szerelem

Kedves György!
2 embernek a hozzám való viszonyát nem tudom megérteni. Az egyik egy férfi. Kb. 18 évvel ezelőtt megláttam őt, és abban a pillanatban azt éreztem, hogy ő a nekem rendelt társ, mi összetartozunk. Mindketten párkapcsolatban éltünk akkor. Folyamatosan figyelemmel kísértem az életét. Többször voltam szerelmes eközben, de őt mégsem tudtam kiverni a fejemből. Amikor mindketten pár nélkül maradtunk, próbáltam felhívni magamra a figyelmet, de köszönésen kívül semmi mást nem tudtam elérni. Most ismét párkapcsolatban élek, szeretem a párom, de mégis érzem a vágyódást felé még ennyi idő után is.
A másik furcsa érzés egy nőhöz kapcsolódik. Egy boltban volt eladó. Soha egy rossz szót nem szólt nekem, de mégis annyira unszimpatikus volt, hogy ha lehetett elkerültem, máshoz mentem. Nem értettem az okát, de ismeretlenül is mérhetetlenül taszított. A sors pedig úgy rendelte, hogy ennek a nőnek a fia az én jelenlegi párom, és kislányom apja. Próbálok mindig kedves lenni, nem kimutani az érzéseimet, de ha lehet, minél messzebbre elkerülöm. Folyamatosan rossz érzésem van mellette, akkor is ha kedves hozzám.
Vajon mi lehet ezeknek az oka? Előző életből maradt élmények ezek? Köszönöm válaszát! Beáta

Kedves György! Olyan mérhetetlenül magányosnak érzem magam. Szeretnék szerelmes lenni és ha viszont szeretnének. Az utóbbi hónapokban erősen éreztem, hogy megtaláltam, akivel összetartozunk, s talán mégsem ? Köszönöm, h ha válaszol, Zsuzsi

Kedves György!
Mostanaban ujra nagyon utolert ez a szeretet hiany erzes dolog. (Nem is hogy utolert, el sem mulik.) Nem tudom honnan ered. Valoszinu, h en nem szeretem elegge onmagam es masokkal szeretnem ezt potoltatni, de nincsen kivel....?
Nem tudom, ha osszefugg e azzal a megfelelni akarssal...? Fiatal korom ota azon vagyok h mindenkinek megfeleljek, bizonyitsak, ha mar nagyon alaassak a kepessegeimet. Ezt fokent szuleimmel szemben.
Most meg parkapcsolataimban vannak gondjaim. Eloszor is nem tudok kilepni egy kapcsolatbol megha tudom h ez nem jo szamomra akkor sem, mig nincsen mas kilatasban. Nem akarok egyedul maradni...? Igy jartam legutobb is. Be akartam hajtani a nekem jaro szeretetet, de nem sikrult. Aztan minden fele taktikat kiprobaltam, de ugy sem sikerult. Azt az erzest szerettem volna, amikor valaki igazan szeret, beszel rola es a-szerint cslekedik. Nagyon igyekeztem, de tenyleg... Ereztem h.nagyon nehezen megy a kapcsolat mivel az elejen mar sok borsot tortunk egymas orra ala, aztan nem sikerult megoldani a dolgot, szerintem ez hagyott nyomot a kapcsolat maradek reszere (2 evig tartott majdnem). Nem bantalmazott, csak lelkileg ereztem serultnek magam. Aztan amikor lehetosegem nyilt valtottam. Egesz masnak nezett ki. Sokkal nekem valobbnak tunt. De valamit nagyon meg akarnak tanitani velem az Egiek, mert itt is szeretet hianyom van. Es nem csak kepzelodom. Nem tortent szerelem egyik felrol sem itt, de tobb mint kedvelem. Es mivel nincsen szerelem, ezert a parom nem halmoz el olyan "puncsolos" (szerintem nem is az) kifejezesekkel stb. Lehet, eloszor magamat kellene elfogadnom, gondoltam erre is, nem mintha nagyon rosszba lennek magammal, de....nem is tudom...
Annyira faj, ez az egyedullet. Vegre mar ugy adnek es kapnek...
Varom velemenyet, meglatasat, ezzel kapcsolatban.
Nagyon szepen koszonom, Alma