Kedves GYörgyi!
TAnácstalan vagyok. Kapcsolatban élek 5éve, pár éve távkapcsolatban, sajnos a páromtól nem kapom meg azt a törődést amit igénylek, ő sajnos másmilyen. Hidegebb családból való. Azt nem értem magamban, nő létemre olykor nővel puszilkodnék, szeretgetnék, és ezzel már így voltam 10évvel ezelőtt is. Mindig férfi volt a párom. Mi ez? Álmodtam már, hogy nővel szeretgetjük egymást. A párom nem tud adni és fogadni, vagy nehezen. Tudom, hogy kutyából nem lesz szalonna, ám olyan érdekes a párom. Amikor átölel, ritkán, akkor olyan lélekkel tud. Nem tudom, hogy vagy nem tudja kifejezni fizikálisan is, vagy csalódott és nem meri.VAgy annak idején nem tanulta meg, vagy igébyeéte és nem kapta, ezért megkeményedett és bezárkózott. Nem tudom.

Kedves Gyöngyi!
Annyit még kifelejtettem, hogy a párom sajnos azzal is kissé eltávolított magától, hogy amikor ugyanabban hibázunk, pl. nehezebben tartom a rendet, szóvá teszi, nála pedig az nem fontos, az nem hibája, csak az én hibám. Eszes, ám okoskodó tud lenni. Olykor helyre kellene rakni, mint egy kamasz gyereket, csak sajnos nem tudom mit mondjak neki. Két véglet. HA hideg, akkor ne érjek hozzá, ha ő adni akar, akkor odaadóan tud, ám ritkán. Azt mondta nem néz engem felnőtt nőnek, mert a rendrakással hadilábon tudok állni. Megjegyzem ő ugyanolyan benne. Az ő hibája miért nem hiba? Miért nem számít? Tényleg olykor helyre kellene rakni, mint egy kamaszt, ám nem értek a kamaszokhoz. Az ő hibáját miért bagatelizálja el? Az enyémet miért teszi szóvá? HA rajtakapom és szóvá teszem, akkor is mond rá valamit amivel átsiklik felette. Ez tüske bennem. TEhetetlen feszültséget érzek, nem tudom hogyan kezeljem.

Kedves Gyongyi,
Segitseget szeretnem kerni, egy evel ezelott megcsaltam a ferjemet a fonokomel, nehany alkalomrol van szo, de most nagyon megbantam es lelkiismeret furdalasom van...sokszor ramtor a panikroham ez miaatt es ugy erzem meg kell neki mondanom de nem akarom elvesziteni...Nem tudom hogy kuzgyem le a lelkiismeret furdalasom es fojtasam az eletem mintha semmi sem tortent volna...van egy 7 eves kislanyunk es nem akarom oket elvesziteni...Maga szerint egy megcsalast jobb elmondani vagy sirba vinni ? Hogy tegyem tul magam azon amit csinaltam ? Koszonom a valaszat..

Kedves Gyongyi,
Segitseget szeretnem kerni, egy evel ezelott megcsaltam a ferjemet a fonokomel, nehany alkalomrol van szo, de most nagyon megbantam es lelkiismeret furdalasom van...sokszor ramtor a panikroham ez miaatt es ugy erzem meg kell neki mondanom de nem akarom elvesziteni...Nem tudom hogy kuzgyem le a lelkiismeret furdalasom es fojtasam az eletem mintha semmi sem tortent volna...van egy 7 eves kislanyunk es nem akarom oket elvesziteni...Maga szerint egy megcsalast jobb elmondani vagy sirba vinni ? Hogy tegyem tul magam azon amit csinaltam ? Koszonom a valaszat..

Kedves Gyöngyi!
33éves nő vagyok, párom 40-es évei elején jár. Hálószobai gondjaink vannak. VAgyis nekem gond. Hónapokkal ezelőtt kezdődött. Párom annak idején azt mondta szereti, ha a nő közeledik felé, mert akkor úgy érzi, hogy kell. Aztán hónapok alatt többször volt, hogy elutasított, kibújt alóla, kifogások. Párom egyébként hidegebb, nem tud spontán lenni, nem veszi a lapot. Neki a minőségi idő fontos, ragaszkodó, nekem az érintések, amikből elég gyér van. Nem igazán tud adni, fogadni. Úgy érzem sajnos hidegebb nővé tett. Sajnos közben rájöttem, hogy nyeregben érzi magát és kényelmes lett, alapjában is van benne kényelmesség. Egyszer azt érzem, jólesne egy minőségibb, puszilkodós összebújás, máskor kiégettnek és kiüresedettnek érzem magam. Nem tudom mitévő legyek. Távkapcsolatban vagyunk. HEtente vagy két hetente találkozunk. Hozzá kell tennem, azért is érzi magát nyeregben, mert tudja magáról, hogy jól néz ki.
Mindig körülvették a nők. Eltávolodtunk egymástól. Ő másképp értelmez. Attól, hogy kap nyeregben érzi magát, ám keveset ad. VAgyis olykor úgy érzem hibázok abban, mert úgy érzem többet adok. Belegondolva belekényelmesedett a kapcsolatba? HA 2-3hétig nincs együttlét, van, hogy szóban viccelődik vele. Mintha nem is érdekelné a sex, hanem biztos pont lennék neki. Szeretnék most már egy feszültség oldó beszélgetést, mert bennem az érthetetlenségek, feszültséget okoznak. HA nyeregben érzi magát, miért nem igényli a sexet férfi létére? Voltak az életben csalódásai, mind családban, mind kapcsolatban. Szerintem bizalmatlan is. VAjon miért nem szereti a csókot? Mit tegyek esetemben? Köszönöm, Mono
JA, azt is elmagyaráztam neki, nekem azért fontos az átölelés, mert azzal töltődök. Sajnos ő hidegebb családból való.
Kedves Gyöngyi!
Annyit még kifelejtettem, hogy a párom sajnos azzal is kissé eltávolított magától, hogy amikor ugyanabban hibázunk, pl. nehezebben tartom a rendet, szóvá teszi, nála pedig az nem fontos, az nem hibája, csak az én hibám. Eszes, ám okoskodó tud lenni. Olykor helyre kellene rakni, mint egy kamasz gyereket, csak sajnos nem tudom mit mondjak neki. Két véglet. HA hideg, akkor ne érjek hozzá, ha ő adni akar, akkor odaadóan tud, ám ritkán. Azt mondta nem néz engem felnőtt nőnek, mert a rendrakással hadilábon tudok állni. Megjegyzem ő ugyanolyan benne. Az ő hibája miért nem hiba? Miért nem számít? Tényleg olykor helyre kellene rakni, mint egy kamaszt, ám nem értek a kamaszokhoz. Az ő hibáját miért bagatelizálja el? Az enyémet miért teszi szóvá? HA rajtakapom és szóvá teszem, akkor is mond rá valamit amivel átsiklik felette. Ez tüske bennem. TEhetetlen feszültséget érzek, nem tudom hogyan kezeljem.

