Kedves Györgyi!
Az én anyum (62éves) sajnos felnőttként elég gyerekes maradt. Én nem tudom miért, de egy szinten megrekedt, (tanult tehetetlensége is van) a mama dolgait is sajnos nem kezeli jól. Anyu természete elég terhes tud lenni a mamának is és nekem is. Sajnos hiába jelzek neki dolgokat, utánzom el, hogy próbáljam vele érzékeltetni, nem veszi észre magát. Persze én megváltoztatni nem tudom , nem is lehet, CSak azt nem értem, hogyan reked meg egy felnőtt intelligenciában is egy gyerekes szinten? A mama sajnos mai napig kipártolja. Én egyáltalán nem tartom helyesnek, bár nem lehet velük mit csinálni. Az utóbbi hónapokban kerestem minél több cikket, így rájöttem már, hogy anyu milyen. Sajnos sokszor az tetszene neki, ha minden körülötte forogna. Sokszor egy sértődékeny durcás kislány. Hiába mondok neki olykor bármit, bárhogyan, nem veszi észre magát. Valamikor lehet vele kicsit beszélgetni, de általában fárasztó a természete. Köszönöm segítségét. Munka miatt sajnos haza kényszerültem egy ideje, ezen persze változtatni szeretnék. MIért marad infantilis egy szülő? Miért akarja, hogy körülötte forogjon minden? Saját magán persze úgy gondolom sajnos nem tud elgondolkodni. Észre sem veszi milyen tud lenni. Durcáskodik, sértődik.
MAmámért is aggódok. Ősszel a papa elhunyt, azóta lelkileg is és testileg is kicsit megviselte. Ehhez sajnos olykor anyu természete sem könnyíti meg a helyzetét. Látványosan megviselte a mamát. Fogy sajnos. Sokat van egyedül, bár szerencsére, ismerősök, szomszédok jönnek hozzá. De vajon anyu miérrt maradt gyerekes? Miért rekedt meg? Köszönöm, Mono

Kedves Görgyi!

Egy 21 éves nő vagyok ,és azzal a problémámmal fordulok önhöz amiről nem tudom sem én sem a hozzám közel állók,hogy miért alakulhatott ki ez bennem,vagy mitől lehet...A párommal 1,5 éve vagyunk együtt..Szeretjük egymást ,és minden rendben volt a szexuális életünkkel egészen az elmúlt 1-2 hónapig..Ő az első férfi akit igazán szeretek,akire felnézek ,akit tisztelek és egyben az első igazi szerelmem is! Olykor-olykor hajba kapunk kisebb dolgokon,de valahogy soha nem tudunk úgy össze veszni,hogy emiatt szakítsunk! November elején volt egy veszekedésünk,ami egészen addig fajult,hogy ő azt mondta,hogy szakít velem..erre én meg igazi önfejű nő létemre úgy ott hagytam ,mint "cicát wczni"és elviharzottam...Mondanom sem kell utána pár órával később már hívogatott és fűt fát ígért ,és azzal takarózott,hogy ő nem úgy gondolta,csak felidegesítettem és ezt hoztam ki belőle...1 hét múlva már ment minden a régi kerékvágásba..legalábbis azt hittem,hogy abba fog! Az elmúlt hónapokban se veled se nélküled volt a kapcsolatunk most már mondhatni normalizálódott a helyzet ,egy dolgot kivéve ,ami miatt írok Önnek ! A páromnak nagy a szexuális étvágya,viszont nekem véleményem szerint normális..Ha ő nem kezdeményez én magamtól nem teszem ezt!Ezt ő is érzi ,és szóvá is teszi nekem sokszor. Ilyenkor azt mondja,hogy prűd vagyok és nem is szeretem és nem érdekel a kapcsolatunk jövője,és mi lesz 10 év múlva ,ha már most alig szexelünk. Én szeretkeznék vele,de nem tudok kezdeményezni..Igazság szerint ő mindig ad nekem jeleket( rám fekszik,itt ott megérint) ,de én nem tudok tovább jutni a kezdeményezés szintjére .Sőt,ha konkrétan kezdeményez szeretem még kéretni magamat! Már alig szeretkezünk! Emiatt tartok attól is,hogy tönkre fog menni a kapcsolatunk,ha nem változtatok ezen a helyzeten és ezt nem szeretném!!Nem tudom,hogy miért vagyok ilyen...szeretek vele együtt lenni,és nagyon jó is! Megszoktam,hogy az előző kapcsolataimban is a férfiak kezdeményeztek,nekem soha sem kellett!Egyszerűen nem tudom,hogy hogyan kell.. Attól félek,hogy valami baj van velem a mai gátlástalan világban ...

