Kedves Andrea!

Tanácsát szeretném kérni! Mi egy 9. emeleti lakásban lakunk, kislányom a férjem és én. Kislányunk 6 éves, és fél a lifttől.
Előszőr úgy kezdődött hogy férjemet odacsípte a lift ajtó a kislány látta és féltette apát nehogy baja legyen. Mondtuk neki, hogy ez nem fájt apának de láttuk, hogy fél a be és ki szálástól a liftbe. Később megszámoltuk együtt, hogy 13 másodpercig van nyitva az ajtaja és addig nem csukódik be.
Előfordult már hogy egyszer régebben beragadtunk a liftben és megijedt, hogy hogy fogunk kijutni. Férjem hívta a liftszerelőt én pedig a telefonon bekapcsoltam egy mesét, hogy ne féljen annyira. 10 perc múlva már kint is voltunk a liftből.
Azóta látom hogy ha a liftbe beszállunk már fél nehogy megálljon, vagy attól tart, hogy nehogy valamelyikünket oda csukja az ajtó. Ezért mindig fogja a gombot nehogy becsukódjon.
Mikor a lépcsőházban vagyunk kint és több táska van nálunk, akkor már látom, hogy izgul, beférünk e a liftbe, vagy azért mert be kell szállni.
Mire azt hittem, hogy már egy kicsit jobb akkor újra beragadtunk a liftben csak a kislány és én. Most azonban teljesen sötét volt és a telefonnal világítottunk majd mesét is kapcsoltam neki. Hívtam a szerelőket és fél óra múlva már kint voltunk. Férjem rendőrként dolgozik és mikor felhívtam hogy bent vagyunk a liftben azonnal odajött és világított nekünk kintről.
Újra kezdődött a lifttől való félelem. Aznap gyalog mentünk fel a 9-re. Azóta viszont mindig a liftet használjuk és együtt számoljuk az emeleteket lefele vagy felefele menet.
Látom rajta, hogy izgul mert topog. Szeretnénk neki segíteni hogy ezt el tudja felejteni.
Azóta többször beszéltünk róla hogy mindig dolgoznak a szerelő bácsik és ha bármikor megtörténik az hogy megáll a lift akkor jönnek és segítenek. Nagyon sokszor átbeszéltük és mindig kérdezi: "Ugye nem baj hogy megkérdezi?" Én pedig mondom neki : "Ha valami nyomja a szíved akkor kérdezd meg és megbeszéljük anya és apa mindig igazat mond neked."
Nagyon értelmes kislány és mindent megért. Sokat beszélgetünk vele. Testvére nincs így sokat tudunk vele foglalkozni. Kiegyensúlyozott, könnyen barátkozó, nyitott, jókedvű életvidám kislány. Igen érzelmes és érzékeny kislány könnyen elsírja magát, de én is ilyen lelkis típus vagyok lehet hogy tőlem örökölte.
Nagyon szeretnénk neki segíteni hogy ezt leküzdje. Ön szerint el kellene vinnem pszichológushoz?

Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Ági

Tisztelt Balogh Andrea!
4 éves kisfiammal kapcsolatosan 2 kérdéskörrel fordulnék Önhöz. 15 hónapos kora óta közösségbe jár, a bőlcsödei időszak nehezen indult,nehezen szokta meg, hogy távol van tőlem és az apukájától (mindketten voltunk vele otthon Gyeden és nincs testvére) Az óvoda annál gördülékenyebben ment. Azonban észrevettük, hogy gyakran piszkálja az orrát, arcát, haját, mintha tikkelne. Allergia vizsgálaton még nem voltunk,úgy látom, hogy teljesen jól fejlődő, pedagógusok által is megerősítve van, hogy okos, empatikus, értelmes kisfiú. Gond lehet ez? Érdemes lenne utánajárni ennek a "kényszer" tevékenységnek?
A másik pedig, ami kicsit aggaszt, hogy hétvégente alig lehet otthonról kimozdítani, mióta újra óvoda van. Vannak kis barátai, szereti az óvónéniket. Egész héten óvoda, boltba megyünk, kint vannak a levegőn, de hétvégén folyton csak otthon szeretne lenni, alig lehet friss levegőre csalogatni.

Válaszait, tanácsát előre is köszönjük!

