párkapcsolat

Kedves Doktornő,
nem vagyok fiatal nő, nem volt még kapcsolatom. Hiányzik az intimitás, testi kapcsolat az életemből. Mi a véleménye, milyen lehetőségek állnának előttem, hogy legyen?
Köszönettel
Egy kérdező

negyvenes nő vagyok, soha nem volt párom, testi kapcsolatom sem. Vágyok a testi kapcsolatra, viszont ennyi idősen már tudom, hogy nem vállalnék fel egy férfit, tehát nem fogok már egy ffi után dolgozni, pakolni, mosni rá..., mert az taszít.
"Igen, az is, hogy taszít, meg az is, h az ember ennyi idősen már érzi, hogy az idő szorításában él, és már másra nem szánnék ilyen módon időt, más személy, h dolgozzak rá, már nem fér bele az életembe." Még kiegészíteném az előbb küldött történetem.
Ilyenkor már a test is kezd öregedni, ha tornával, tehát saját magunkkal töltjük (akinek van rá ideje), az sokkal fontosabb.
És túl vagyok sok iskolán (mind időt vett el), értelmetlen munkákon (nekem éhbért sem fizettek, de az időm elvették, szüleim megbetegedése, megöregedése, nagy ház, kert, ami mind egy kényszer, és az embertől az idejét veszi el. Tehát, h most újabb személy körüli teendők vegyék el az időm, az már nem megy. Talán érti, miről beszélek, nem találom, keresem a helyem... De vágyok egy férfire is, mint egy fiatal, csak nekem már máshogy jár az eszem, nem úgy, mint egy tininek.
Köszönettel:
40-es nő

Kedves Szakértő,
negyvenes nő vagyok, soha nem volt párom, testi kapcsolatom sem. Vágyok a testi kapcsolatra, viszont ennyi idősen már tudom, hogy nem vállalnék fel egy férfit, tehát nem fogok már egy ffi után dolgozni, pakolni, mosni rá..., mert az taszít. Egyébként nem vonzanak a férfiak!!! (Ez nem azt jelenti,h a nők igen, mert olyan kapcsolatom sem volt. A kedvesség vonz, az meg mindkét nemtől jöhet.) Viszont úgy meg hogy lehetne "normális" kapcsolatom?
A másik meg az, hogy a szexuális részétől is félnék, hisz nincs semmi gyakorlatom...
(Mégis egy különleges férfit szeretnék, aki gyengéd, de egyébként minden rendben van körülötte, nem kell rá dolgozni, van bőven pénze, egzisztenciája, nem undorító...
De nekem nincs tapasztalatom, nem vagyok gazdag, nem tudok főzni,autót vezetni..., nem is vagyok már fiatal, tehát ott is vannak félelmaim, hogy én nem vagyok olyan tökéletes, mint amilyen ffit szeretnék...
Szeretném megkérdezni, Önnek mi erről a véleménye, egyáltalán bármi, amit ki tudott írásomból olvasni, mi a helyzetről a véleménye?
(Pszichoterápiára nem tudok járni, (a mélyebb okfejtésre), nincs rá pénzem.)
Válaszát várom
Köszönettel
40-es nő

Kedves Kincses Györgyi!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele. Az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy Ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem Őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig kifejezetten vonzónak találtam a tanárt. Ezt csak fokozta, hogy Ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Még a bugyim is benedvesedett. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton Ő jár a fejemben. Sokszor maszturbálás közben is Rá gondolok, vagy a fotóit nézegetem. A legrosszabb viszont, hogy az Ő óráin kívül más tanórákon is sokszor eszembe jut és elkalandozik a figyelmem, nem tudok az anyagra koncentrálni. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom Őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Nagyon kívánatos férfinak találom. Alaposan végigmérem Őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit. Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a személyes kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként se sokan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem az Ön véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!