Tisztelt Bader Úr alkohol problémánál tud-e a családfelállitás segiteni? köszönöm válaszát

Üdv!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit.  Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel.  Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!

Tisztelt Bader Úr!

Az életemben van egy visszatérő motívum, mely igen mély fájdalmakkal gazdagítja a sorsomat....az éppen aktuális párommal, ha eljutunk arra a szintre, hogy eljegyzem, szinte 1 hónapon belül elhagy....ma történt meg harmadjára.... Skorpió jegyű vagyok, erősnek vallom magam, de nem tudom, hogy képes vagyok-e újra átélni ezt még egyszer.... Mivel jelenleg külföldön tartózkodom, ide köt a munkám, tudna segíteni nekem, hogy hol keressem a hibát a családomban visszamenőleg és mit tehetek azért, hogy változzon ez a helyzet?
Köszönettel és tisztelettel:
István
 

Kedves György!
Édesanyámnál végbél rákot állapítottak meg 1,5 hónapja, jelenleg sugár- és kemoterápiát kap, műtét nem volt. A gyógyulással kapcsolatban hisz is, meg nem is. Azt szeretném tudni, hogy a családfelállítás segítene-e neki a gyógyulásban? Nem vagyok biztos, hogy elmenne, de, ha én vennék részt, akkor segíthetnék neki?
Válaszát előre is köszönöm, üdvözlettel: A.

Tisztelt Bader úr,

sok tünetem utalhat félikerségemre, amit állításra kéne vinni, ám ehhez még sok erőt kell gyűjtenem, mert már csak az mélységesen felkavar, ha a témáról olvasok. A kérdésem most az lenne, hogy ezzel esetleg összefüggésben állhat -e az anyám iránt érzett nagyfokú haragom? Azaz egyik magzat érezhet -e haragot -amit továbbvisz felnőttként- a másik elveszített magzat miatt az anya iránt? Úgy tudom, a gyerekek nem haragszanak, főként szeretnek, ám a magzatok érzelemvilágáról nem sokat tudok. Egy gyerek képes valóban joggal haragudni a szüleire?

Nagyon fura érzéseim vannak, szeretem is anyámat, természetesen, de sokszor hirtelen indulatok, düh, harag fog el irányába anélkül, hogy kiváltotta volna valami konkrét tettel. Felnőtt fejjel belátom, hogy ahogyan én megtorolni akarom rajta ezt a valamit, (persze nem teszem, mert kulturált, józan eszű vagyok, de ez a visszafojtás csak egyre felerősíti ez érzéseimet, amitől nagyon szenvedek és tehetetlennek érzem magam), olyan mértékben ő nem ártott nekem, emlékezetem szerint. Vagyis nem tartom reálisnak/normálisnak ezeket az érzéseket. Kb. tizenegynehány évesen kezdődtek (semmi különös, más trauma nem ért akkor) és azóta erősödnek ezek az érzések, de mindig valamivel meg tudtam magyarázni, hogy "igen, ő gonosz velem, ezért haragszom", de ezt ma már másként látom.
Talán félek szembenézni az igazi okkal, ezért is csak itt kérdezem meg, tapogatózom ezügyben.
Válaszát nagyon megköszönöm,
Cecil

Tisztelt Uram!

Férjem családjában gyakori az öngyilkosság (eddig már 5 volt). És most elhunyt a férjem testvére is harmincévesen , felakasztotta magát. Már három éve , a családállítás módszerével kerestünk megoldást. Akkor létrejött oldó képlet . Az a kérdésem, hogy ha újabb önkezűség történik a családban, újra meg kell nézni, hogy a gyermekeink hogyan viszonyulnak ehhez a mintához?