Kedves Andrea!
Fiam 5 évet töltött okt-ben. Óvodában 2. évét tölti. Ami már bölcsis korban is feltünt, hogy utánozza társait, ami akkor ugye kor sajátossága is lehet. Ellenben jelenleg is ez tapasztalható.Általában a barátait, unokatesóit, olyan mintha egy láthatatlan kötéllel hozzá lenne kötve. Olyan érzést keltve mindeztintha nem lenne saját véleménye, személyisége. Óvodapedagogusoknak jeleztemár tavalyi évben, nyugtattak, hogy majd elhagyja ez a viselkedés. Kérdésem milyen korig megengedett az utánzás? Mit tehetek, hogy ez változzon? Pl. Ha az unokatesója gulyáslevest kér, akkor a fiam is😩

Kedves Andrea!

Kislányom 9 éves múlt. Kiegyensúlyozott, vidám, jó tanuló gyerek. Viselkedésében soha nem vettünk észre pánikra utaló jeleket. Ma délután kérte, hogy nézzem meg a torkát, mert úgy érzi, hogy szorítja belül valami. Semmi rendellenességet nem tapasztaltam (soha nem szokott a torka fájni, mandulái sem gyulladtak be még soha). Egyre erősödött ez az érzés benne, annyira, hogy én is megijedtem. Sírt és öklendezett, és remegett is. Calcimusc injekciót itattam vele, elmondtam, hogy ez majd jót fog tenni. Szinte azonnal jobban lett. A szorító érzés előtt kb. három órával evett, utána semmit. Allergia-vizsgálaton voltunk már, semmire nem volt allergiás. Elmondta, hogy egy újságot olvasott, amiben furcsa halálesetekről volt szó. Ekkor kezdte érezni a szorítást. Mondogatta magának, hogy ilyen nem történhet meg, próbálta elterelni a gondolatait. Mégis erősödött a szorító érzés. Miután megnyugtattam kb. öt perc sem telt el és szinte már semmit nem érzett.
Vajon mi okozhatta a kislányomnál ezt a furcsa érzést? Lelki eredetű ok, vagy érdemes ételallergia miatt kivizsgáltatnom? A halállal hála Istennek még nem találkozott a családban, semmilyen lelki trauma nem érte.

Előre is köszönöm válaszát!

Szilvi

Jo napot.Olyan kerdesel fordulok önhöz h van egy 3eves kisfiam lassan 4honapja egyedül nevelem.Azt vettem eszre rajta h jatszas es eves kozbe ismindig macerálja a fejet a hajat az arcát de bem tudok ra jonni h mitol lehet es mar fzsztral h vmi gond van vele.koszonom ha tud segíteni.udv vanda

A kislányommal kapcsolatban szeretném a segítségét kérni. 2 hét múlva lesz 4 éves,
óvodába jár, okos, tüneményes gyerek, mert mindent megcsinál amit kérünk tőle, viszont
nem beszél az oviban csak a gyerekekkel. Itthon be nem áll a szája, viszont ha elmegyünk valahová,
pl. a boltba és kérdeznek tőle valamit, akkor nem válaszol. Azt tudni kell, hogy az apja
most februárban úgy döntött, hogy mással szeretne tovább élni és itt jönnek a problémák.
Február óta kb. 4-5x látta az apját, előtte se sokat, mert egyéb okok, főleg anyagi miatt nem tudtuk
megoldani, hogy együtt éljünk. Itthon lakunk és 1 évig ő is itt lakott velünk, csak aztán
a lakhelyéhez közelebb kapott munkát és így hazament a szüleihez (kb. 60 km-re lakik). Nélkülem még nem volt náluk a gyerek.
Tavaly 1 hetet voltam kórházban és akkor mondta exem anyja, hogy elviszik a gyereket kérés nélkül, csak
beültetik a kocsiba és viszik is, és mindezt úgy, hogy szinte idegenek a gyereknek, mert jó, ha 3-4x látta őket
évente. Az apjával sincs el, hisz hozzá se szól a gyerek. Nincs meg az a tipikus apa-lánya kapcsolat közöttük.
És most karácsonykor el akarják vinni pár napra és nem tudom, hogy mi tévő legyek. A saját
apjához nem szól egy szót se, nemhogy a nagyszüleihez. Mondták már nem egyszer
hogy fogják a gyereket és elviszik, mi az hogy nem engedem el! Félek, mert így is vannak magatartásbeli
problémák a viselkedésében és ha most elengedem úgy hogy nem vagyok ott, akkor lehet, hogy rosszabb lesz.
mondja mindig, hogy nem akar menni az apjához. Az én szüleimmel jól megvan, hiszen itthon
lakunk, de még így is nagyon anyás. Azt sem akarom, hogy elviszik és akkor kiordítja
a lelkét is, meg olyankor nem eszik, nem iszik semmit, míg nem lát engem. Mit tegyek? Mit javasol?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Koncz Edina

