Pszichológus, asztrológus, tanár, családállító
pszichológus, Hellinger-féle családállító, asztrológus, Bach-virágterapeuta
Elérhetőségeim:
Cím: 7625 Pécs, Dr. Majorossy I. utca 36.
Telefon: 06-30/940-67-89
E-mail: info@pramana.hu
Honlap: http://www.pramana.hu/
emberi kapcsolatokkal összefüggõ probléma
Témakörök ►
Kérdezz-felelek
"Akadt egy dologban segítőm. Belehabarodtam... Ilyen nem először fordult elő velem. Csak nem ilyen rövid idő alatt. A hangjáért is oda vagyok..., pedig egynemű velem. Mi erről a véleménye? Mi ennek az oka? És mivel lehet ebből kigyógyulni?
Köszönöm!
Kedves Kérdező,
ahhoz, hogy érdemben próbálhassam megválaszolni a kérdését, szükségem volna kiegészítő információkra:
- Ön melyik életszakaszban van (fiatal, középkorú, idős)?
- Feltételezem, de azért megkérdezem: nő, vagy férfi?
- Házas, vagy egyedülálló?
- Járt-e már családállításon?
- Milyen területen dolgozik?"
Tisztelt Bader úr!
Középkorú vagyok. Egyedülálló, háztartásbeli nő (kibocsátó családban). Nem jártam családállításon.
Köszönön
Kedves Kérdező,
az érzései hátterében lévő okok több területről is származhatnak:
lehetnek meg nem élt vágyak, lehet egy illuzórikus vágykép eredménye, lehet akár egy magzatkori ikervesztés következménye is, és ezeken kívül is van még néhány lehetőség.
Mindemellett nem is biztos, hogy az a valóban helyénvaló kérdés, hogy miként lehet ebből kigyógyulni, merthogy akár az is elképzelhető, hogy egy eddig csak csíra formájában rejtőzködő vágy bukkant fel Önben akkor, amikor egy azonos nemű személy iránt kezdett el vonzalmat érezni.
Ez utóbbit illetően úgy tűnik, hogy valójában egy csúszkával ellátott dimenzióval lehetne szemléltetni a személyiségben működő vágyakat, amelynek az egyik végén az "ellenkező neműek iránti vonzalom" van, a másikon pedig az "azonos neműek iránti vonzalom". Ha ennek a képzeletbeli dimenziónak valaki pont a közepén lenne, akkor ő lenne a tipikus biszexuális; az egyik végén lévő a tipikus heteroszexuális, a másik végén levők pedig a leszbikusok/homoszexuálisok.
Ezt azért részleteztem ki egy kicsit, hogy ne riadjon meg végletesen az Önben felbukkant vágy miatt; sok emberben rejtőzhetnek akár évtizedekig is lappangó vágyak, például akkor, ha valaki a fenti dimenzióban nem az egyértelműen csak az ellenkező neműekhez vonzódók közé tartozik valójában, hanem valahol kicsit odébb van benne a képzeletbeli csúszka.
És - nemcsak ezért - mindenképpen azt javasolnám, hogy beszélgessen el többször az érzéseiről valakivel, akiben megbízik - azért, hogy kimondva a dolgokat szembesülhessen a gondolataival, a lélek-tartalmakkal. Ha van ilyen barátja, akkor vele, ha szakembert keresne fel, akkor vele, de lehet, hogy a legjobb az lenne, ha egyszerre tudná csinálni a kettőt.
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
Bader György
2020-01-14 07:16:20
Akadt egy dologban segítőm. Belehabarodtam... Ilyen nem először fordult elő velem. Csak nem ilyen rövid idő alatt. A hangjáért is oda vagyok..., pedig egynemű velem. Mi erről a véleménye? Mi ennek az oka? És mivel lehet ebből kigyógyulni?
Köszönöm!
ahhoz, hogy érdemben próbálhassam megválaszolni a kérdését, szükségem volna kiegészítő információkra:
- Ön melyik életszakaszban van (fiatal, középkorú, idős)?
- Feltételezem, de azért megkérdezem: nő, vagy férfi?
- Házas, vagy egyedülálló?
- Járt-e már családállításon?
- Milyen területen dolgozik?
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
Bader György
2020-01-12 07:10:13
az a kérésem, hogy legyen kedves leírni azokat a tüneteket - a rémálmokon kívül -, amik alapján a két orvos kolléga személyiségzavarosnak, illetve depressziósnak diagnosztizálta Önt, mert ezek nélkül nem lehetséges megítélni a helyzetet."