Tisztelt Kincses Györgyi!

Én egy 21 éves lány vagyok, azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy hüvelyi úton sosem sikerült elérnem az orgazmust. Már 1 és fél éve élek boldog párkapcsolatban, de hüvelyi úton nem tudok elélvezni, amit a párom nem tud. Nagyon jó vele a szex és élvezem, jól esik, de mégse teljes. Orális úton is, nagyon nehezen ha koncentrálok és teljesen ellazulok, akkor sikerül az orgazmus. 1 éve fogamzásgátlót szedek, aminek a mellékhatása, hogy nem nedvesedek be, hiába izgulok fel, ráadásul pár hónapja nem kívánok a szexet sem, pedig minden rendben van közöttünk és szeretjük egymást. Nagyon elkezdett zavarni ez a dolog, és szeretném megoldani, hogy mi lehet ennek az oka. Sokat utána olvasta, hogy lelki eredetű is lehet, próbáltam átgondolni a dolgokat, szex alatt jobban ellazulni, de sajnos sosem sikerül hüvelyi úton. Volt ez előtt egy 2 éves párkapcsolatom, ott is ugyan ez a probléma állt fent,de hozzá teszem nem szexuális dolgok miatt lett vége. Ebben szeretném a segítségét kérni, hogyan oldhatnám meg a problémát.
Válaszát köszönöm!

Üdvözlettel: Zsófia

Tisztelt Doktornő!
28 éves, férfi vagyok.
Érdeklődni szeretnék, a problémámat meg tudom-e oldani egyénileg itthon, vagy szükségem van-e egy szexuálpszichológusra.
A probléma a következő:
Régebben, amikor elkezdtem a szexuális életet, gondom volt a merevedéssel - vizsgadrukk, de le tudtam küzdeni. A második partneremmel nem volt gond, viszont most megismerkedtem egy olyan nővel, akit még soha nem szerettem, és akihez soha nem vonzódtam ennyire.
De valamiért nem megy vele a nemi élet... nem akar merevedni,vagy ha erőteljes ingerléssel mégis, aktus közben hamar lelankad - vagy nagyon hamar eljutok az orgazmusig (1 perc). Pedig nagyon vágyom rá... azt érzem magamon, hogy nem tudom eléggé kikapcsolni az agyam, és nagyon koncentrálok. És hogy a megismerkedésünk óta felborult az érzelmi világom. De az elmúlt 6 évben nem volt gondom a merevedésemmel, sőt... mostanában ilyen gondom nem volt. Gyakorlatilag a vele való megismerkedésig. Pedig nagyon vonz szexuálisan is... A partnerem ugyan türelmes, de látom rajta, nagyon szeretné az együttléteket. És azt érzi, azért nem megy a merevedés, mert nem elég vonzó, nem elég ügyes (mindent megtesz érte). Ez pedig a kapcsolat halálához vezethet középtávon. Minél előbb meg szeretném oldani ezt a problémámat.
Ön mit tanácsol?

Kedves Györgyi!
Szeretném a segítségét kérni orgazmus kérdésben. Egy férfi van az életemben, már több,mint 3 éve, de ez nem párkapcsolat.
Ritkán találkozunk, és csak sexre. Érzelmek viszont mind kettőnk részéről vannak a másik fél felé.
Mi lehet a probléma, baj nálam? Időnként nagyon jó és élvezem általa-vele a szexet, orgazmussal, és mostanában viszont egyáltalán nem sikerül. Ez is sajnos csak orálisan érhető el az esetemben :( Maszturbálás esetén ha nehezen is, de a csúcsra jutok. Lehetséges, hogy a férfiben is van némi probléma, nem igazán érzem a teljes értékű törődést, habár ő nagyon igyekszik....talán tanítanom kellene, rávezetnem, hiszen honnan tudná, ha nem referálok?
Kérem szépen, segitsen, mit tehetnék ennek oldásában, gyógyszerek nélkül? Mitől van ez az egyszer sikerül, egyszer nem állapot? Sajnos, ritkán tudunk találkozni, tudom, hogy sokat segítene a sűrűbb együttlét, és a közös megbeszélés is. Nagyon köszönöm válaszát, üdvözlettel Edit, 52 é.

Kedves Györgyi!

