viselkedésében amikor kiszalad az autók ellé, annak ellenére hogy tudja, nem szabad, amikor megveri a nagymamát, engem, amikor az apukájának csak azt mondja hogy nem szereti. Sokszor hisztizik, ilyenkor üt, rúg, és amikor megnyugszik önmagának mondja el hogy most ő nagyon rossz volt. Gondolom ilyenkor velem közölné de nekem nem mond semmit, kontakust kialakítani is vele egyre nehezebb, minden nap van valamilyen összeütközésünk. Félek hogy ez igy marad, tanácstalan vagyok kihez merre induljak vele és sajnos lehet hogy nekem sem ártana egy kis segítség túlélni ezt az időszakot. Mit tudna tanácsolni? Köszönettel: Labátné Melinda