Kedves Doktornő!
Barna és Bence, ikrek, hét évesek, első oszt. tanulók. Az iskolában merültek fel
gondok Barnánál.
Bence négy-öt éves korától éjszakánként szobatiszta. Barna elvétve /10:1 nem-igen/.
Barna otthon hangosabb, törekvőbb, követelőzőbb. Sokkal aktívabb, meg nem áll! Elalváskor még verseket mond, énekel, kérdez izeg-mozog- /Bence már rég alszik/!
Barna: Idegenek közt, iskolában, boltban bátortalanabb, szégyenlősebb.
Nagy szíve van! Csokija felét bármikor megosztja, míg Bence titokban belekortyol Barna italába, hogy neki több jusson.
Az óvodában már voltak apró jelek a önbizalmát illetőleg.Színjátszó előadásokban szerepelt, mondhatom nagy sikerrel. De a poénon nevető nézőközönség-Apu engem kinevettek. Vagy apu nekem olyan arc kell mint Daninak stb.
A verseket, dalokat, mondókákat előbb tanulja meg és előadókészsége is jobb mint Bencének. De bátortalanabb, félénkebb.
Bence hajt a sikerekért, de el is várja a jutalmat, elismerést a \"vállonveregetést\"!
Barna pedig: \"én nekem úgy sem fog sikerülni\" kezdi- ez pedig testvérének kedvez, aki mérlegel és az arcába vágja: Barna Te nem tudod, neked nem sikerül stb. Hova tovább egyre nagyobb gondot okoz ez a probléma! Mi nem lehetünk mindig mellette, hogy bíztassuk, megvédjük és rendreutasítsuk olykor a megalázó testvért!
Iskola és tanulás:
Nemrégiben az oszt.f. tanító nénivel beszéltünk Barnáról. Több idő kell neki, hogy megoldjon egy matematikai egyenletet, összeolvassa a betűket vagy felismerje a számokat illetve betűket. Saját tapasztalat otthoni gyakorlás, olvasás:
Van mikor megmakacsolja magát és nem ír semmit! A gyakorlatok felénél már nem igazán figyel és kérdez: apu majd utánna játszol velem?, vagy nézhetem a mesét?stb., s közben izeg-mozog. Sokszor gondolkodás helyett csak azt figyeli, hogyan reagálok én /fél, hogy nem felel meg!!/ , vagy védekezésképp keservesen sírni kezd! Tanulmányi előmenetele gyengébb a testvérénél, pedig a tanárok szerint észbeli kapacitása nem kisebb a többitől, csak nem hozza ki magából!
Az édesanyjával egyetemben mindent megteszünk, hogy Barna önbizalmát növeljük. Bíztatjuk, dícsérjük, jutalmazzuk egyformán a két fiút. Természetesen a szigor, következetesség sem marad el.
A gyermekeink rendezett családban nevelkednek, mondhatni nyugodt körülmények között.
Szeretném a segítségét, véleményét kérni. Köszönöm válaszát!
Péter és Anna