A párommal 1 éve vagyunk együtt, ő 26 éves, én 23. Nem élünk még együtt, ő is a szüleivel, és én is a szüleimmel. Minden nap találkozunk, együtt alszunk hol itt, hol ott. . (Előttem egy hosszabb kapcsolata volt, ami fél évig tartott, és a volt barátnőjével hetente egyszer találkoztak csak.)
Az első pár hónapban elég sokat veszekedünk, a bizalom miatt, mivel nehezen bízok meg az emberekben, de sikerült ezt a problémát megoldani.
A szexuális életünk közel 4 hónapja nem működik rendesen. Kapcsolatunk elején intenzív volt, míg mostanában hetente-kéthetente egyszer történik aktus közöttünk. Érzelmi téren minden rendben van, leszámítva a kisebb-nagyobb hullámvölgyeket, de úgy gondolom, hogy ez természetes. Lelkileg, érzelmileg nem kötődtem még ennyire senkihez, úgy érzem, hogy megtaláltam a másik felem. A szex része valamiért mégsem működik. A helyzet az, hogy én többször igényelném a szexuális együttlétet, míg ő jóval ritkábban, vagy mikor sor kerülne rá, akkor nincs merevedése.
4 hónapja próbáljuk megoldani a problémát, beszélgetni, keresni a megoldásokat, de úgy gondolom, hogy nem sikerül. Mind a ketten értékesítési területen dolgozunk, ami stresszel jár, és amit sajnos néha haza viszünk. Gondoltam arra is, hogy a stressz miatt nem tudja elengedni magát teljesen, de ez akkor sem húzódna el hónapokon keresztül.
Az elején kicsit nehezebben viseltem a merevedési gondokat, úgy gondoltam, hogy bennem van a hiba, mivel nem vagyok teljesen megelégedve magammal, és ez hátha kihathat a szexuális életünkre is. Nehezen toleráltam amikor nem úgy sült el a dolog ahogy én vártam. Azóta próbálok változtatni, nem veszekedni, hogyha nem sikerül, hanem megnyugtatni, hogy megoldjuk, de sajnos néha nálam is betelik a bili. Ő azt a magyarázatot találta a problémára, hogy régen sokat járt edzeni, éveken keresztül, míg mostanában elhagyta magát, és szerinte ez lehet az oka. Körülbelül február óta gondok vannak a nyakával, hátával, amit többszöri orvosi vizsgálat után sikerült helyre tenni, súlyfürdővel, masszázzsal stb... A nyaki fájdalmai fejfájást is okoztak, ami szintén rányomta a bélyeget az estéinkre. Hála istennek megoldódott ez a probléma, és el is kezdett járni edzeni, közel 1 hónapja, de még nem érzem a változást, hogy felpezsdült volna a szexuális életünk. Merevedési gondok azóta nincsenek, viszont ha együttlétre kerül sor, akkor az ő részéről kb 3 percig tart az aktus. Eléggé elszomorít, hogy míg az elején nem kívánta egyáltalán a szexet, és nem is volt merevedése, addig most meg hamar vége lesz a szeretkezésnek.
Gondoltam arra is, hogy az probléma lehet, hogy minden nap együtt vagyunk, és nincs meg az a szabadság amire vágyhat, viszont ha ezt szóba hozom, akkor azt a választ kapom, hogy igen, néha jó lenne egyedül lenni, de ennek ellenére ő ajánlja fel minden nap, hogy találkozzunk, aludjunk együtt.
Nehéz rájönnöm, hogy mi lehet a probléma, hiszen az érzelmek rendben vannak, úgy látom a viselkedésén, és a külsőmmel sincsen problémája állítása szerint.
Próbálkoztam kicsit feldobni a szexuális életünket, de nem igazán jól sült el, próbáltam nem erőltetni a szexet, hátha úgy érzi, hogy kicsit sok vagyok, és jobban menne ha ő hódítana meg, de sajnos nem oldódott meg.
Nem volt még ilyen jellegű problémája, se neki, se nekem, így nagyon nehéz megoldani, nem találjuk se külön, se együtt a megoldás.
Tudna esetleg tanácsot adni, hogy mivel lehetne helyre hozni a dolgokat?
Nagyon szépen köszönöm előre is a segítségét!

Üdv:
Zsófi

Tisztelt Asszonyom!

Tanácstalan vagyok. Amit itt most leírok, arról még senkinek nem beszéltem, de szeretném szakember tanácsát kérni, mert egyre inkább zavar valami. Főleg azóta, hogy anyuka lettem (5 és 3 évesek most).

Nem is tudom hogy kezdjem, kimondani ezeket talán nem is tudnám, beszélni ezekről nem tudok. De megfigyeltem néhány dolgot magammal kapcsolatban. Ezeket leírom.

A férjemmel 15 éve vagyunk együtt és a kapcsolatunk elején emlékszem nagyon zavart, mikor rámfeküdt, egyáltalán nem éreztem jól magam, mintha nem kaptam volna levegőt, azonnal aktiválódott a "menekülési reflexem", nagyon kellemetlen volt, még most is az.
Nem szeretem, ha lefogják a kezem, ha befogják a fülem, a szemem, vagy az orrom. Utóbbit a kisfiam előszeretettel játssza velem én meg utálom. Annyira rossz érzés, a reakcióm meg külső szemlélődő számára furcsa lehet, mert azonnal ráordítok, hogy hagyja abba és ha elfelejteném, hogy ő a gyerekem, akkor már ütnék is.

Ha pl. vmelyik gyerekem véletlenül fejbever, vagy összekoccanunk, a reakcióm ugyanez és rögtön ütnék vissza és elkezdek sírni. De ez jelentkezik, ha csak beverem a fejem véletlenül. Még ha nem is fáj annyira fizikailag vmiért akkor is nagyon rossz és támadásnak veszem, és sírok és fogom a fejem, mint amikor vki védi a fejét az ütéstől, hogy többet ne kapjon. De ez csak most vált világossá számomra, mióta anyuka vagyok.
Lehet, hogy ezek így első olvasatra nem tűnnek furcsának, de nekem ezekkel kapcsolatban nagyon kellemetlen érzéseim vannak.

Mikor olvastam egy könyvet a "fájdalomkilókról", leginkább olyan emberekről szólt, akiket gyerekkorunkban molesztáltak, megerőszakoltak. Talán ezeket a szavakat ki sem tudom ejteni. Szégyenérzet lesz úrrá rajtam és sírhatnékom van. Bár tudom ez egy olyan téma, amin sokan sírnak, elérzékenyülnek, mert az egyik legkegyetlenebb dolog, amit egy gyerekkel lehet csinálni. Szóval pár éve mikor ezt a könyvet olvastam, akkor kezdtem el gondolkozni. Azt tudni kell rólam, hogy én mások fájdalmára (is) nagyon érzékeny vagyok. Teljesen át tudom élni azokat és fájni is tud nekem is.