A kislányommal kapcsolatban szeretném a segítségét kérni. 2 hét múlva lesz 4 éves,
óvodába jár, okos, tüneményes gyerek, mert mindent megcsinál amit kérünk tőle, viszont
nem beszél az oviban csak a gyerekekkel. Itthon be nem áll a szája, viszont ha elmegyünk valahová,
pl. a boltba és kérdeznek tőle valamit, akkor nem válaszol. Azt tudni kell, hogy az apja
most februárban úgy döntött, hogy mással szeretne tovább élni és itt jönnek a problémák.
Február óta kb. 4-5x látta az apját, előtte se sokat, mert egyéb okok, főleg anyagi miatt nem tudtuk
megoldani, hogy együtt éljünk. Itthon lakunk és 1 évig ő is itt lakott velünk, csak aztán
a lakhelyéhez közelebb kapott munkát és így hazament a szüleihez (kb. 60 km-re lakik). Nélkülem még nem volt náluk a gyerek.
Tavaly 1 hetet voltam kórházban és akkor mondta exem anyja, hogy elviszik a gyereket kérés nélkül, csak
beültetik a kocsiba és viszik is, és mindezt úgy, hogy szinte idegenek a gyereknek, mert jó, ha 3-4x látta őket
évente. Az apjával sincs el, hisz hozzá se szól a gyerek. Nincs meg az a tipikus apa-lánya kapcsolat közöttük.
És most karácsonykor el akarják vinni pár napra és nem tudom, hogy mi tévő legyek. A saját
apjához nem szól egy szót se, nemhogy a nagyszüleihez. Mondták már nem egyszer
hogy fogják a gyereket és elviszik, mi az hogy nem engedem el! Félek, mert így is vannak magatartásbeli
problémák a viselkedésében és ha most elengedem úgy hogy nem vagyok ott, akkor lehet, hogy rosszabb lesz.
mondja mindig, hogy nem akar menni az apjához. Az én szüleimmel jól megvan, hiszen itthon
lakunk, de még így is nagyon anyás. Azt sem akarom, hogy elviszik és akkor kiordítja
a lelkét is, meg olyankor nem eszik, nem iszik semmit, míg nem lát engem. Mit tegyek? Mit javasol?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Koncz Edina

Kedves Andre
Az én fiam 3 éves lesz 4 honap mulva.2 és fél évesen kezdte el magátol a bilibe pisilést.viszont most eloszor ritkán pisiltbe vagy kicsit be csurrant,viszont egy pár napja egyre tobbszor fordul elo.inkább akkor jellemzo ha mesézik játszik valmaivel nagyon el van.probáltam szépne,probáltam ugy is h. a seggére vertem vagy éppen el magyarázni neki h. nem szabad.de mind hiába...én nem értem ezt.tudna nekem valami tanácsot adni?
Tisztelettel
Nori

Üdvözlöm. Sajnos nem tudom mitévő legyek kisfiam 4 éves lesz januárban óvodába jár bár elég sokszor beteg, 3-4 nap ovi 2 hét itthon. Nekem vissza kellett mennem dolgozni apa van vele és a nagyszülők ha dolgozok. Ha hazaérek nem hajlandó lemenni az ölemből leülni se lehet vele cipelteti magát ha esetleg megpróbálok leülni üvölt sír rángat még meg is üt, semmivel sem lehet egy jó 30-40 percig rávenni hogy lemenjen rólam. Utána mintha semmi se történt volna megy tovább a dolgára. Esténként is velünk alszik nem alszik egyedül. Ha reggel kell menjek munkába keres ha felébred és szintén sírás ha nem én vagyok vele. 8 hónapja ez így megy és sajnos egy kicsit sem változik a helyzet, az oviba se akar menni magától végig cipelnem kell (kb 22-23 kiló) de csak velem ha apával megy szépen sétál vele. Hazafelé már velem is hazasétál néha. Ha éppen vendégek jönnek hozzánk akkor sem különb a helyzet ölbe kell tartanom jó ideig. bújik belém meg se szólal, senki se tudja még csak elvenni se tőlem. Tanácsot szeretnék kérni mit javasol min változtassak, mivel érjem el hogy ne csüngjön rajtam. Válaszát köszönöm.

