Tisztelt Balogh Andrea!
Olvastam pár kérdést és a válaszát a gyermekkori önkielégítésről. Nálunk nem egészen ez a helyzet, de nagyon hasonló. A 7,5 éves unokám autista, enyhén értelmi fogyatékos. Másfél éves kora óta korai fejlesztő bölcsibe járt, majd szintén hasonló gyerekekkel oviba. ATTILA elég gyakran szokta fogdosni a hímvesszőjét, de ez mára szinte állandósult. Egészen egyszerűen ki sem veszi a kezét a nadrágjából. Sejtem is mi a gond, hiszen haláleset és születés is történt a családban. A 10 évvel idősebb testvére 15 évesen, 2014-ben elment, agytörzsi tumor, műthetetlen, menthetetlen. Imádták egymást. Attila végignézte azt a 11 hónapot, amíg Sanya velünk maradt, azt, hogy nem tud menni, beszélni, enni, stb. A búcsúztatón nem volt ott 2014.09.03-án. Egy-két hónap múlva kiderült, hogy a Lányom babát vár, AKI SANYA AJÁNDÉKA. Alexander most volt 05.26-án két éves. Úgy gondolom, ez egy teljesen egészséges gyermeket is rettenetesen megvisel. Nagyon fontos lenne a segítség, szóljunk-e rá, hagyjuk, csinálja csak? Ebben kérném szépen a segítségét, mert nem igazán tud senki tanácsot adni. Előre is köszönöm: Anderlik Istvánné nagymama