Szóval nem tudom, hogy csak beképzelem-e magamnak, vagy ezeket olvasván Ön is úgy gondolja van alapja a gyanúmnak. Eléggé félek...

Talán jó lenne tudni, ha igen. De lehet jobb lenne, ha nem.

Azt tudom, hogy a kiszolgáltatottság egy olyan dolog számomra, ami rettenetesen megérint és ha bármely ember szemében ezt meglátom elsírom magam és kiáltani tudnék és azonnal megölelném az illetőt, hogy segítsek rajta.

Milyen módszerek segíthetnek ennek a nagy kérdőjelnek a tisztázásában?

Válaszát előre is köszönöm.

Réka

Kedves Györgyi!
Nem tudom, megfelelő szakértőhöz fordulok-e segítségért, de megpróbálom.
3 gyermekem van és egy szerető férjem. Harmonikus családban élünk. Már a gyerekek születése előtt is jelentkezett (de nem ilyen erősen), hogy menstruáció előtt nagyon erős depresszió tör rám. Most jött meg újra a menstruációm a most 5 hónapos kislányom után és nem ismertem magamra. Sajnos a gyermek gondozásával kapcsolatban is nehézségeim támadtak és nem tudtam a napi feladataimat elvégezni, a gyereket alig tudtam ellátni. Eddig is elviselhetetlen voltam, de most a 3. gyermek születése után úgy érzem rosszabbodott, azon a pár napon szinte kifordúltam önmagamból és nem tudtam a viselkedésemet kontrollálni. Mindenképpen segítségért szeretnék fordulni, mert minden más napon kiegyensúlyozott, vidám anya vagyok, 3 gyönyörű kis lurkóval.
Soha nem szedtem fogamzásgátlót és szeretném elkerülni, ha lehetséges. Van valamilyen megoldás a problémámra?
Köszönöm előre is a a segítségét és Áldott Ünnepeket kívánok!

Tisztelt Asszonyom!

Tanácstalan vagyok. Amit itt most leírok, arról még senkinek nem beszéltem, de szeretném szakember tanácsát kérni, mert egyre inkább zavar valami. Főleg azóta, hogy anyuka lettem (5 és 3 évesek most).

Nem is tudom hogy kezdjem, kimondani ezeket talán nem is tudnám, beszélni ezekről nem tudok. De megfigyeltem néhány dolgot magammal kapcsolatban. Ezeket leírom.

A férjemmel 15 éve vagyunk együtt és a kapcsolatunk elején emlékszem nagyon zavart, mikor rámfeküdt, egyáltalán nem éreztem jól magam, mintha nem kaptam volna levegőt, azonnal aktiválódott a "menekülési reflexem", nagyon kellemetlen volt, még most is az.
Nem szeretem, ha lefogják a kezem, ha befogják a fülem, a szemem, vagy az orrom. Utóbbit a kisfiam előszeretettel játssza velem én meg utálom. Annyira rossz érzés, a reakcióm meg külső szemlélődő számára furcsa lehet, mert azonnal ráordítok, hogy hagyja abba és ha elfelejteném, hogy ő a gyerekem, akkor már ütnék is.

Ha pl. vmelyik gyerekem véletlenül fejbever, vagy összekoccanunk, a reakcióm ugyanez és rögtön ütnék vissza és elkezdek sírni. De ez jelentkezik, ha csak beverem a fejem véletlenül. Még ha nem is fáj annyira fizikailag vmiért akkor is nagyon rossz és támadásnak veszem, és sírok és fogom a fejem, mint amikor vki védi a fejét az ütéstől, hogy többet ne kapjon. De ez csak most vált világossá számomra, mióta anyuka vagyok.
Lehet, hogy ezek így első olvasatra nem tűnnek furcsának, de nekem ezekkel kapcsolatban nagyon kellemetlen érzéseim vannak.

Mikor olvastam egy könyvet a "fájdalomkilókról", leginkább olyan emberekről szólt, akiket gyerekkorunkban molesztáltak, megerőszakoltak. Talán ezeket a szavakat ki sem tudom ejteni. Szégyenérzet lesz úrrá rajtam és sírhatnékom van. Bár tudom ez egy olyan téma, amin sokan sírnak, elérzékenyülnek, mert az egyik legkegyetlenebb dolog, amit egy gyerekkel lehet csinálni. Szóval pár éve mikor ezt a könyvet olvastam, akkor kezdtem el gondolkozni. Azt tudni kell rólam, hogy én mások fájdalmára (is) nagyon érzékeny vagyok. Teljesen át tudom élni azokat és fájni is tud nekem is.

Szóval nem tudom, hogy csak beképzelem-e magamnak, vagy ezeket olvasván Ön is úgy gondolja van alapja a gyanúmnak. Eléggé félek...

Talán jó lenne tudni, ha igen. De lehet jobb lenne, ha nem.

Azt tudom, hogy a kiszolgáltatottság egy olyan dolog számomra, ami rettenetesen megérint és ha bármely ember szemében ezt meglátom elsírom magam és kiáltani tudnék és azonnal megölelném az illetőt, hogy segítsek rajta.

Milyen módszerek segíthetnek ennek a nagy kérdőjelnek a tisztázásában?

Válaszát előre is köszönöm.

Réka

Kedves Gyöngyi!

36 éves férfi vagyok, a barátnőmmel két és fél hónapja ismerjük egymást. Kétszer volt szexuális együttlétünk, de mindkétszer kimerült a dolog annyiban, hogy behatolás és 5-10 perc szex után egyszerűen elernyedt és onnantól bármennyire is szerettem volna, már nem állt vissza a megfelelő állapot és vége lett az egésznek.
Mindez azért furcsa, mert korábban soha még csak hasonló sem történt velem, izgatás nélkül is készen álltam mindenre, közben pedig pláne nem fordult elő, hogy lankadjon a lelkesedésem.
A párom nagyon szeretem, nagyon tetszik és szexuálisan nagyon vonzónak tartom.
Mégis mi lehet az oka a fent említetteknek, hogyan tudnék változtatni a dolgon?
Segítségét előre is köszönöm!