Segítségét előre is köszönöm! Üdvözlettel: Krisztina :)

Üdv Attila vagyok párommal tervezett gyereket várunk. Az első 12 hétig boldogak voltunk házasságot terveztünk. Gyerek neveken gondolkoztunk. 12. hétbe már nem volt szexuális kapcsolatunk nem erőltetem mert gondoltam a terhesség miatt. Próbáltam mindenhez pozitívan állni de 14 hétbe lépet felsorolta az össze hibám amit életem során követem el. Próbáltam menteni a dolgokat 4 napig hallgattam majd kijelentette hogy nem akar férjhez menni majd szakított velem. Ő azt mondta hogy nem bízik bennem. Az exei folyton megcsalták szerintem ez lehet az oka leginkább. Barátok teljesen meglettek zuhanva hogy mi történhetett hogy így alakult hisz soha nem láttak minket ennyire boldogan és szerelmesen. Teljesen kifordult magából mondta egy két bizalmas barátnőinek hogy nem akarja a gyereket. Bent hagyja majd a kórházba ha megszüli. Eladja a házát nem akar férjet se pasit. Beszélgetni beszélgetünk neten keresztül még mindig de sima hétköznapi dolgokról nem pedig rólunk és nem pedig a gyerekről. Személyesen nem akar találkozni. Mit tegyek? Hogyan szerezem vissza? Segítsenek kérem. Szeretem a párom imádom ugyan igy mint a közelgő gyerekemet.

Tisztelt Szakértő!

Párommal 2 hónapja ismerjük egymást. A kapcsolatunk kezdete óta azt tapasztalom, amit másnál soha, hogy közösülés alkalmával nincs magömlése a páromnak, vagy csak nagyon minimális ondó távozik, még papír zsebkendőre sincs szükség. Több alkalommal hazugságon kaptam, például rájöttem, hogy "vendég" járt a lakásban, amit tagadott és az ágy sem úgy volt beágyazva, ahogy én szoktam. Hét napból 7-et dolgozik, tehát nem tudom ellenőrizni, ha garantáltan csak velem van, akkor is ennyi ondó távozik. Felmerült bennem, hogy nyilvánvalóan megcsal, bár volt alkalom, amikor 2 szeretkezés között 24 óra telt el, végig velem volt és akkor sem volt magömlése.
Már kezdek belehülyülni, hogy megint egy szélhámost fogtam ki, és folyton ellenőrzöm. Három alkalommal is kerestem a munkahelyén, de a főnöke is falaz neki, oda csavarog napközben ahová akar és nem vonják le a fizetéséből a hiányzást és le sem kell dolgoznia később! Ez nekem nagyon furcsa a mai világban!
Többször előfordult, hogy Postára ment egy helyen a csekkeket feladni, de másfél órával később egy másik helyen meg levelet adott fel. Kérdésemre, hogy miért nem egy helyen intézte el a dolgot, nem adott megnyugtató választ, hanem azt mondta ehhez volt kedve!
A minap kamu vásárláson kaptam a szomszéd házban lévő botban, ahol nem is volt akkor épp nyitva tartás. A boltos hölgy betéve tudta, hogy a párom mit vett, amíg ő nyitva sem volt. Szóval ő lenne az egyik szerető????
És mi lehet még, amit nem tudok???