Kedves Andrea! 5 éves kisfiam pár napja "hümmög". Mesehallgatás közben, evés közben, játszás közben - séta közben nem hallom, de az is lehet, hogy akkor is csinálja.

Viselkedésében semmi egyéb feltűnőt nem észleltem, változás nem történt az életében, trauma tudtommal nem érte. Egyetlen dolog villant be most: talán aznap, amikor kezdte, az óvodában eltalálta a homlokát egy kisfiú kaviccsal. Fél napig pici púp volt rajta, ami egy napig érintésre fájt - tehát azt mondanám, semmi komoly.

Próbálom kérni, hogy hagyja abba, de úgy tapasztalom, tudatosan kb. fél percig képes befolyásolni, majd újrakezdi.

A kérdésem, hogy meddig várjak, mielőtt szakemberhez fordulok? Elmúlhat magától is?

Köszönöm segítségét!
Enikő

Tisztelt Balogh Andrea!

Elvált apa vagyok. Van egy 8 éves lányomaki ha nálam van akkor velem alszik. Nem hajlandó a saját szobájában aludni. Erről a volt feleségem mindig is tudott. Bűn-e ez, mert a gyámügy felé jelezte.

Kedves Doktornő.Szeretnék tanácsot kérni.Van egy 13 éves lányom és egy 9 éves fiam.A lányommal nincs gondom de a 9 éves kisfiam az iskolában rossz itthon meg nincs probléma vele.Hiába kérdezem miért viselkedik rosszul az iskolában nem tud rá magyarázatot adni de nem látom megoldásnak hogy verjem.Már sok mindent kipróbáltam de nem válik be semmi.Most ajándékot ígértünk ha jó lesz kap év végén modellező repülőt.Mit tegyek a gyerekemmel.Lehet hogy másik iskolába kellene vinnem?Lehet hogy pszichológushoz kellene elvinnem?A válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt Doktornő!
A problémám, hogy a gyermekem lassan már nem szeret iskolába menni: 3. osztályos, kb. fél éve miden nap hányingere van, vagy fáj a hasa főleg reggel iskola előtt. Mindig mindent megbeszél a család. Azt mondja a gyerek, hogy ordít vele a tanár:ezt már rég tudom, mert így tanít. Lehet, hogy vannak olyan gyerekek, akiket ebben stílusban lehet nevelni, de az én gyerekemnél ezt nem lehet alkalmazni, egyrészt nincs hozzászokva, másrészt jól tanul, példás a magatartása.
Ha magatartásbeli problémák lennének, akkor sem így kellene megoldani, nemhogy apró hibák miatt: miért nem jól javított? pl.
Az osztálytársait sem kedveli már, mert mindig kizárják a játékból, uralkodni akarnak felette, azt tenni vele, amit ők szeretnének.De bezzeg a házifeladotot jó tőle elkérni,, vagy lemásolni. Gondolom mostanra érett meg a gyerek és látja át, hogy nemcsak akkor kell vele játszani, ha az van amit ők akarnak.Minden játékát tönkre teszik, volt rá példa, hogy a tanár szeme előtt történt ez és az úgy tett, mintha nem látná
Kérem segítsen hogy erősítsük a gyereket, mert már elmondtuk neki többször, hogy nem kell senkivel foglalkozni; az ő dolga, hogy tanuljon, védje meg magát és egyen-igyon. Egyébként nem megfelelően étkezik, pont ezért kellene még jobban odafigyelni rá, mert a stresztől még inkább nem fog.Nem győzzük eleget hangsúlyozni, hogy semmi nem számít, csak ő és hinni kell magában mert szép okos gyerek és nem kell mások véleményére adnia. Az a baj, hogy nagy az érzelmi intelligenciája és túl intelligensen neveltük.
Köszönöm válaszát!