Klaro

Kedves Györgyi!
32 éves, néhány hónap múlva 33 éves nő vagyok. A gyerekkorom nem volt tökéletes, anyám semmit sem engedett meg nekem, amit szerettem volna, volt, hogy megvert. Ezen kívül borzalmas ruhákban jártam, ami szintén nem tett jót az önbecsülésemnek. Még szakközépiskolás voltam, amikor először önkielégítést végeztem, de tulajdonképpen nem tudtam pontosan, hogy miért és mit csinálok. Ezért amikor valami furcsát éreztem, megijedtem, hogy ezt nem szabad, és abbahagytam. Többször csináltam ezt, de sosem mentem el az orgazmusig. Ezt felnőtt fejjel már értem, akkor tinédzserként fogalmam nem volt, mi az. Viszont amikor először csináltam úgy, hogy tudtam is, hogy mi az, már nem sikerült, és azóta sem. Nem jutok el az orgazmusig. Talán úgy tudnám leírni, hogy addig a pontig jutok el, ameddig tinédzserként, és ott mintha bekapcsolna egy automata kikapcsoló gomb, és leállok, még ha nem is akarom. Pedig van 1-2 vibrátorom is, mert azt gondoltam, hogy esetleg azokkal sikerülhet. Azokkal sem megy. Úgy érzem, hogy ennek is betudható, hogy a korábbi (az a kevés, ami eddig volt, mert nagyon-nagyon sokáig nem volt barátom) kapcsolataim néhány hónap múlva csődöt mondtak, és félek, hogy az elkövetkezendők is ezért nem fognak sikerülni. Pedig nagyon szeretnék már családot, gyereket!
Az lenne a kérdésem, hogy ez bármiféle módon gyógyítható-e? Van valami mód arra, hogy sikerüljön? Egyrészt kétségbe vagyok esve, hogy nem megy, és félig-meddig már le is mondtam a sikerről, ami nyilvánvalóan nem egy bölcs döntés, másrészt viszont enélkül is élveztem a szexet. Igazság szerint nem csak magam miatt szeretném, hogy sikerüljön, hanem majd az elkövetkezendő párom miatt is, mert nem akarom, hogy emiatt legyen kudarcra ítélve a szerelmi életem.
Előre is köszönöm a válaszát!

Kedves Györgyi!
Férjemmel 4 éve vagyunk házasok, 7 éve vagyunk együtt párkapcsolatban, gyermekünk még nincs, most szeretnénk. Őszinte kapcsolatban élünk, úgy érzem, mindent meg tudunk beszélni egymással. Szeretjük egymást, szexuális együttlétek alkalmával mindkettőnknek van orgazmusa, összességében jó a szex együtt, bár van egy olyan probléma, ami mind lelkileg és mind testileg is egyre inkább zavar a kapcsolatunkban, együttléteinkben. Ez pedig az, hogy férjemet egyszerűen nem lehet simogatni, puszilgatni, azt mondja, hogy nem esik jól neki, mert "csiklandós" és "túl érzékeny", tehát gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ha megpuszilom nyakát, hasát, stb. egyszerűen gyorsan elrántja magát. Egyedül a szájára adhatok csókot és a hátát simogathatom, máshol neki túl "érzékeny". Orális kielégítésre sincs igénye, viszont nekem minden kényeztetést megad. Gyakorlatilag csak Ő izgat engem testileg, én meg paszsívan hagyom, hisz én nem csinálhatok neki semmit. Ez nem újkeletű dolog, a kapcsolat elejétől kezdve így megy ez, eddig próbáltam elfogadni, tolerálni ezt, de egyre nehezebben megy. Hiába kérdezem miért van ez így, mit csináljak, hogy jó lessen neki, de azt mondja ilyenkor, hogy nincs semmi lelki háttere, egyszerűen nem esik jól neki, így nem kell erőltetni, ettől függetlenül neki jó a szex cirógatás nélkül is (egyébként harmonikus családban nőtt fel, elmondása szerint anyukája gyerekként sokat simogatta, de felnőttként erre nincs igénye). Engem viszont az nagyon zavar, hogy én nem szerethetem Őt, hiszen testileg nem engedi, hogy szeressem, és lényegében úgy érzem, hogy passzív résztvevője vagyok az együttléteinknek, hiába mondja, és látom, hogy jó neki így is. Én nagyobb változatosságra, spontaneitásra is vágynék (más helyszínek, pózok, stb.), ezt jeleztem is neki, de erre sem nyitott egyáltalán, mindig ugyanúgy, ugyanott történik egy-egy aktus. Mitől alakulhatott ez ki Nála? Lelki vagy testi okai lehetnek ennek a hozzáállásnak? Én hogy tudnék változtatni a kialakult helyzeten? Előre is köszönöm a segítséget!

Kedves Györgyi,elmesélném röviden a történetemet.
38 éves vagyok,3 fiú gyermek apja.
20 éve élek a feleségemmel.
15 évesen jött hozzám a párom,,,sajnos,,, nyomós okkal,,amit én azt hittem( szerelem az ő oldaláról.)
Persze az idők,sok sok múlásával,megkedvelt.
kb,8 éves volt,amikor egy olyan hangzott el a szájából,hogy a mostoha apja bejárt hozzá a szobájába,és a nemi szervét,a vállához dörzsölgette.
Szólt az anyukájának,de az anyukája inkább féltékeny lett minthogy higgyen neki.
Ennyit mesélt a történetéből,utána sokáig hallgatott.
A viselkedése egész végig,illetve mostanáig nem a tipikus volt,,,parancsolgatott,megalázott mások előtt,,,anyám,apámmal akkor volt jó,ha össze vesztem velük,,,és mindig más férfihez tett,,,pl:miért nem keesek annyi pénzt,mint ő).
meguntam ezeket mert mindig az volt,amit ő mondott,,,
testi kapcsolat is akkor volt,ha ő akarta,,,de ha került is rá sor,akkor siessek,mert ő aludni akar.(de volt olyan,hogy közben azt vettem észre,hogy majdnem elaludt.
meguntam!
volt facebook oldalam és ki próbáltam magam(tudom nem volt helyes,de nem kaptam egy kicsi kedvességet se az utóbbi időben tőle)
beszélgetésbe keveredtem egy hölggyel,aki csak jókat mondott,és dicsérgettet ,amire már rég vágytam.
Sajnos a feleségem rájött a beszélgetésre,és kezdődött a baj,,,nekem jött verekedni kezdett,elmondta dühéen,ogy ő megcsalt,(de amikor megnyugodott,mondta,hogy már nem igaz)
azóta,vagyis 8 hónapja 2 napos kitörései vannak,féltékeny még a saját testvéremre is,,,sőt a fiunk,13 éves barátnőjére.
Kérdezem tőle,hogy nem ért régen valami trauma,,,vagy hogy a mostoha apja nem kényszeritette rossz dologra?!
De ő 5 percig elgondolkozik,és utána ad egy nemleges választ.
Talán még anyit hozzá fűznék,hogy megtudtam,14 évesen abortusza volt.
Mit csináljak? mert idegileg tönkre tesz engem,és a 3 fiunkat is.