Segítséget kérek, mit tehetek ebben a szituációban, mert nem akarok egy szélhámossal időt pazarolni az életemből!

Nagyon köszönöm válaszát!

Tisztelt Györgyi!

Olyan próblémával fordulok Önhöz, hogy a munkahelymen beleszerettem valakibe, akivel nagyon jól elvagyunk ő is vonzódik hozzám mostanában úgy alakult hogy kevesebbet beszélünk ezért ő a munkatársnőmmel kezdett ugyanúgy jóban lenni mint anno velem. Ráadásul ahogy nézem a munkatársnőm is élvezi a dolgot direkt előttem beszélnek egymásnak olyan dolgokat ami magán jellegű és ez nekem nagyon rosszul esik. Hogy kezeljem a dolgot? Hogy fejetsem el az Úriembert?

Tisztelt Györgyi!

Olyan próblémával fordulok Önhöz, hogy a munkahelymen beleszerettem valakibe, akivel nagyon jól elvagyunk ő is vonzódik hozzám mostanában úgy alakult hogy kevesebbet beszélünk ezért ő a munkatársnőmmel kezdett ugyanúgy jóban lenni mint anno velem. Ráadásul ahogy nézem a munkatársnőm is élvezi a dolgot direkt előttem beszélnek egymásnak olyan dolgokat ami magán jellegű és ez nekem nagyon rosszul esik. Hogy kezeljem a dolgot? Hogy fejetsem el az Úriembert?

Kedves Szakértő!

Én egy 29 éves 3 gyerekes anyuka vagyok. Párom 38éves a gyerekeimnek nem ő a vér szerinti apukája, de sajátjaiként szereti őket. 3éve vagyunk együtt, míg járt hozzám és én ő hozzá addig minden jól működött megkaptam tőle a bókokat kedvességet úgy éreztem hogy ő az a férfi akire mindig vágytam szexuális életünk is kiváló volt volt úgy is hogy naponta többször szeretkeztünk de átlagban olyan heti 2-3alkalom. Másfél éve élünk együtt és hát első fél évben változatlan volt kapcsolatunk. De most már egészen más. Nem bókol nem kedveskedik úgy. na és a szexuális életünk jaj hát az katasztrófa. 3-4 hetente egyszer vagyunk együtt akkor is én könyörgök neki hogy jó lenne már. És akkor benne van de nem odaadó egyáltalán és nekem így nem jó mert úgy érzem kényszerből csinálja csak hogy elhallgattasson. Beszélni már sokszor próbáltam vele de nem igazán lehet azt mondja hogy nem tudja miért van ez így. Meg hogy változtat de persze nem. ha felhozom neki a témát azt mondja most épp tv-t nézek vagy mecset nézem. Fáradt nem lehet mert nem végez olyan megerőltető munkát sem fizikailag sem szellemileg. Annyira rossz ha megkérdezem szeret e azt mondja igen, de azt is olyan szűk szavúan. Olyan jó lenne olyan lenne mint régen úgy oda figyelne rám. Semmi más gond nincs közöttünk ha ez helyre állna én lennék a világ legboldogabb embere. Mit csináljak? Ön szerint mitől lehet ez?

Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelettel: Mónika

Kedves Györgyi!
A páromnak (férfi) tetszenek/tetszenének az anális örömök, viszont nekem fáj. Eddig csak párszor engedtem neki, elég ritkán. Szeretnék neki valahol ezzel örömet okozni, ám mikor az ujjával próbálgatja, már a reflex beindul, hogy fáj. Igaz az egyébként, hogy ha valaki többször, rendszeresen műveli, akkor kitágul a végbél nyílása? Volt az ismeretségi körömben egy olyan lány akinek annyira kitágult, hogy a székletét elpottyantotta, nem tudta tartani. Egyes pasik miért kedvelik ezt? Miért nem elég a hagyományos? Tudom, hogy ott más milyen, de mégis? Attól nem kell tartani, hogy esetleg átmegy ici pici a hüvelybe? VÉgtermék?