Kedves György!
Tegnap olvastam a Hellinger családállításról,és el kezdett érdekelni a téma.
Házasságom válságban van,illetve az én lelkem.Elvesztettem a bizalmam férjem iránt.Nem konkrétan női ügyek miatt.Nem tudom,ki ő valójában,mi jár a fejében,szeret-e engem úgy,ahogy én őt,ahogy házastársaknak kell szeretni egymást.3 hónapja külön élünk,én hagytam el,ő azóta próbál visszahívni.Nem ez az első külön élésünk,kapott már esélyt korábban is.
Hozzáteszem,tudom,hogy én is hibás vagyok a sok-sok vitában,félreértésben,de annak,hogy a bizalmam elveszítettem,abban ő a hibás,teljesen!!!! Ezt ő be is látta.
Viszont arra kér,hogy felejtsem el a múltat,és ne visszafelé gondolkodjak,hanem előre,ahhoz pedig bíznom kell benne.Ő nem hajlandó tovább győzködni,és bizonyítani,mit érez,és mik a tervei,tőlem várja,hogy döntsek,pedig kértem,segítsen nekem a bizalmat visszanyerni,hiszen ő játszotta el.Ehhez nekem sok-sok türelem,és kedvesség,öszinte szeretet kell......ő viszont kezdi feladni a küzdelmet.Én viszont végképp elbizonytalanodtam.
Valahogy érzem,örökké nem fogunk együtt maradni,félek,ha visszamennék megint,az csak időhúzás lenne.
Most,van egy udvarlóm,lelkitársam,és amikor elhatározom,hogy véget vetek a házasságnak,akkkor férjem tesz olyat,ami nekem újra a szeretetet hozza elő bennem( váratlan virágcsokor,vagy apró kis meglepetés.....amiket eddig nem tett)
nagyon fáradt a lelkem,és szeretnék útmutatót kapni,hogyan döntsek.A szüleim már teljesen elítélik a házasságunkat,és nem is vennék jó néven,ha visszamennék a férjemhez,mert szerintük hiába szeretem,férjem engem annyira nem,ahogy kellene.
Más családi mintát láttunk,és ez lehet az oka a nagy gátnak köztünk....?????
Siófok környékén van Hellinger oktató? Illetve a férjem szerintem nem jönne el velem,ő nem hisz az ilyenekben.Szerinte nekem kell valami lelki tanfolyam,neki nincs szüksége rá,állítja.Szerintem igenis lenne,hisz ő költözött el a szüleitől 13 évesen a közvetlen szomszédban lakó nagymamához,és ő nem beszél a szüleivel,amióta felesége vagyok,azóta egy fokkal jobb a viszonya a szüleivel,addig levegőnek nézte őket.
Én viszont napi kapcsolatban vagyok a szüleimmel,és sosem tagadnám meg őket.
Véleményét várom,és előre is köszönöm!
Á.R

Évek óta nem esek teherbe és orvosilag minden rendben több szakértővel is levelezgettem és mindeggyik lelki okokra gyanakszik ezért ezt a módszert ajánlották és szeretnék élni vele hátha tényleg ez lehet a baj.Amint olvastam ön pécsi én a közelben lakom és örülök hátha van esélyem részt venni a foglalkozásokon kérem a feltételeket legyenszives leirni az anyagi részét is.Előre is köszönöm.

