elengedés

Kedves György,

31 éves nő vagyok. Több, mint egy éve volt egy szakításom amin nem tudom magam túltenni. Én mondtam ki a végét, de nem ezt akartam legbelül. Jött még egy darabig, de feladta. Én nem keresem, mert nagyon büszke vagyok (nem tudom mire mikor nekem kellett volna békejobbot nyújtani) egyszerűen nem megy. Ő is nagyon makacs de neki van oka rá. Szendvedtünk én sokkal jobban. Mindenkit elutasítok elküldök aki közeledne. Szakítás után 11 hónapi senkim nem volt és ezt a fiatalembert is hamar elküldtem, mert "nem ő volt".
Amikor az exel találkoztam egy olyan hatalmas megnyugvást éreztem hogy elmondani nem tudnám. Ahogy a közelembe jött mintha kicsúszott volna a talaj a lábam alól. Mintha "hazaértem" volna.
Mérleg és halak jegyű vagyok nagyon érzelmes, örök ábrándozó, álmodó. Tulajdonképp mindig ide menekültem.
Nem is a testi rész hiányzik nem vele szemben, hanem a lelki. És fáj, hogy ő már ezt nem így érzi. van valakije, de megcsalta már azt a nőt, nem találja ő sem a helyét és nem boldog ahogy én tudom-
Nekem a vágyakozásomból eredően (mert biztos vagyok benne mindez lelki eredetű nálam) lett egy nyaki sérvem (úgy tudom a nyak betegsége egy dologhoz való makacs ragaszkodás) és egy nőgyógyászati fertőzés, pedig senkivel nem voltam. Nem veszek mást észre nem kell. Tudom azt az Érzést nem fogom érezni és a testi dolog önmagában nem érdekel már, ha nem érzem, hogy szeretnek és viszont. Ismerőseim nem ismernek rám, egy jó barátom azt mondja szándékosan tönkreteszem magam Úgy érzem mielőtt ezt az embert megismertem szürke volt minden és most ugyan oda estem vissza... és ezt százszor nehezebb megélni, hogy tudom már másként is érezhetnék. Köszönöm, ha válaszol! Szeretettel! Lívia