Eddig úgy éreztem,hogy harmonikus férjemmel az életünk minden területen. Most úgy érzem,hogy megcsal, a neten látogatott szexuális partnerkeresőn levő lányokal. Napi szinten nézegeti őket, valamint pornót, persze mindent letegad. Nem tudom, hogyan kezeljem a helyzetet

Kedves szakértő,
Segítségét szeretném kérni. Egy számomra nagy problémával állok önhöz, a párkapcsolatomba fordul elő. A barátommal nagyon jól kijövünk nincs semmi gond, nem veszekszünk. De viszont szeretkezés közbe általában 1-2 perc alatt elmegy. Mondta, hogy előttem lévő kapcsolataiban is ez volt. De viszont szervi baja nincs, mert voltunk már orvosnál vele. Szerintem lelkileg lehet ez nála. De valami megoldásnak kell lennie. Előre is köszönöm a segítségét.

Kedves Szakértő!
Érdeklődni szeretnék, hogy milyen megoldást tudna ajánlani, hogy a párommal lévő együttlétkor elengedjem magam, mert annyira stresszes vagyok, hogy leblokkolok?
Várom megtisztelő válaszát, üdv: Gitta

Kedves Doktornö!Azzal a problémával fordulok önhöz 1 ével ezelöt megszakat egy 12 éves kapcsolatom 2 gyermek is születet.ami elég változatos volt hol jó hol rossz,végül azért szakítotam véget mert a volt párom sokat ívot és ilyenkor agresziv is volt bántalmazot.Mindig én voltam az alárendelt a kapcsolatunkban.Neki már van valakie és már gyermek is születtet.Biroságon is jártunk a gyermektertás és a láthatás miat persze egyiket sem tartja be.Most nekem is lett egy kapcsolatom de mikor oda kerülne a sor,hogy együtt legyünk mindig leblokolok és sírni kezdek végül csak össze bujunk és tvt nézünk.Már sajnálom szegénykémet és félek,hogy ez miatt elveszitem annak elenére,hogy mindent megbeszélünk.Már nem tudom mit tegyek,Szeretem Őt vele akarok lenni de már igy nem mehet ezt nem tehetem vele.Kérem segítsen.Köstönettel vikoca29

Tisztelt Szakértő!
A következőkben szeretném a tanácsát kérni.
Férjemmel 7 éve vagyunk házasok. Eddig számomra ismeretlen dologra derült fény, teljesen véletlenül. Felfedeztem, hogy titokban horror videókat néz az interneten. Lehet, hogy ez mások számára teljesen normális, én viszont azt gondolom, hogy aki horrort néz, az valahol lelkileg sérült, vagy ferdült. Mi ezt a témát már többször is kiveséztük, egyetértettünk abban, be kellene tiltani, hogy egyáltalán ilyen filmek piacra kerülhessenek. Erre kiderül, hogy titokban ő ilyeneket néz. Én meg teljesen meg vagyok rémülve, hogy nem tudom, kivel élek együtt, nem tudom, mi lakozik a lelke mélyén, pedig azt hittem ismerem. Nem tudom, mire számíthatok tőle? Nem vagyok-e esetleg veszélyben én, és a gyerekeink? Sok dologban érzem viszont, mintha megjátszaná magát, és tudom, hogy nem őszinte. Sokat gondolkodom ezen, amióta kiderült, kb. néhány hónapja zajlik ez, korábban biztos nem volt ilyen. Azon is gondolkodtam (mert mással nem tudom megmagyarázni), hogy esetleg előfordulhat-e, hogy nála ez a dolog szexuális izgalommal is társul? Mert ha igen, akkor szerintem nagyon nagy baj van. És amiben a legtanácstalanabb vagyok, az az, hogy nem tudom, hozzam-e elő ezt a témát? Elmondjam-e neki, hogy tudok róla, hogy félek, és hogy megkérdezzem tőle, hogy mi lakik abban a lélekben, ami horrort kíván nézni? Azt sem szeretném, hogy azt gondolja, ellenőrizni akarom, hogy mit csinál, sem a szabadságában nem szeretném korlátozni. S ami még nehezíti a helyzetet, hogy nagyon érzékeny lélek, mindent nagyon a szívére vesz, nem tudja a feszültségeit levezetni, és ami a legnehezebb vele, hogy nem tud semmiről beszélni. Szóval nagyon valószínű, hogy ha elkezdek is kérdezni róla, akkor sem fogja elmondani. Vagy bölcsebb lenne hallgatni, és úgy tenni, mintha nem tudnék semmiről? Csak akkor meg engem emészt a dolog...
Válaszát előre is köszönöm!