most először érzem úgy, hogy segítségre volna szükségem a párkapsolatomban.Három évből 2 évig jártunk majd egy éve élünk együtt minden rendben volt szépen éltünk gyarapodtunk, míg egy vásárlás folytán kiderült hogy a párom meggondolatlanul költekezett és nem mondta el sőt úgy tünt próbálta az erre utaló dolgokat eltüntetni,ezért szóban leszidtam tudom túlságosan is.másnap vasárnap szóltam anyjának a történtekről mert tudtam elmondja majd neki akkor legalább tőlem tudja meg amúgy is utál mert mindig megmondtam a véleményem róla.26 éves a párom de eddig az életében még nem hozott meg sosem egy önálló döntést mindig az anyja döntött helyette talán azért mert a párom lelkileg megtört gyerekként mert 14 évesen történt egy dolog vele amikor bizonyára anyja is úgy érezte hogy szégyent vallott mint szülő és azóta magához láncolta a lelkét teljesen és az életét nem saját maga éli meg csak mintha egy lélegeztető gépen volna.Ezért is költöztünk össze meg hát ott még plusz 4-5 ember közt 47 m2 en nincs magánélet. de úgy látszik most sem mert volt ugye a vitánk és ahogy megtudta elkezdett gondolkodni hogy szét kell minket választania.hétfőn delőtt felhívta a lányát és közölte vele hogy egy szemét vagyok és hogy márpedig ő holnap átjön és ő vissza fog költözni ha tetszik ha nem.Visszament, azóta elmondta nem az ő akarata volt. Ezt onnan tudom hogy azóta kibékültünk a párommal és talán még jobban szeretjük egymást mint eddig rájöttünk mindaketten hibáztunk ő nem volt őszinte hozzám és titkolózásba menekült,én pedig még ha talán igazam is volt abban a vitában túl drasztikusan ítéltem meg és a kelleténél rosszabb hangnemben vontam kérdőre, amit azóta felismertünk hogy hiba volt és megtaláltukközösen a megoldást, amiben sztem a legfontosabb az őszinteség egymássala az egmásra való nagyobb odafigyelés és rendszeres kommunikáció a mindennapokban is,(sokszor kérdeztem tőle mi történt ma mikor hazaértem a választ biztosan tudja de leírom semmi különös vagy semmi sem történt),és a kiadásokról való közös döntés de úgy hogy legyen egy olyan határ is amit szabadon egymás nélkül is felhasználhatunk.most így gondoljuk ebben megállapodtunk és hát hogy folytatjuk együtt,úgy érezzük tanultunk ebből.de mégsem szerethetjük egymást. Szeretne visszajönni hozzám mert szeret és velem szeretne élni s én szintúgy szeretem őt én nem akarom őt zsarolni az anyjával mert akkor a tesóitól is tiltanám de elmondtam neki hogy választania kell és ha ő engem választ jó lenne tudatosítani az anyjában hogy a mi életünk nem az övé, a mi döntéseinka mi magánéletünk amiről mi döntünk.De itt jönnek az anyja érzelmi zsarolásai a lánya irányába. Ha vissza mersz menni lányom ide ne tedd be többet a lábad! Ne vedd fel a telefont ha ő hív azaz én, meg remélem majd csak egy hét múlva látjátok egymást akkor is egy órára mert az ő idejében úgy volt30 éve hát köszönöm.szerinte én zsarolom meg terrorizálom a párom avval hogy beszélek vele kettőnkről a minap beszélgettem náluk egy ismerősükkel aki szintén anya két felnőtt gyermeke van és odahívtam hogy ő is hallgassa meg azt hogy egy másik anya akinek kirepültek otthonról a gyerekei legalábbis több komoly kapcsolaton vannak túl ill. benne hogyan áll hozzá a gyerekei magán szférájához magánéleti problémáikhoz párkapcsolatukhoz. Nemtudom jól tettem e de szerettem volna felnyitni a párom szemét hogy az ő anyja mit csinál szerintem rosszul és én ezért vagyok vele összetűzésben. A párom előző barátját majdnem istenítette az anyja, pedig olykor többet volt kosmában mint otthon vagy a munkahelyen vagy a párommal anno szerintem azért mert nem látott benne ellenfelet mivel látta hogy a srácnak nincsenek komoly szándékai tehát nem veszik tőle el a lányát nem kell aggódnia nem repül ki a családi fészekből még legalább húszévig merthát ugye magának szülte öreg napjaira cselédnek szolgának ápolónak vénlánynak-párszor mondott olyasmiket amiből ez jött ki nekem..Én viszont nem vagyok ilyen és azért sem vagyok hajlandó egy agresszív alkoholistává válni hogy az anyjának tessek! Bennem ellenséget lát mert komolyabb terveim vannak kettőnk kapcsolatával,sőt egyszer már elvettem a lányát most visszavágott mert a konfliktusunk kihasználva tudta hogy az anyai fenyegetése hatásos lesz, sajnálom a párom emiatt rosszul érzi magát hisz az egész most arról szól hogy rajta cívódunk
de ő azt mondta nekem hogy elhatározta magát és engem választott velem akar élni és elmondta hogy nem ő találta ki az egész költözés dolgot ő csak félt ellentmondani az anyjának ezért történt meg nem ő akart elmenni tőlem a köztünk lezajlott vita ellenére sem. Most lesz a párom születésnapja megígértem neki hogy most egy pár napig nem megyek arra hogy az anyja ne lásson de vasárnap felköszöntöm a születésnapján, és valahogy meg kellene magyarázni az anyjának jó lenne ha menne szép szóval és halkan, hogy mi szeretjük egymást úgy gondoljuk tudtunk változtatni a dolgainkon jó irányba és újra együtt fogunk élni ha tetszik neki ha nem mert ez a mi életünk!ésnem kérünk az ő megoldásaiból az ő döntéseiből!-a mi magánéletünk az miránk tartozik semmi köze hozzá, nemhogy még szándékosan belerondít egyfolytában, oké legyen meg a véleménye ha engem utál mondja meg már ezen sem tudok csak nevetni,foglalkozzon inkább a másik 3 irányíthatatlan gyerekével nekem nem az a célom hogy ő örüljön nekem, hanem hogy a lánya boldog legyen velem! Mit tegyunk hogyan közöljük ezt az anyjával?
Tudja doktornő-most egy kicsit elfátyolozott a könnyeimtől a szemem mikor ezt a mondatom írom, de azt az egy dolgot sajnálom a legjobban az életemben, hogy nem tudom már sajnos bemutatni a páromnak az én édesanyámat,csak fotón láthatta, de ha megismerték volna egymást szerintem jobban szerette volna a párom mint a saját anyukáját. Köszönet előre is fáradozásáért,amit kisé hosszúra nyúlt levelem okoz. Boldog Karácsonyt éés szeretetben gazdag Új
évet kívánok önnek és Családjának ezúton is! mit tehet az anyja ellenem (akár jogilag)ha a párom mégis visszajön hozzám és mondjuk erről ő nem tud vagy azt feltételezi hogy én kényszerítettem rá hogy visszajöjjön?