Tisztelt Gyöngyi!

Szeretném a segítségét kérni, mert már semmilyen ötletem nincs arra vonatkozóan hogyan tudnám megoldani a problémámat a párommal. Néha már úgy érzem, hogy velem van, kudarcot vallottam. 1,5 éve ismertem meg a mostani párom és nem szeretnénk, ha tönkremenne kapcsolatunk. Nagyon szeretjük egymást és egyre többet gondolkodunk az összeköltözésen. Megbízható, türelmes, figyelmes, tényleg egy olyan férfi, akiről minden nő álmodik. Valósággal a tenyerén hord. Ő 43 én 45 éves vagyok. Mindketten túl vagyunk egy házasságon és mindkettőnknek van egy gyermeke. Nem egy városban lakunk 35 km távolság van közöttünk. És a probléma itt kezdődik. Mikor találkozunk én kívánom a szexet viszont Ő nem, vagyis szeretné, de nem megy neki és látom h bántja a dolog. Az 1,5 év alatt összesen 2-szer voltunk együtt. Igaz a kapcsolatunk kezdetén elmondta, hogy neki problémája van a szexszel, nem mindig megy neki, nem árult zsákbamacskát, őszinte volt. Adott lehetőséget a választásra. Nem mondhatnám, hogy nem figyelmes, állandóan puszilgat, ölelget, figyeli minden kívánságom, becézget, szépen beszél, tisztel, de mikor aktusra kerülne sor egyszerűen nem megy neki. Ha a kezemmel vagy a számmal elégítem ki, akkor nincs gond, de az együttlét nem megy neki. Sokat beszélgettünk róla, hogy mi lehet az oka ennek. Gondoltunk szervi problémára, de azt nem tartottam valószínűnek. Inkább lelki problémát látok a dolog mögött. Kérdeztem Tőle, hogy netán volt egy csalódása, megalázták, kinevették? Tagadta és azt mondta, hogy nem. Szerencsére mindent meg tudunk beszélni és bízunk egymásban. Mikor úgy éreztem, hogy már kellemetlen neki az, hogy szóba kerül a téma megígértem, hogy többet nem hozom szóba hátha az segít neki. Megállapodtunk egy határidőben, hogy meddig adunk magunknak időt, ha addigra sem változik semmi, akkor felkeresünk egy orvost, vagy egy pszichológust. Ez az idő sajnos már letelt, de mivel szeretem így nem adtam fel, de sajnos elzárkózott a lehetőségek elől. Kétségbeesésemben felkerestem a volt feleségét, akivel nagyon jó viszonyban vagyunk és a "segítségét" kértem, hátha Ő tudja a probléma forrását. Persze erről a párom nem tud és nem is tudhatja meg, egyikünknek sem lenne jó. Meglepő dolgot tudtam meg, szerinte ez állhat a dolog mögött. Sejtésem beigazolódott, amikor lelki dologra gondoltam, de az igazság mellbe vágott. Páromnak lett volna egy bátyja, akit az édesanyja 4 hónaposan elveszített. Mikor párommal várandós lett, mindenáron kislányt szeretett volna. Csalódásként érte, hogy újból fiú gyermeke született. Nem tudta feldolgozni és emiatt, nem tudni hány éves koráig lánynak öltöztette és nevelte. Szerencsére ennek ellenére nem lányosodott el, egy nagyon jóképű férfi, aki tényleg a nőket szereti és a nők is megnézik Őt. Nálam még nem fordult elő, de a volt felesége mesélte, hogy volt rá példa, hogy kilakkoztatta a körmét vele, sminkeltette magát, néha belebújt a ruhájába. Persze mindezt csak otthon és először a volt párja is csak nevetett rajta, hülyéskedésnek vette. De mikor egyre gyakrabban fordult ez elő, már kezdett neki túl morbidnak lenni. És mikor náluk sem működött a sex úgy ahogy kellett volna, Ő is faggatni kezdte. Hosszú idő után merte elmondani neki azt, amit az anyukája tett vele. Nem is szóban, hanem írásban. Nem mesélte el részletesen, mert nem tartja etikusnak, hogy kibeszélje, szerinte várjam meg, hogy eljöjjön az az idő, hogy nekem is elmerje mesélni. Párom nagyon hálás nekem, hogy ennyire türelmes vagyok vele és érzi, hogy nagyon szeretem, de ez annak köszönhető, hogy Ő is engem. Az utolsó beszélgetésünk alkalmával elmondtam neki, hogy nagyon sokat gondolkodtam és hogy nagyon szeretem, nem szeretném elveszíteni, de be kell látnia, hogy ez így nem mehet tovább. Ha tényleg szeret és nem szeretne elveszíteni, akkor le kell ülnünk és őszintén beszélnünk kell. Tudja, hogy minden téren bízhat bennem, elmondhat mindent bármi is az. Nem fogok visszaélni a bizalmával, nem fogom kinevetni, segíteni szeretnék, hogy ez a probléma megoldódjon, de így nem tudok segíteni, ha nem tudom mi a kiváltó ok. Felajánlottam neki, hogy a legközelebbi találkozásunkkor menjünk el egy független helyre és ne hozzájuk ( válása után a szüleihez költözött vissza ) szeretnék úgy beszélni vele, hogy az édesanyja ne nyitogasson be állandóan hozzánk és senki ne zavarjon. Mindenképp beszélnünk kell és hiszek abban, ha őszintén elmond mindent, akkor kettőnknek sikerül megoldani a problémát és maximálisan bízhat bennem. Ha kell menjünk orvoshoz, gondolja végig, mert ez lesz az utolsó esélye. Meglepetésemre igen volt a válasz, belement...annyit mondott, de kérdés megint mikor fogja meggondolni magát. Beszélgetésünk után küldött egy sms-t és azt írta benne, hogy le sem tudom képzelni, hogy mennyire szeret, hogy mennyit jelentek neki és hálás az életnek h megismerhetett és mindent megtesz azért, hogy örömet szerezzen nekem, mert ez így neki sem jó. Nagyon nehéz visszafognom magam, hogy véletlenül se szóljam el magamat és ne hozzam kellemetlen helyzetbe a volt feleségét sem. A doktornő szerint elképzelhető, hogy valóban ez lehet a fő probléma és lehetséges, hogy mivel a szüleinél lakik és látja az édesanyját nap, mint nap állandóan a múlt lebeg a szeme előtt? A volt feleségével is ott laktak és az édesanyja viselkedése segítette ahhoz, hogy külön mentek. Anyósom nem tűr meg senkit a fia mellett, mindenkit elüldöz, menekülne Ő is otthonról, de egy fizetésből egyenlőre nem tudunk kivenni albérletet. Maximálisan véd, ha látja, hogy az édesanyja úgy szól, viselkedik velem..nagyon dühös olyankor és van mikor felemeli a hangját és ki is küldi a szobából.Hozzánk szintén nem tud jönni, mert nálunk édesapámnak elviselhetetlen a természete, hiába lakunk két különálló lakásban, elmar mindenkit. Érdekes, hogy anyósom párom öccsével és annak barátnőivel nem teszi ezt. A volt felesége szerint pedig tényleg az lenne a legjobb megoldás, ha ki tudnám szakítani abból a közegből minél hamarabb míg nem késő. Ön szerint mi lenne a megoldás, hogyan tudnék segíteni neki amíg nem késő?