Tisztelt Bader Úr,
köszönöm Válaszát! Akkor nem tudom, mire tudunk jutni, mert velem nem közöltek semmiféle tünetekre vonatkozó diagnosztizálást, sajnos, pedig kíváncsi vagyok magamra, szeretnék segítőt.
KÖszönöm, hogy foglalkozott velem.
ebben az esetben talán azt lehetne tenni, hogy keres magának egy olyan pszichiátert/pszichoterapeutát, akiben meg tud bízni, és kikéri az ő véleményét az Önnel való személyes találkozást követően, hogy mit gondol ezekről a diagnózisokról.
Merthogy önmagában a baleseti traumát követő rémálom az egy nem túl ritkán előforduló jelenség; de lehet, hogy az Ön esetében ez pluszban aktivált még valamilyen lélek-tartalmat, ami addig is ott rejtőzött Önben, csak szunnyadó állapotban.
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
Bader György
2019-11-29 20:06:32
Szeretnék elmenni a (sokadik) érettségi találkozónkra. A volt osztálytermünkben szoktunk gyülekezni, ott el szoktuk mondani/meghallgatni, kivel, mi történt, milyen az élete. Azután szokott lenni a vacsora, az vmilyen vendéglátó-helyen. Oda már nem szoktam menni. Most is csak a volt iskolánkba mennék el, meghallhatni, kivel, mi van, ki, milyen lett... Viszont ezzel bajom van. Én, h. nem megyek vacsorára, így annak árát nem kellett kifizetnem. Viszont a szervezők mindig ugyanazok szoktak lenni, mindig ugyanúgy/hasonlóan csinálják az egészet, mert mások egyáltalán nem vállalják, nem csinálják meg az o.találkozót. Tehát a szervezők a lehető legköltségesebb módon csinálják. Az ofinak veszenk drága bort, de azt gravíroztatják is, feleségének virágkosarat, és még sok volt szaktanárunkat is meghívnak (akik fülük botját nem mozgatják, hogy eljöjjelek), de az osztálytársaktól beszedik a nekik szánt ajándékokra a pénzt. Akkor két o.társam már halott, és azoknak a sírjára koszorúra is adjunk be pénzt... Szerintem ez nem helyes. Én fizetni nem akarok, viszont kíváncsi vagyok arra, mi van az osztálytársakkal.
Én (régen) nem tudtam hol legépelni vmit, és bementem a volt iskolámba. A volt ofim kijelentette: nem írhatsz ám itt ingyen!... És ezeket ajándékoztuk a 4 év alatt, nem tudom, hányszor. Normálisak voltunk? A szüleim meg nagyon kemény munkával, és kemény spórolással érték el, hogy volt akkor szükséges dolgokra pénz! Szkóval én nem akarok semmit fizetni azért mert .... ilyenek a szervezők, és milyenek a tanárok?... Azt szeretném Öntől kérdezni, hogy/mit mondjak, ha sor kerül az o.találkozóra hívásomra?
Mert akármit mondok, még más pletyka lesz esetleg belőle, kihúzó leszek, és nagyhatalmú volt tanáraim fülébe megy valamiK! Mit tanácsol? Arra is gondoltam, nem foglalkozom az o.találkozóval (10 éve az osztály negyede nem is ment el rá, akkor voltam utoljára), de akkor meg az volt, (amikor nem mentem el), hogy utána az egyik szervező csak nézett rám, amikor az utcán látott, és talán nem is fogadta a köszönésem. Ha nem jössz el, nem vagy osztálytárs, nem is ismerlek...
Válaszát előre is köszönöm
Aliz
úgy tűnik számomra, hogy a következő lehetőségek közül választhat:
- nem megy el, és vállalja a kihúzás ódiumát, meg a pletyka veszélyét
- szól a szervezőknek és/vagy a többieknek is, hogy nem biztos, hogy kéne koszorúra, ajándékokra, stb. befizetni pénzt
- elmegy, nem szól semmit és kifizeti az ajándékokat
- elmegy, kifizeti az ajándékokat és meglepi magát egy vacsorával, amit még soha nem tett meg.
Ha esetleg megkockáztatja a harmadik lehetőséget, akkor előtte mindenképpen javasolnék megcsinálni egy mini-rituálét: pár percre befelé fordulva köszönje meg a szüleinek mindazokat az erőfeszítéseket, amiket azért tettek, hogy biztosítsák Önnek a tanulási lehetőséget, és kérje az áldásukat arra, hogy itt és most jól érezhesse magát a saját életében.
További javaslat, hogy akár elmegy, akár nem, lássa önmagát egyszerre egy volt osztály tagjaként ÉS önálló emberként, aki halad a saját életútján.
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
Bader György
2019-09-17 07:59:13
.jpg){kind=small}