Tisztelt Bader György!
9 évnyi kapcsolatunk során párom, aki már 4 éve férjem is 4 alkalommal félrelépett, megcsalt.
A legutobbi eset kitudodott, es ekkor az összes előzőt bevallotta.
Férjem édesapja , a férjem 6 éves koráig többször megcsalta férjem édesanyját.
Ő gyermekként a dolgok tisztázásának, édesanyja szenvedésének (lelki) szem-és fültanúja volt.
Férjem nagypapája öngyilkos lett, felakaszotta magát. Ott is megcsalás áéllt a háttérben , a problémák gyújtopontjában.
Férjem nagyon szeretne változni, megérteni a dolgok okát, miértjét.
Amikor a félrelépésekbe, kapcsolatokba bonyolodott, akkor , azt mondja, érzelmileg mélyponton volt.
Szégyellte velem megosztani lelki nehézségeit.
Szeretném Őt segíteni az önmegismerés útján, a dolgok megértésében.
Ön mit gondol, megfelelne száméára a Hellinger-féle modszer?
A fentiek ismeretében kb. mennyi alkalommal kellene részt venni családfelállításon.
Még csak msot ismerkedem a modszerrel, most tanulmányozom és először úgy értelmeztem, hogy egy 2-3 napos "tanfolyam"elegendő.
Nem vagyok a modszerrol szolo ismereteknek teljesen birtokaban, ezret is kerdezem, hogy jol ertelmeztem -e az eddig olvasottakat.
Tudna -e Budapesten ajanlani a modszerrel foglalakozo szakembert?