Válaszát türelmetlenül várom és előre köszönöm!

Üdvözlettel: Yldi

Kedves Györgyi,
párommal (33), kb fél éve vagyunk együtt és a legeleje óta nehézkesen megy az együttlét.
Elmondása szerint, nem érez vágyat az együttlétre, nincs merevedése, nem kívánós.
Érintésre el tudom érni nála a merevedést (sajnos ezt sem mindig), de amikor akcióra kerülne sor, akkor elernyed.
Különösen ha behatolásról van szó, vagy nem is sikerül vagy 1-2 mozdulat után vége.
Orálisan általában sikerül kielégítenem őt. Az alkalmakat inkább reggelekre halasztjuk, mert olyankor a reggeli merevedés hiánya ellenére is jobb a sikerarány.
Nyilvávalóan az egészet fokozza, hogy most már rá is görcsöl és én is nagyon szeretném, hogy sikerüljön.
Elég sokat dolgozik és stresszel, illetve volt egy kb 3éves kapcsolata, ahol már jelentkeztek a problémák. De ott betudta a kapcsolat hibájának, mert egy nagyon intenzív és lelkileg megviselő kapcsolat volt, ahol a válasz a legtöbb esetre ignorálás volt.

Beszélünk néha erről, de nem túl nyitott a témát tekintve és erőltetés meg nem hiszem, hogy segít Már eljutottunk oda, hogy tudja, hogy meg szeretné oldani, de egyelőre minden más, munkaügy fontosabb.
Felajánlottam neki, hogy menjünk el szakemberhez, akár együtt is. De a közös opciót biztosan nem szeretném.

Mit gondolsz? Mit javasolsz? Hogyan tudnék segíteni ezen?
Köszönöm előre is,
B

Kedves Gyöngyi!
Időnként rámtör, hogy a páromtól hiányzik egy jóízű csók, simogatás. Nekem sajnos van úgy. hogy többet igényelnék a párom közelségéből, mint ő adna. Ez elég rossz tud lenni. Nem csimpaszkodok, terhelően a nyakába, csak nekem többre van, lenne szükségem. Bár ez adott lelki hangulatomtól is függ. Ő aranyos és figyelmes, csak sajnos a fizikai érintések nem úgy mennek nála, mint jólesne. Nem könnyű nekem olykor vele, mert őt finoman kell tanítanom.
Neki 10éves korában elváltak a szülei és lelkileg nem úgy foglalkoztak vele ami érezhető rajta. Olyan, mintha nem merné kimutatni, mintha félne, mintha korábban átélt volna valami fájdalmat és így védekezne. Több, mint 4éve vagyunk együtt, ám ezek a dolgok egyre jobban hiányoznak. Sajnos ezek mögött kommunikációs hiba is áll tudom, ám nem könnyű, még nem volt ilyen párom akit terelni kellett volna. Az együttléteken történő érintéseket sem igazán fekve történik, amit én igényelnék. Érdekes tud lenni a párom. Mikor próbálnám terelni, hogy hogyan lenne kényelmesebb, ő jobban akarja térdelve vagy állva. Sajnos félszeg tudok ebben lenni, bátortalan. TAnulnom kell a párom hogyan tereljem, nem könnyű. Mit gondol? Miért jobb neki a kényelmetlenebb? Miért tetszik az neki jobban? Ő nem tud úgy simítani, hogy tudja mi esik jól egy nőnek, ez korábbi kapcsolataimban ment. Ő olyan hidegebb, nem tudom miért. Olykor olyan, kamaszosan bizonytalan. Vajon miért? Pedig érett férfi. BÁr olykor éretlennek tűnik. Szóval nem értem. Általában a férfiak valahogy tudják, a nők milyen simogatásokat szeretnek, milyen puszikat. Párom nem. Tőle nem kapom meg. HA finoman tanítgatom, akkor vajon meg fogja magától tenni? Mondjuk ha belegondolok milyen az ő családja, részben megértem miért lett ilyen. ANyukája sajnos nagyhangú, dirigens, ott nem látni kedveskedést, simogatást. Én is annak idején aputól és nevelőanyumtól tanultam meg hogyan működik, mert láttam és beszélgettek sokat velem. A páromnál ez nem így volt. Olykor azt álmodom, hogy csókolnak és simogatnak. De nem a párom. Miért nem vele álmodom? SZóval tereljem a párom, hogy jólesne ha nem csak átölelne, hanem simogatna netán a nyakam is puszilná? Nem könnyű, ebben gyakorlatlan vagyok. Egyébként a párom persze benne van dolgokban amikor kezdeményezek. Mit gondol? Köszönöm segítségét.