Sziasztok.
Úgy érzem a házasságom annyira megingott, hogy fogalmam sincs mit tehetnék. No, de kezdjem az elején:
Kb. másfél évvel ezelőtt kiderült, hogy a férjemnek viszonya van egy másik nővel, akit én is ismerek. Az egész életünket átbeszélték, tehát nyitott könyv előtte a gondjaink, még a mindennapi gondok is. Amikor kiderült tagadta egy ideig,de aztán be kellett ismernie, kész tények elé volt állítva. Akkor azt mondta, hogy azért mert nem foglalkoztam vele eleget. Alá is írom ezt, mert nagyon belemerültünk a hajszába. Nem volt és nincs is bűntudata azóta sem a történtek miatt. Elég furának tartom. Nekem biztos lenne. Megígérte, hogy többet nem folytatja a viszonyt, mert a családja fontosabb mindennél. Telik az idő és teljesen biztos vagyok benne, hogy még mindig beszélnek, ha nem is találkoznak. Ő persze tagad mindent, de sajnos nem hiszek neki. Többször is eljátszotta már a bizalmamat. Mindenhová magával viszi a telefonját, nehogy belenézzek. Mostanra már fogalmam nincs mit tehetnék. Csak altatókkal alszom és nappal is csak nyugtatókkal tudom leküzdeni a gyomorideget. Úgy érzem az egészségem nagyon károsult. 24 kg-ot fogytam az elmúlt 1 év alatt és még mindig fogyok. Időnként bármit eszek, iszok kipakolom,mint egy anoraxiás. Kérlek segítsetek, hogy megoldjam ezt a helyzetet!!!
Mit kell tenni ebben az esetben?