Koszonettel: egy valtozasban segiteni kesz feleseg

Tiszelt Bader György!

Először is köszönöm a kérdezés lehetőségét. Én azt hiszem, egy meglehetősen terhelt családból származom. Nagyszülői szinten: apai ágon nem találkoztam életben soha a nagyszülőkkel. Nagymamám depressziós volt, haláláról nincs információm, valószínűsítem, hogy öngyilkos lett, de ez nem biztos, nagypapám viszont biztos, hogy felakasztotta magát. Apámnak egy féltestvére volt, aki szintén öngyilkos lett, őt ismertem. Anyai ágon nagypapám fiatalon elhunyt, nagymamám élete jórészében közel volt hozzánk. Szüleim elváltak még apró gyermekkorunkban, értelmi fogyatékos testvérem miatt, ő az első szülött, én a második. Anyámnak volt egy élettársa, és lett volna egy féltestvérünk, de nem született meg, és a kapcsolat is véget ért. Anyám alkoholista lett, így rám hárult tízévesen tulajdonképpen minden. Apámmal semmilyen kapcsolatunk nem volt kamaszkorunkig, amikor is édesanyám elhunyt, és édesanyám egyedülálló húga gyámunk lett, és nagymamánkkal együtt nevelt. Ekkor édesapánk is megjelent, akinek közben új családja lett, és lett egy féltestvérünk, illetve kiderült, hogy van még egy házasságon kívüli féltestvérünk egy harmadik hölgytől, akit még mai napig sem láttam sosem. Az apám új családjában megjelenésünk csak konfliktust okozott, mert az új feleség féltette a saját és féltestvérünk pozícióját, illetve apám semmilyen szinten nem tudta nővéremet felvállalni, ami nekem okozott folyamatosan fájdalmat. Ezért a kapcsolat nagyon hamar megszűnt, hamarosan pedig apám meg is halt. Halála után az özvegy hosszas pereskedésbe kezdett velünk az örökség elvételére, ami lehetetlenné tette, hogy a féltestvéremmel fennmaradhasson a kapcsolat. Nagymamám is meghalt, ami után mind nagynéném teljesen összezuhant és átment gyermekbe, mind pedig testvérem idegileg összeomlott, és hosszas kórházi kezelésre szorult. Abban legalább nagynéném partner volt, hogy testvéremet megmentsük. Én közben szépen felvettem a szülői szerepet és mind őt, mind testvéremet hosszú éveken keresztül ezután eltartottam. Ezt semmiképp nem tartottam az évek múlásával egészségesnek, és nagyon nehezen, de sikerült véget vetnem, ami miatt ki lettem tagadva, és most „ára van”, hogy visszakerülhessek a saját családomba, mégpedig az, hogy újra felveszem az eltartó/fenntartó szerepet. Ezt nem szeretném és nem is fogom. Most úgy érzem, végre itt a lehetőség, hogy saját magammal foglalkozzak, és megpróbáljam végre megtalálni a helyem (és normálisnak maradni) az életben, a szerepem és helyem a maradék családban, ami kvázi nővérem és anyám testvére, illetve anyám öccse és családja, akivel alig van kapcsolatom. Még csak harmincas éveim elején járok, de úgy érzem, már minden voltam: családfenntartó férfi, anyja-apja testvéremnek, nagynénémnek, anyámnak. Épp csak gyermek nem voltam még a helyemen, arról pedig, hogy a család felé az adok-kapok egyensúlya merre dől, már meg sem emlékezem inkább. De akkor most hol is van a helyem ebben a családban? Testvéremért ki köteles például felelni? Mondanom sem kell, hogy párkapcsolati problémákkal küzdök, mindig olyan férfit választok, aki „nincs ott”. Vagy fizikailag, vagy érzelmileg. Ezt apámnak és nagybátyámnak is tulajdonítom, hiszem mindkettő elhatárolódott érzelmileg tőlünk. Gyermekvállalásról és a vele járó felelősségről még elgondolkodni sincs erőm, olyan kimerült vagyok belül. De hogyan lehet mindezt feldolgozni, ezeken túllépni és változtatni? Hogyan lehet egészséges párkapcsolatot kialakítani, ahol nem vagyok magam, „csak” nő? Azon túl, hogy ezeket bevallom magamnak? Merre van az előre?
Köszönöm, Hanga

