férfi vágy csökkenése

Kedves Györgyi,
párommal (33), kb fél éve vagyunk együtt és a legeleje óta nehézkesen megy az együttlét.
Elmondása szerint, nem érez vágyat az együttlétre, nincs merevedése, nem kívánós.
Érintésre el tudom érni nála a merevedést (sajnos ezt sem mindig), de amikor akcióra kerülne sor, akkor elernyed.
Különösen ha behatolásról van szó, vagy nem is sikerül vagy 1-2 mozdulat után vége.
Orálisan általában sikerül kielégítenem őt. Az alkalmakat inkább reggelekre halasztjuk, mert olyankor a reggeli merevedés hiánya ellenére is jobb a sikerarány.
Nyilvávalóan az egészet fokozza, hogy most már rá is görcsöl és én is nagyon szeretném, hogy sikerüljön.
Elég sokat dolgozik és stresszel, illetve volt egy kb 3éves kapcsolata, ahol már jelentkeztek a problémák. De ott betudta a kapcsolat hibájának, mert egy nagyon intenzív és lelkileg megviselő kapcsolat volt, ahol a válasz a legtöbb esetre ignorálás volt.

Beszélünk néha erről, de nem túl nyitott a témát tekintve és erőltetés meg nem hiszem, hogy segít Már eljutottunk oda, hogy tudja, hogy meg szeretné oldani, de egyelőre minden más, munkaügy fontosabb.
Felajánlottam neki, hogy menjünk el szakemberhez, akár együtt is. De a közös opciót biztosan nem szeretném.

Mit gondolsz? Mit javasolsz? Hogyan tudnék segíteni ezen?
Köszönöm előre is,
B

Kedves Kincses Györgyi!
A következő problémában szeretném a tanácsát, illetve a segítségét kérni: párommal minőségi, kielégítő és nagyon jó szexuális együttléteink vannak, ha vannak... És akkor itt van a kutya elásva. 4 éve vagyunk együtt (28,30 évesek vagyunk), az elmúlt kb. 3 évben már folyamatosak a kezdeményezési gondok. Az esetek 100%ában én kezdeményezek nő létemre, és átlagban olyan heti 1x sikerül összehoznunk. Ha elkezdődik az aktus már minden szuper, ezt látom, érzem és tapasztalom, de amíg odáig eljutunk, az néha igen nehézkes. És ez az évek során talán csak fokozódott... Szeretjük egymást nagyon, a lelki részével nincs gond. Hasonlókat kívánunk az ágyban, azzal sincs gond, látom rajta, hogy tetszik neki, amit lát, azzal sincs gond. Egy-egy eset után, nagy örömmel nyugtázzuk a napot, ezzel sincs gond. Mégis ott siklott el szerintem a dolog, hogy én talán több együttlétet igényelnék, (ő sokszor nagyon fáradt, vendéglátásban talpal napi 16-18 órákat), és miután elfogadtam, hogy sokszor ő nem igényli, csak ritkábban, még akkor is megállás nélkül én kezdeményeztem mindig. Tudom, hogy ezáltal egyáltalán nem válok számára kihívássá, de ha ő nem teszi, akkor mit tegyek? Hagyjam, hogy ne történjen semmi? Bevetettem én már mindent, utalások, masszír, csini ruha stb., valahogy úgy érzem a kezdeményezési ingere mára 0. És miután már többször beszéltünk erről, mostmár benne is van a levegőben folyamatosan, ezáltal úgy érzi, most megint biztos szexelni \"kell\", és még rosszabbul sül el néha a dolog. Próbálkoztam már azzal is, hogy várok türelmesen, míg ő kezdeményez, de siralmas hetek következtek... Miután beszéltünk róla, megbeszéltük, hogy ő nem tudja ez miért van, pedig semmi gondja velem, ha együtt vagyunk, akkor már minden szuper, egyszerűen csak SZERINTEM kényszer helyzetben érezheti magát... Volt egyszer egy időszak (egy hónap talán…), mikor nagyon jól éreztem magam a bőrömben, rendben voltam önértékelésileg, mindenhogyan, csak úgy ragyogtam, és nem foglalkoztam ezzel a problémával, akkor érdekes módon, valahogy minden gördülékenyebb volt, nem érezte valszeg úgy, hogy mindig ez jár a fejemben, vajon mikor teper le… Mindegy, végül megbeszéltük, hogy szánunk egymásra heti 1 napot, amikor pl vacsizunk, borozunk, egymásra figyelünk stb stb, majd végül ágyba bújunk. Még tetszett is neki az ötlet, hiszen megbeszéltük, milyen kár lenne 2 olyan emberért, akiknek az ágyban minden klappol… hány olyan kapcsolat van, ahol pont az ágyban nem stimmelnek a dolgok!!! És ezt vétek lenne veszni hagyni!!! Na hát ez 2 hétig működött is........ Utána megint minden visszállt. Egy szó, mint száz, ezt patt helyzetnek érzem, mert ha várok, hogy hátha megkíván, akkor várhatok....... ha meg kezdeményezek, megint csak ÉN kezdeményezek, és ha nem sikerül elég finoman és diszkréten, akkor megint kényszernek éli meg?... vagy én nem is tudom. Ő olyan az élet más területein is, hogy utálja, ha bármit is erőltet valaki, akkor már „csak azért sem”. Sajnálattal hallom, hogy vannak sorstársaim is, ráadásul a közvetlen környezetemben (kolléganő stb). Mi van a mai férfiakkal? Ez pont fordítva kéne legyen a „klasszikus mese” szerint, nem?... Őszintén mondom, hogy egy csinos, fiatal nő vagyok, akit mások megnéznek az utcán, otthon is mindent megteszek érte/neki, tudom, hogy büszke rám stb. Az ágyban is nagyon kiegészítjük egymást… Lehet kényelmessé vált neki, hogy túl hamar összeköltöztünk, és mindig ott vagyok szem előtt? Nem vagyok már neki akkora kihívás, hogy bármikor megkívánjon? Beléivódott az évek alatt tudat alatt, hogy nyüstölöm őt, hogy „kell” nekem a szex? Nem akartam, hogy idáig fajuljanak a dolgok, de tényleg szükségem van rá, sokszor nem is AZ aktusra, hanem az összebújásra, szeretetre stb. Ha szexelünk (és ezt ő is megállapította), utána napokig minden olyan csodás… sokkal közelebb hoz egymáshoz 2 embert… És ez a mókuskerék mégis idáig jutott… Mostmár hálleluja van, ha heti egyszer sikerül összehozni, úgy, hogy természetesen én kezdeményezek. „Lemondtam” a heti 2 alkalomról (amit kb igényelnék), „lemondtam” a spontán-essünk egymásnak szexről, „lemondtam” arról, hogy kívánatosnak érezhessem magam, hogy azt lássam, Ő megkíván őszintén… És már sírni volna kedvem. Van erre valami megoldás? Állnék elébe.. és lehet, hogy ő is!
Nagyon-nagyon köszönöm a válaszát!
Krisztina