Kedves Andrea!
Három gyermekes anyuka vagyok van egy 8 éves egy 5 éves fiam és egy 5 hónapos kislányom. A 8 éves gyermekem most másodikos okos értelmes gyermek. Vele kapcsolatban írok önnek és kérek tanácsot. Az első osztály során is volt a tanárok felől jelzés hogy magatrtásilag van kivetni való a gyermekemben. Igy hát javasolták a szenzomotoros tornát amire jár is heti 1 alkalommal. Sajnos még most is vannak magatartási gondok. Szétszort a gyermek alig bir néha megűlni a fenekén, itthon is ha eszik közben jön megy izeg mozog. Gondoltam rá hiperaktiv de lelehet kötni a figyelmét hosszú távra is. Itthon megvan büntetve ha az iskolában rossz sokszor van miatta sirás hiszti. Sajnos nem tudom hogy lehetne neki segiteni mert a büntetés is csak addig hatja meg mig büntiben van aztán megint megy minden tovább. Kérem segítsen. Köszönöm Üdv Kriszta

Kedves Andrea!

5 éves lesz a kisfiam októberben. 2. évét tölti óvodában vegyes csoportba jár. Ami feltűnt már a tavaéyi évben ill. az idén is, hogy utánozza társait, vagyis nem inkább, rátapad egy két gyerekre, akit ő barátjának tekint, de a másikféltől inkább elutasítás érezhető (tapasztaltam, pl. miért követsz mindig, hagyjál már, ne ülj mellém stb.) Ha felhozom a témát a fiamnak ő akkor is azt állítja, hogy ő igen is a barátja. Egyébként szeret óvodába járni, sőt az a büntetés számára ha nem mehet. Kérdésem az lenne,hogy ez a viselkedés a fiam részéről lehet- e valami lelkiprobléma? Köszönettel

Kedves Doktornő!Nagyon aggódom a kis unokám miatt, 8.éves fiú unokám most másodikos.Az első osztályban elég jó értékelést kapott,a körülményekhez képest, mivel az első iskolából a lányom úgy gondolta már pár hét után hogy másik iskolába viszi az iskolai oktatás színvonala , és az iskolai közeget nem találta megfelelőnek.Sajnos a másik iskolában a tanítónéni /o.f./igen megkülönböztette a később jött gyermekeket,ezt tudomásukra is hozta,különböző jelzőkkel.Az
unokám ezek után ,már nem jókedvűen ment az iskolába egyre többet betegeskedett.A lányomnak lépni kellett és
bement az igazgatóhoz.Az iskolai pszichológus is meghallgatta a gyereket teljesen kiállt mellette, foglalkozott is vele
még a nyáron is.A tanárnő és a lányom megbeszélték a dolgot,az utolsó másfél hónap nyugodtan telt.Az unokám várta az iskolát a nyár után,egész nyáron nem volt probléma egészségileg. Mióta iskolába jár fájlalja a lábát,már kétszer nem tudott menni iskolába ,mivel úgy érzi ,hogy pisilnie kell ,de nem tud, ki lett vizsgáltatva mind a két dolog,nincs semmi probléma az orvos és a leletek szerint. Otthon a gyerek jókedvű nem veszünk észre változást.
A lányom arra gondol ,hogy a gyerek szorong megint. Mit tegyünk?

Tisztelt Doktornő
A kislányom 8 éves,és nagyon szégyenlős :( Pár éve ha valaki hozzászólt elsírta magát.Ez ma már nincs így,nagyon sokat változott. :) nagyon jó tanuló,mondhatnám maximalista (második osztályos),az órákon aktív jelentkezik ha kérdezik válaszol.Viszont ha ki kell állni az osztály elé akár verset mondani,még ha tudja is a verset elsírja magát.Tanácstalan vagyok,kérem segítsen.
Tisztelettel:Kovács Erika