Üdvözlöm!
A következőt szeretném Önnek elmondani: pár hete észrevettem,hogy be-be ugranak a múltban történt dolgok,vagy álmok,álomrészletek,foszlányok.Minden éjjel rengeteget álmodok,reggel és napközben amikor eszembe jutnak az álomképek,mintha túlzsúfolt lenne az agyam.Már-már zavaró,hogy azon kapom magam,hogy a múltban történt dolgon rágódom.
Szükséges lenne pszichológushoz járni?
Válaszát köszönöm!

Kedves Bader György

Válaszát köszönöm .Ami velünk történt azt már nem tudom visszaállitani.A reikivel kapcsolatos választ is.És az itthonlétmmel is.Kezd viszatérni a régi énünk.de ez még hoszadalmas lesz azt hiszem.

Most az ahelyzet ,hogy nem tudom jó választás-e.De szeretném párom megkérni,hogy mondja meg xy nőnek,hogy se telefonon se email-ben se személyesen többet ne keresse őt.De jó -e ilyet feltennem neki.Úgy érzem ez lenne a pont az egész esetre.Bár tudom ugysem ellenőrizhetem ,hogy ez valóban megtörténik-e?

Borka

Köszönöm a válaszát.És szeretném megtudni mi ez a családállitás?

Tisztelt Bader György!

Lenne egy kérdésem az antidepresszásokkal, és a nyugtatókkal kapcsolatban. Pánikbetegségre szedek két féle gyógyszert, az egyik a Citalopram-atiopharm (abból naponta 1 db-ot reggel), és 0,5 mg-os Frontint naponta kettőt (reggel és este). A gyógyszereket már 1,5 éve szedem, és minél előbb szeretnék leszokni róla. Kérném segítségét, hogy adjon tanácsot, milye mennyiségben, hogy kell megvonnom, és a csökkentett mennyiségeket meddig kell tartanom. Lehetséges-e a teljes leszokás?
Köszönettel,
Barbara

Én 70, a lányom 45 éves! Szült 2 gyereket egy nála 15 évvel fiatalabb török fiutól! Az apa nem él Magyarországon, néha eljön, ha úgy gondolja. A gyerekekkel nem tud beszélni, nem is erőlteti. A lányom betegesen ragaszkodik hozzá, mert Ő a gyerekei apja! Mióta az első megszületett a lányom engem gyűlöl. Csak akkor keres, ha segíteni kell, vagy kicsit szabadulni akar a fiúktól. A gyerekek nagyon szeretnek engem is, az anyjukat is, de ha találkozunk, mindíg veszekedésbe torkollik a beszélgetésünk. Ettől a gyerekek előre félnek, úgy, hogy én már régóta kerülöm a lányommal való találkozást! A volt férjemről kb. 50 éves korában kiderült, hogy skizofrén! A lányomnak is (szerintem) furcsa dolgai vannak, ami elkeserít, mert a gyerekekkel kapcsolatos. A nagyobbik gyerek 10 éves, 4 éves kora óta kérem az anyját, hogy elvihessem logopédushoz de nem engedte. Iskolakezdéskor szólt a tanárnő, hogy vinni kell! Szegénykém idegbeteg is, dühkitörései vannak, amitől szenved ezt velem meg is beszéli! Nem tudok sehogy segíteni, mert az anyja nem engedi! Lehet, hogy ezek a jelenségek a volt férjem betegségéből származtathatóak? Mit tudok tenni?

