aggódás

Kedves Sky!
Mivel privátban is megkeresett kérdésével, itt csak röviden fogok válaszolni. Férfiként csak nagyon érintőlegesen tudok együtt érezni az anyává válás érzésével, de amennyire sikerül, azt tanácsolnám, hogy most egy darabig más érzést próbáljon felerősíteni magában, mert minél görcsösebben ragaszkodik ehhez az ideához, annál távolabb fog kerülni a megvalósulástól. Férje is egy idő után teljesítmény kényszernek fogja érezni azt, hogy az Ön vágya beteljesedjen, de az is lehet, hogy tudat alatt vagy Ön, vagy férje hárítja valamiért azt, hogy megfoganjon a gyermekük. Minden lélek más és más szempontok szerint válassza ki a földi élete karmikus FŐ segítőit, a szüleit, a családját, és csak akkor fogan meg, amikor az számára, a KARMÁJA szempontjából a legoptimálisabb, és ha a szülőket nem érzi még érettnek arra, hogy a megfelelő karmikus körülmények között fogadni tudják, nem fogan meg. Ezért tanácsolnám ezért a „lazítást” és a hitet, hogy MINDEN A MAGA IDEJÉBEN VALÓSUL MEG, hiába vagyunk türelmetlenek. Az hogy most külhonban találják meg boldogulásukat, a mai világban szerintem természetes, és ez nem játszik annyira közre, hogy a fogantatás létre jöjjön.
Férje 44.es számára pedig egy honlapról az alábbi üzenetet vettem át és szerintem tökéletesen megállja a helyét..: „44: Sok angyal vesz most körül. Kérhetsz tőlük bármit, ami békét hoz a szeretteid és a te életedbe. Ne te mondd meg, miként alakítsanak ki egy helyzetet, csak kérd tőlük, hogy tegyék meg. A Teremtő végtelen bölcsessége vezetni fog (az angyalok segítségével), és meghozza a csodálatosan ötletes megoldást. „
További sok szerencsét, és áldott baba várás:

Papp Gyury
2011-12-10 20:38:37

Kedves aggódó Nagymama! „Nagy feladatot, csak a Nagyok kapnak” tartja a keleti közmondás, és az Önök helyzete nagy kihívás. Abból szeretnék kiindulni, hogy nincsenek véletlenek, és ez sem a „véletlen” műve, hogy életük így alakult. Az égiek biztosan adnak a feladat mellé ERŐT és KITARTÁST, ha van elég HITÜK ahhoz, hogy unokájukról addig kell gondoskodni, amíg SZŰK-SÉGes lányuk számára, függetlenül attól, hogy most a jövőt nagyon sötéten látják mind annyian.
A remény a vágyakról szól, a HIT arról, hogy CSAK AZ TÖRTÉNIK VELÜNK, AMIRE SZÜKSÉGÜNK VAN! Ölelje magához unokáját, és próbálja megértetni vele, hogy amíg Önön múlik, vele lesz. Ez az egy tanácsom van erre a nehéz helyzetre, és talán annyi, hogy a „kedves édesanyát” szeretettel látnám egy beszélgetésre. További jó egészséget:

Papp Gyury
2011-09-15 20:41:04

Kedves Éva! Előre kérem bocsánatát, de nem olyan választ adok, mint amire számít! A régi közmondás úgy szól,: „Pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve!” Ha valóban jó barátnők, akkor NE !AKARJA! MEGMENTENI ÖNMAGÁTÓL, hisz olyan döntésekben szeretné befolyásolni a „véleményemmel”, amit NEKI, - a SZÍVE SZERINT kell meghoznia. Próbáljon EGYÜTTÉREZNI VELE, a HITÉVEL is, és elfogadni azt amit tesz. Barátnője nem engem keresett meg a problémájával, így a körülmények ismerete hiányában nem lehet a betegségről, a beteg és a betegség körülményeiről korrekt véleményt alkotni, és ennél fogva nem is fogok. Megértését köszönöm, barátnőjének mielőbbi gyógyulást kívánok:

Papp Gyury
2010-10-28 19:42:49

Kedves AGGÓDÓ Orgonavirág! Mielőtt még megbántódna szeretnék idézni egy tibeti közmondást: „Amit meg tudsz oldani, azon minek aggódsz, amit meg nem! - azon meg miért aggódsz.” Az aggódás az egy olyan félelem amit saját ILLÚZIÓINKBÓL, és EGÓnk CSALÓDÁSAIBÓL gyúrunk. Ön mint édesanya és nagyi, nehezen veszi tudomásul azt, hogy fia FELNŐTT, és lassan akár szintén nagyapa is lehet a közeli néhány évben. Az, hogy azt az életet éli – amit, ez azokból a gyökerekből táplálkozik, amit gyermekként a családi otthonban eresztett. Az, hogy olyan döntést hozott, hogy távol a hazájától él, szintén az otthonról hozott minták következménye, lehet az a „többre vágyás”, a szülői felügyelet alól való távolság tartás igénye, de a körülmények ismerete nélkül számtalan más motiváció is, ami arra a döntésre késztette a fiát, hogy Önöktől, a családtól távol, új életet építsen családjával. Egy újabb döntésre lesz szükség ahhoz, hogy hazatelepüljenek, de ennek megint nem Önök lesznek a legfőbb motivációi, így én sem tudom megmondani a fia, és az unokái helyett, hogy majd hogyan fognak DÖNTENI. Kívánok jó egészséget:

Papp Gyury
2010-05-02 17:14:50