Kedves Kincses Györgyi!
Egy 16 éves lány vagyok. Egyke. Anyukám egyedül nevel engem. Apukám 5 éves koromban hagyott el minket, megismert egy másik nőt és külföldre költözött vele. Nem sok emlékem van róla, csak elszórtan néhány. Akkoriban is elég keveset volt velem, de arra emlékszem, hogy nagyon szerettem játszani és hülyéskedni vele. Néha átfut az agyamon, vajon mennyivel lenne másabb az életem, ha ő is a részese lenne, mégse éreztem soha konkrétan a hiányát. Azóta összesen kétszer láttam őt, nem nagyon jár vissza az országba, de olykor az interneten keresztül ír nekem. Anyukám még mindig nagyon utálja apukámat, ezért nem örül neki, hogy néhanapján levelezem vele.
Anyámmal se túl fényes a kapcsolatom. Sose tudtam vele két értelmes szónál többet váltani. Sohase tudott használható tanácsot adni nekem, sose tudott lelki vigaszt, érzelmi támaszt, megnyugvást nyújtani számomra. Mivel egymaga kell, hogy eltartson kettőnket nagyon sokat robotol és mire hazaér a munkából általában hulla fáradt és teljesen kész van idegileg. Mindenféle különösebb ok nélkül rengeteget ordibál velem, nagyon türelmetlen, mindenbe beleköt és kritizál. Teljesen az idegeimre megy. Most már odáig fajult a dolog, hogy inkább elkerülöm őt és azt, hogy beszédbe kelljen elegyednem vele, mert ha rajta múlik veszekedésbe torkollik az egész. Állandóan dühös vagyok rá, de nem akarom ezt kimutatni, mert tudom, hogy neki is nehéz. Inkább bezárkózom a szobámba, hogy még véletlenül se legyen köztünk semmi konfliktus, de mostanában már egyre kevésbé viselem el az ebből fakadó magányt, úgyhogy a barátaimmal császkálom valamerre, vagy a nagyszüleimnél alszom.
Nincs óriási haveri köröm, nem szokásom bájologni a fél várossal, de van 4-5 barátnőm, akikkel nagyon közeli kapcsolatot ápolok. A nagyszüleimen kívül ők a napsugarak az életemben. Boldog vagyok, hogy vannak nekem.
A fiúk terén sajnos nincs ekkora szerencsém, pedig már egész kicsi korom óta nagyon vágyom az ellenkező nem társaságára. Néha szoktam pszichológiát olvasni, mert érdekel, többek között Freudot is és ő is szót ejt a gyermeki szexualitásról, hogy a gyermekeknek is van szexualitásuk. Ez teljesen rendben is van. Én mégis mindig úgy éreztem, hogy részemről ez meghaladja a normális szintet. Többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy egész kicsi koromtól kezdve rossz és romlott gyereknek érezzem magamat. Ugyanakkor ez a szégyenérzet fokozta is a szexuális izgalmamat. Már óvodáskoromban is állandóan a szex körül forogtak a gondolataim, mindenről erre asszociáltam. Ennek persze megvoltak a maga előnyei is. Általános iskolában sikerült a társaimat lehengerelnem a perverz vicceimmel, fantáziámmal. Ugyanakkor a srácok inkább a csapat mókamestereként és haverként tekintettek rám. Amikor mint lány a fiúhoz próbáltam közeledni feléjük azt rendszerint elutasították, ráadásul volt, hogy kifejezetten durván. 7 éves koromtól kezdve már rendszeresen önkielégítettem a lakásban található tárgyakkal és felnőtt filmeket néztem, 14 éves koromra pedig már saját vibrátorokat is sikerült beszereznem otthonra.
10 éves koromra már teljesen elvesztettem az érdeklődésemet a velem egyidős fiúk iránt. A 40 év körüli férfiak voltak azok, akik igazán felkorbácsolták bennem a szexuális vágyat. A korosztályom az idő múlásával egyre kevésbé érdekelt és én sem érdekeltem őket. Az idősebb férfiak viszont rendszerint kimutatták irányomba, hogy tetszem nekik és velük könnyebben találtam meg a közös hangot. Az edzőmmel egy tábor alkalmával kicsit össze is melegedtünk, amikor 14 éves voltam, de a behatolás nem történt meg, csak szájjal kényeztettük egymást. Ez volt az első és utolsó komolyabb szexuális élményem, azóta csak elvétve csattant el egy-két csók, szóval még a mai napig szűz vagyok. Viszont nagyon nehezen bírom türtőztetni magamat, mert nagyon kívánom már a szexet.