Tisztelt Bader György !!
Köszönöm gyors válaszát.Pécsett lakom,tudna nekem javasolni egy olyan megbízható szakembert aki minél előbb kihúz a bajból?
Tisztelettel: Egy gyógyulni vágyó

Kedves Bader György !!
Március óta szedek reggel 1 cipralexet, egy helexet, este egy frontint.Két hónapig voltam táppénzen, még az utcára sem mertem kimenni.Már dolgozom, de reggelente gyengén égő gyomorral ébredek, van hogy alig tudok a munkahelyemre elvánszorogni.Sok fórumon olvastam a depresszióról és szinte mindenhol azt írják a szenvedők, hogy ebből nem lehet kigyógyulni, ez igaz volna ? Már én is kezdem elhinni, hogy igaz, mert azt hittem a gyógyszerektől újra a régi leszek,de ez valahogy nem jött még össze. Havonta járok pszichiáternez ,felírja a bogyókat én meg reménykedek, hogy másnapra elmulik minden.Vagy talán így kell leélnem az életemet? Sokszor el vagyok keseredve,mert úgy érzem,csak vegetálok. Alulértékeltem volna a depressziót,mert azt hittem hamar a végére jutok ?!
Van aki azt mondja ,csak magamon tudok segíteni, de kérdem, ha valaki nehéz csomagot cipel egyedül ,ugye jól jön ,ha valaki beszáll a cipekedésbe.Én most keresnék valakit aki hatékonyan a segítségemre tudna jönni, mert sokszor úgy érzem nem bírom tovább.
Tisztelettel várom őszinte válaszát: Egy reménykedő

Kedves György!