Tisztelt Györgyi!
Egy olyan problémával fordulok Önhöz, amit már sajnos nehezen tudok kezelni. 20 éves fiú vagyok és kb. 2 hónapja merevedési gondjaim vannak. Akkoriban vizsgáim voltak, stresszeztem, volt egy nehéz napom amikor már lélegzetet visszafojtva kellett futnom valahová mert pár percem lett volna hogy lekéssem a vonatomat, az a helyzet nagyon stresszes volt a szívem úgy vert, hogy azt hittem megáll. És aznap este zuhanyzás közben lettem figyelmes arra hogy ott lent nincs rendbe valami, mert ha zuhanyoztam általában megmerevedett de akkor semmi. A vizsgák miatt ezt a helyzetet el is felejtettem vagyis nem vettem róla tudomást úgy 3 hétre rá jöttem rá, hogy valami gond van. Reggeli merevedés szinte semmi, meg napközben sem. Tudom, hogy valami nem olyan, mint volt és már lassan beleőrülök a helyzetbe. Vizsgák után rögtön szüleimhez fordultam ezzel a problémával, megjártam már egy urológust is, vérvétel, vizelet vizsgálat, megvizsgált ott lent, és mindent rendben talált. Akkor egy kicsit megnyugodtam, de ez már kb.4 hete volt. Ő mondta, hogy egy szexuálpszichológushoz kellene fordulnom, de mivel messze lakom eddig nem jött össze eljutnom egy szexuálpszichológushoz. Az interneten olvastam, hogy ez fiataloknál általában pszichés jellegű, szinte biztos vagyok benne, de hogy reggel sem és a nap folyamán sincs ez aggaszt, hogy már ennyi ideje nincs. Nem hoz lázba semmi, de elfejtettem még az elején írni hogy még nem volt szexuális élményem senkivel. Azt érzem hogy össze van menve a péniszem és nehezen tudom csak felállítani, de ha feláll az sem a régi. Már a fejemben ,,kattog,, a dolog, hogy nemsikerül, De ezelőtt volt fantáziálásom róla, önkielégítést is végeztem rendszeresen de most már azt is hanyagolom. De hogy még egy csavar legyen a történetemben le kell írnom hogy azt hiszem meleg vagyok , mindig is a férfiak érdekeltek, de mindig is hallgattam róla, iskola , családi háttér végett. Bár így is kaptam emiatt sokat életem folyamán, még ha nyíltam nem is mondtam ki senkinek. De ez sosem gátolt engem abban hogy éljem mindennapjaimat. Viszont lassan egy éve már megismerkedtem interneten egy sráccal, nagyon jókat beszéltünk, annyit beszéltem vele mint még soha senkivel, nagyon egy húron pendülünk, közös témák, viszont csak interneten beszélünk és lehet élőben nem is lennénk szimpatikusak egymásnak, én már őt láttam a Tv-ben egy riport erejéig. Én akkor egy éve nem mondtam neki hogy nyitott vagyok mindenre mert akkor még nem tudtam volna az életemet 360 fokos szögbe változtatni a suli miatt. Annyira vártam hogy végzek a sulival és akkor találkozhatunk stb. de jött ez a helyzet a merevedéssel. Meg tartok is tőle ha találkoznánk, hogy fogadná ezt hogy ,,átvágtam,, bár célzásokat azért tettem, hogy lehet,hogy szóba jöhetne valami. Ezt családomnak sem mertem elmondani mert még nincsenek erre szerintem felkészülve, de talán még én sem. Bár nagyon szeretnek, tudom, hogy ennek még nem jött el az ideje. Most úgy érzem sem merevedésem, sem ő, mert egyre kevesebbet beszélünk. És igazából már össze vagyok zavarodva ő iránta is meg a helyzetem miatt is, félek még nem próbáltam ki de már esélyem sem lesz arra hogy egy jó élményben legyen részem. Tudom, hosszan írtam le a történetem, de még eddig senkinek sem számoltam be ilyen részletesen. Kedves Doktornő, mit gondol, mit lehet ebben a helyzetben tenni?. Már csak abban bízom, hogy nemsokára ha besikerül egy új közegbe kerülök, távolabb a családomtól és talán az új környezet segít ebben . Azt hiszem egy kicsit elvesztem minden téren, pedig egy életvidám, a társaság központja típusú fiú vagyok. De emiatt megszakítottam szinte mindenkivel a kapcsolatomat, csak magammal és a gondommal foglalkozom. Lehet ez a gond, bár a barátaim sem tudom, hogy kezelnék ezt a helyzetet. Eddig sínen volt minden az életemben de félek, sosem leszek képes szeretni senkit .Köszönöm, hogy idejét rám és problémámra szánta és remélem az oldalon járók, olvasók is elolvassák a problémám, hogy ilyen is megtörténik valakivel. Várom válaszát. Üdvözlettel.
Már lehet elküldtem, de ez az internet mindig megtréfál ezért inkább elküldöm még egyszer.