Szerencsére a nyári szünet alkalmával egy picikét elterelődött erről a figyelmem, mert sok a szabadidőm és igyekszem mindig csinálni magamnak valamilyen programot. Múlthéten például a nagyszüleimnél töltöttem az egész hetet, mert anyukám felutazott a nővéréhez Pestre, én meg nem szerettem volna egyedül maradni a lakásban. Velük egyébként is nagyon jó a kapcsolatom és örültek neki, hogy többet leszünk együtt. Ők nem olyanok, mint az átlag nagyszülők. Tatám 65 éves, de nagyon fiatalos, mindig bakancsot, farmert és bőrdzsekit hord. Lófarokba kötött vállig érő haja és bajusza van. Sokat sportol, úszik és motorozik, néha engem is elvisz magával egy-két motoros bulira, amit nagyon élvezek. Egy kisvárosban élünk és ő kb. az egész várossal jóban van, mert nagyon barátkozós, közvetlen és vagány. Mamám 63 éves, amolyan háziasszony típus, mert imád sütni, főzni, de ő is nyitott az új dolgokra. Pont ezt szeretem bennük, hogy míg anyukám rendkívül konzervatív, felszínes és pesszimista gondolkodású, ők nagyon szabad szellemiségűek, akárcsak én és sok mindenről hasonlóan gondolkodunk. Ők maguk is és a kapcsolatuk is rendkívül kiegyensúlyozott.
Egyik éjszaka túlzottan is sikerült erről megbizonyosodnom. Általában az MP3 lejátszómmal a fülemben alszom, de akkor sehogy se jött álom a szememre, ezért elhatároztam, hogy verseket írok, amíg el nem álmosodom. Ekkor hallottam meg a nagyszüleim szobája felől kiszűrődő hangokat. Teljesen ledermedtem a nyögések hallatán. Tudtam, hogy jó a házasságuk, de meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is hallani fogom őket a legintimebb pillanataik közben és hogy őszinte legyek, nem is nagyon vágytam rá. Annak ellenére, hogy kellemetlenül érintett a dolog, mégis volt valami izgató abban, hogy hallottam őket elélvezni. Tatám egyre szaporább, mélyről jövő, férfias nyögdécseléseit kifejezetten izgatónak találtam. Nagyon szégyelltem és szégyellem magamat emiatt, de egy kicsit felizgatott. Általában véve is minden kis apró ingerre izgalomba jövök és megszoktam, hogy pornónézés alatt is vizuális és auditív ingerekre gerjedek be. Ez viszont más volt és nagyon rosszul éreztem magamat, amiért kívántam, hogy magamhoz nyúljak. Talán pont ez az erősödő szégyenérzet volt az, ami ráadásképp hozzájárult ahhoz, hogy izgatónak találjam ezt a szituációt és a tudat, hogy most nem lenne szabad felizgulnom, mert ez egyszerűen undorító. Másnap alig bírtam a szemükbe nézni, persze próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Erre csak rátett még egy lapáttal, amikor tatám a beszélgetés közben átkarolt engem. Még élt bennem a tegnapi bűntudat, ugyanakkor minél inkább tiltakoztam ellene felsejlett bennem a hang, ahogyan tatám elélvezett. Az érintésébe belebizseregtem. Utáltam és utálom magamat. Teljesen össze vagyok zavarodva és meg vagyok ijedve, hogy hogyan lehetek ennyire undorító. Hogyan érezhetek ilyet? Tudom, hogy ez nem normális és beteges és az is, hogy egyáltalán megfordulnak a fejemben ilyesmik. Természetesen nem akarok tőle semmi szexuális jellegű dolgot. Még belegondolni is rossz. Azóta szörnyen rosszul érzem magamat és szégyellem magamat. Azon gondolkodom, hogy fordulhatott egyáltalán elő, hogy ilyet érezzek? Teljesen össze vagyok zavarodva.
Elnézést kérek, hogy ennyire mérhetetlenül hosszúra és részletesre sikeredett a levelem, de tényleg szeretném megtudni a problémám valódi okait és azt, hogy hogyan tudnám megszüntetni magamban ezeket a gondolatok és érzéseket! Azért lett ilyen terjedelmes a leírás, mert féltem, hogy nehogy kihagyjak olyan dolgokat a történetből, amik esetleg fontosak lehetnek ennek elérése érdekében! Nagyon össze vagyok zavarodva és undorodom magamtól. Mennyire számít betegesnek vagy normálisnak a helyzetem? Félek, hogy beteges vagyok!! Várom mielőbbi válaszát!