Kedves Doktornő,

6 éves kisfiam miatt keresem Önt. Nem akar egyedül aludni, eddig elaltattuk, de fel tudtunk mellőle kelni (persze ez nem mindig sikerült, mert elaludtunk mellette) és Ő aludt tovább. Annyit megengedtünk neki, hogy ha hajnalban felébred, akkor átjöhet hozzák, de a szobájában kell elaludnia.
A szobáját "felújítottuk", átrendeztük, a színt Ő választotta ki, hogy még inkább a sajátjának érezze. De kb. 2 hónapja ez teljesen megváltozott. Egyáltalán nem akar egyedül aludni. Nem tudunk felkelni Mellőle. Amint megmozdulunk, rögtön felébred és megkérdezi, hogy hova megyünk: pl. mosdóban, akkor jön Ő is. Ha vissza altatjuk, és újra próbálunk felkelni, visszamenni a szobába, pár perc múlva ott van és bújik közénk. Ha a nagyszüleinél alszik, akkor se lehet egyedül hagyni.
Ráadásul iszonyatosan apás lett. Eleinte nem is volt gond, de egy idő után zavaró lett: csak apával megyek fel aludni: ha megpróbálom én felvinni, el kezd sírni; apa altasson el, apa aludjon velem, stb. Férjem nagyon szereti Őt, de nem tud Ő se nyugodtan aludni.
Több dolgot megpróbáltunk: megkérdeztük fél-e valamitől, amit mondott, kihoztuk. Van a szobájában éjszakai fény.
Próbáltuk, ha átjött visszavittük a szobájába: el kezdett őrjöngeni, több percbe telet mire meg tudtuk nyugtatni, utána kitalálta szomjas vagyok, pisilnem kell, hagy adjak apának még egy puszit, stb.
Volt, hogy nem mellé feküdtünk le, de bent voltunk a szobában, csak nem szólunk hozzá, mikor úgy "gondoltuk", hogy elaludt, visszamentünk a szobánkba, 5 perc múlva ott volt nálunk. Ha velünk alszik akkor valakihez annyira bújik, hogy szinte lelöki az ágyról.
Sajnos nincs más ötletünk. A férjemmel teljesen tanácstalanok vagyunk, nem tudjuk kipihenni magunkat és egyre fáradtabbak és ingerültebbek vagyunk. És tudjuk, hogy a fiúnk se jó így.
Várjuk a segítségét. Köszönjük. Egy anyuka.

Kedves Doktornő!

A keresztfiam 4,5 éves, és csak most kezdte az óvodát, bölcsődébe nem járt. Az óvodában nincs beszoktatás, rögtön az első nap reggel ott kellett hagyni az oviban. Véleményem szerint így a gyereknek hirtelen túl nagy változás lett az életében, hogy egyik napról a másikra a szülei nélkül legyen, hiszen ezelőtt soha nem hagyták másoknál a gyereket. Pár nap alatt meg is utálta az ovit, és délután otthon is sír, sőt zokog és tiltakozik, hogy nem akar menni oviba. Már az ovi szó hallatán is könnyes lesz a szeme. Barátkozni sem barátkozik az óvodában és enni sem akar ott. A kérdésem az lenne, hogy érdemes-e Ön szerint átíratni másik óvodába, ahol lehetőség van 1-2 hétig arra, hogy az édesanyja bent legyen vele addig, amíg meg nem szokja az új környezetet és amíg nem lesz 1-2 barátja? Másik kérdésem, hogy hogyan tudnánk elősegíteni a beilleszkedését az új közösségbe?

Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Andrea!
Abban szeretném véleményét kiérni,hogy lányommal 1 hónapja kezdtük az óvodát.
Sajnos elég rosszul viseli. Már indulás előtt sírdogál, hogy nem akar menni. Úgy veszi ki minden reggel a kezemből hogy ordít mai napig. Vannak napok mikor csak reggel sír van hogy délelőtt többször is.Sajnos mióta elkezdtük az ovit nagyon rosszul alszik, éjszaka többször sír, forgolódik és nem alussza ki magát. Próbálok Vele többször beszélgetni az oviról, hogy ott nagyon jó , sokat játszanak ebédelnem és Én ebéd után megyek is érte. De teljesen elutasító és mindig az a válasza Ő sít az oviban....em tudom, hogy tudnék Neki segíteni abban hogy könnyeben beszokjon?????
Válaszát előre is köszönöm
Üdv :CSilla