Remélhetőleg életem legnehezem időszakán igyekszem túllépni, és a legnehezebb döntés meghozatala előtt állok. Két pici gyermekem van (3 és 1 évesek), férjemmel lassan 10 éve vagyunk együtt. Decemberben kiderült, hogy másfél éve szeretője van, egy "kedves" kolléganő személyében. Akkor el is hagyott minket. 2 hónap múlva, miután jelezte, hogy visszajönne, visszafogadtam. Tudom, hogy kettőn áll a vásár, a házasságom megromlásában belátom, hogy bizony volt szerepem, ám -még ha van is összefüggés- a csalásáért egy szem felelősséget nem vagyok hajlandó vállalni, az az ő gyengesége. A történtek után mindketten jártunk külön-külön pszichológushoz, amíg a pénztárcánk bírta. Az én terapeutám is úgy látta, mintha szélmalomharcot vívnék. Én igyekeztem változni, és a férjem is belátta, hogy eredménnyel. Én azonban nem látom rajta a változást. Soha nem tudtunk beszélni, és most is hiába próbálkozom. Hatalmasat csalódtam benne, és most nem tudom, milyen is ő valójában. Amikor visszajött, mondtam neki, hogy azért neki is segítenie kell abban, hogy túllépjek azon, amit tett. Nagyon fáj, hogy a második gyermekünk foganásával (tervezett gyermek) egyidőben indult a kapcsolata, és úgy csináltam végig a terhességet, hogy éreztem, nincs mellettem. A kicsi fél éves volt, amikor borult a bili, és elment. Jelenleg kedves, mint mindenkivel. Ám ha probléma merül fel, vagy próbálok beszélni vele az érzéseimről (volt, hogy a terapeutám "adta a szavakat a számba", nehogy hibás kommunikáció folytán legyen kudarcra ítélve a beszélgetés), vagy arról, hogyan lehetne előremozdítani a kapcsolatunkat, akkor nem mondhatnám, hogy szeretetteljes a viselkedése. Nem értem meg, miért nem próbálja ezt a nyilvánvaló bizalmi válságot orvosolni. Semmit nem tesz, hogy visszaszerezze a bizalmamat, sőt, ha lehetősége volna rá, épp fordítottan viselkedik. Olvasgatok könyveket a témában, Mesterkurzus sorozatból, Mars és Vénusz könyveket, és most találkoztam a családfelállítással is. Nagyon foglalkoztat ez az irány, és a férjem is szeretné kipróbálni (tőle hallottam róla). Az érdekelne, hogy a dilemmámra tud-e a családfelállítás megoldást adni. Amióta ez a krízis tart, az jár a fejemben, hogy a férjem múltjában (főleg a szüleivel kapcsolatban) lehet valami, ami gátolja, hogy a szeretetét kimutassa, illetve kommunikálni tudjon. De az is lehet, hogy csak próbálok más magyarázatot találni, pedig a megoldás pofon egyszerű: nem szeret engem. Nem tudom, hogy váljunk-e, vagy sem. Én szeretnék boldogan élni, de ha nem érzem, hogy szeretnek, akkor nem fog menni. Fogalmam sincs mit tegyek, fogalmam sincs milyen a férjem, fogalmam sincs milyen ő valójában, mi járhat a fejében, és fogalmam sincs, hogyan tudnék újra bízni benne. És itt elsősorban nem egy következő megcsalástól való félelmemre célzok. Bízni a szeretetében. Tudni, hogy számíthatok rá, hogy figyel rám, hogy fontos vagyok neki, hogy bármit elmondhatok neki. Egyszóval érdemes küzdeni, vagy csak időhúzás? Kaphatok-e valamilyen útmutatót arról, hogy mi lakozik a lelkében, őszinték-e a szándékai, valóban szeret-e, vagy még mindig az a másik nő lakozik a szívében? Nem akarok szamár lenni egy ló mellett. Legyen bármi/bárki az a ló, önmaga, a szülei vagy egy másik nő. Természetesen a gyerekek nehezítik a döntést. Ha nem lennének, már rég feladtam volna, vissza sem fogadtam volna. De csak miattuk nem szabad fenntartani a házasságot, annak ők is meginnák a levét. Válaszát előre is nagyon köszönöm:
Kriszti

Kedves Doktor Úr!
Közösségvezető vagyok, de most egy olyan problémával kerültem szembe, ami 12 éves gyakorlatom alatt még nem találkoztam. Egy házaspár egyetlen gyermeke, egy 10 éves kislány, gombamérgezésben meghalt, szörnyű kínokat követően. Meghalt továbbá az anyuka édesapja, és a testvérének a 13 éves kislánya, valamint a nagymama is haldoklik. Az egész közösségünk döbbenten áll az eset előtt. Viszont generációkon át követhető nyomon a sok gyermektragédia ebben a családban. Az apai részről különösen. Az apának meghalt egy húga 18 évesen súlyos betegségben. Az apa édesapja testvérének meghalt egy gyereke egy balesetben 3 évesen. Anyai részről a testvér 13 kislányának - aki szintén meghalt - édesanyja már évekkel ezelőtt meghalt. Van valami a családban, ami érthetetlen, ezért az apai nagyszülők pl. mindig azt kérdezik, miért engedi meg mindezt az Isten. Úgy érzem, mélyebbre kellene hatolnunk, mert túl egyszerűen elintézik ezzel a dolgot. Hogyan tudnék nekik segíteni, mert egyelőre a családfelállítást, mint módszert, nem is merem nekik ajánlani, ismerve őket. Ráadásul Erdélyben lakunk, ahol nem tudom, foglalkozik-e valaki a közelben ezzel a terápiával. Viszont nagy szükségük lenne arra, hogy megállítsák a gyermek-tragédiák sorozatát a családjukban. Előre is köszönöm a tanácsát, tisztelettel és üdvözlettel,
egy segíteni akaró.