Kedves Doktornő!
25 éves srác vagyok,teljesen kiegyensúlyozott élettel,egy kicsit stresszes és fárasztó munkahellyel.2 éve élek együtt egy lánnyal akit szeretek,soha nem csaltam meg és komoly problémáink sincsenek a szexualitást leszámítva!Mindketten nagyon kívánjuk a másikat sajnos minden alkalommal korán, álltalában az első percben elsülök,és utána legalább egy óra kell h újra próbálkozzunk,de azután se megy tovább.sok mindennel próbálkoztam,sokszor csak azért ittam h tovább bírjam,de ezt már nem bírom tovább csinálni.Segítsen mit tudnék tenni az ügy érdekében??

kedves Szakértő!Hogyan mondhatja azt a párom nekem már 17 éve azt hogy megcsalhatom ha engem ez boldoggá tesz?Szerintem ez nem normális dolog.Bár azt tudni kell hogy nekem soha senkim nem volt rajta kívül.Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Doktornő!

A bipoláris zavarral kapcsolatban lenne kérdésem. Nehéz ilyen típusú emberekkel együtt élni? Még akkor is ha jár szakemberhez és szedi a gyógyszerét?
Ha más egészséges emberektől sok-sok szeretet, biztatást kapnak, akkor is előfordul gyakran a depresszió, vagy a mánia?
A válaszát előre is köszönöm: Kata

Tisztelt Doktor!
A férjem rendszeresen maszturbál.Ebben nem találok semmi kivetnivalót,néha én is megteszem,valamint a házaséletünk is rendben van.9 éve vagyunk együtt,heti 2-3 aktus meg van,néha egy nap kétszer is.
A kérdésem az lenne,hogy az normális,hogy akkor is maszturbál titokban a paplan alatt amikor én otthon vagyok?Egyszer rajtakaptam,szerinte normális,és állítása szerint nem szokott előfordulni,csak akkor éppen ahhoz volt kedve!
Én fújom fel az ügyet?Mert szerintem ha otthon vagyok,inkább nekem kéne kielégítenem,és nem saját magát.
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Szakértő! Kérem, segítsen! Férjemmel, 5 év házasság és 2 gyermek után jutottunk arra a pontra, hogy megtudtam, hogy neki a (időnként perverz) szex áll az első helyen az életében, és boldogságának ez a legfontosabb eleme. Míg kapcsolatunk első évében ennek valamennyire teret adtam, aztán jöttek a gyerekek, kissé háttérbe szorult az egyébként gyakran extrémebb szex (míg a rendszeres, normál szexuális együttlétek persze megvoltak, heti 2-3 alkalommal), és én úgy gondoltam, hogy ez a nagyfokú szexualitás benne idővel lecseng, és egy átlagos szintre mehet át, ám ő erről hallani sem akar, sőt egyre inkább hangot ad extrém vágyainak - anál szex, anál öklözés stb., és ebből nem enged. Én teljesen összeomlottam, az életemet így nem tudom elképzelni, hogy ettől függ majd a családi életünk, hogy én ezeket tudom-e nyújtani. Érzéseim szerint nem tudom neki ezt megadni, mire ő azzal támad, hogy neki ez jelenti a szerelmet, és én akkor nem szeretem őt. Fél éve nem tudunk kijönni ebből a válságból, hogy próbáljuk egymást a saját álláspontunkra terelni, és a válás már szinte naponta szóba jön. Ő nem akar ezen az elvárásán változtatni, én meg érzem, hogy nem az a szexualitású ember vagyok, aki ezt neki hosszú távon, odaadóan nyújtani tudja. Kérem, segítsen tanácsával, vagy továbbítsa más szakértőnek! Köszönettel: zsobaba15