szociális fóbia gyógyítása

Kedves Doktornő!

21 éves egyetemista lány vagyok. Évek óta szorongással küszködöm, ami depresszióba ment át az utóbbi időben. Nagyon félek mindenféle társas közegben, ehhez társulnak különféle fizikai tünetek. Olyan furcsa szorító érzéseim vannak, ha be kell mennem szemináriumokra és különösen izzad a lábam és hónaljam is. Ezekkel semmilyen probléma nem lenne, de valami miatt az emberek, ha közelükbe megyek állandóan az orrukat fogdossák. Úgy gondolom, undorodnak tőlem. Amikor közlekedem, nem gondolom, hogy el kell ájulnom, mert felszállok a metróra vagy buszra, de pusztán az a cselekvés, hogy a közelemben szinte mindenki az orrához nyúl teljesen kikészít. Állandóan kérdezgetem a környezetemet, hogy ne haragudj, büdös vagyok??? Mindenféle dezodort, stiftet kipróbáltam már. Igényes, magamra sokat adó hölgy vagyok mégis ilyen problémákkal küszködöm. A barátom azt mondta, semmilyen rossz illatot nem érez rajtam, a környezetem mégis folyamatosan megcáfolja ezt.
Már teljesen szorongok, beszűkült az életterem, nem merek menni sehová. Az önsajnálat és sírások tengerében úszkálok. Nem tudok aludni, enni... voltam pszichiáternél, ő cipralexet írt fel, de mióta szedem (10 napja) folyamatosan azt érzem, hogy fáradt, álmos, levert vagyok. Nem beszélve arról, hogy állandó hasmenéssel is bajlódok. Esténként furcsán korog a gyomrom. Nem akarom otthagyni az egyetemet. Okos, értelmes embernek tartom magam, szeretnék boldog lenni és boldogan élni, nem elhagyott kurzusok miatt szorongani. Úgy érzem, hogy körülöttem mindenki normális.
Kérem, segítsen nekem. Mitől lehet ez?

Tisztelt Doktor Nő! Már korábban írtam Önnek, hogy szociális szorongásom van. Megfogadtam a tanácsát és mivel vidéki vagyok felkerestem egy szakorvost: Már ez a második hete hogy reggel -este szedem a coaxil nevű gyógyszert és frontint. Tudom, hogy több hét kell, hogy a gyógyszernek hatása legyen, de most végre találtam egy állást, és holnap lesz a hivatali eskűtételm, ma volt az első napom: azt vettem észre vagyis én nem de a többiek mondták, hogy remegek (testem, hangom). Félek, hogy az eskütételen is ez fog történni. Mit tanácsol nem szeretném hogy remegő hangon és kézzel elmondani. Tudom, hogy beteg vagyok, kezeltetem is magam. Nem akarom, hogy újra munkanélküli legyek hiszen az első benyomás számít. Kérem adjon tanácsot, hogy vegyem be a coaxilt holnap? lehet az okozza a remegést, vagy most az egyszer hagyjam ki,. Ma reggel bevettem és még hozzá 4szem 0,5 frontint, de nagyon felerősödött a remegésem. Két hete vérnyomásos lettem nem súlyos, de biztos a stressztől: erre szedet covarex comb. egy felet reggel , este. Nagyon várom a tanácsát, honlanp 8 kor lesz az eskü. Kérem segítsen hogy hogyan szedjem a gyógyszert, vagy milyne gondolatok segíthetnek ilyenkor. Nagyon nagy köszönettel és tisztelettel

Kedves Doktornő!
Korábban írtam Önnek, hogy szorongással küzdök. közösségben remeg a hangom, izgulok még a semmitől is. Ön tanácsára elmentem orvoshoz.(vidéki vagyok azért nem tudtam az Ön szakrendelőjét felkeresni) Aurorix nevű tabletát írt fel, és frontint. Valahol azt olvastam, hogy ez a szorongást nem tudja csökkenteni. Kicsit félek elkezdeni szedni a mellékhatások miatt. Előreláthatólag 6 hónapig kellene szednem. (cipralexet nem tudtam szedni, mert hányingerem volt) Nem lesz ez rossz hatással ha 6 hónap után babát szeretnék? Mi a véleménye a fenti gyógyszerről? Alkalmas arra, hogy a remegő hangomat, szorongásomat megszüntesse? Nagyon köszönöm és várom a válaszát. Tisztelettel

Kedves Doktornő!
Korábban már írtam Önnek a problémámról (közösségben halk vagyok, szorongok). Ön segített is, tanácsot adott. Most azzal a problémával fordulnék Önhöz, hogy most ezen a héten lenne egy olyan meghallgatásom egy állás kapcsán amit nagyon-nagyon szeretnék. Ezért nagyon nagyon rágörcsöltem, izgulok. Szeretném leplezni az izgulásomat, szeretném az állást. Amúgy mindenben megfelelnék(isk. végzettség, stb). Félek, hogy halk leszek és remegni fog a hangom. Nem szakmai meghallgatás, csak beszélgetés. Tudna valamit javasolni? A frontin nevű gyógyszertől csak álmos leszek, de ott nem fog használni. Korábban megbeszéltük, hogy majd kezelésre kell járnom, fogok is. A másik kérdésem az lenne, hogy ha a problémámmal orvoshoz fogok járni és Ön korábban Pszichoterápiát javasolt meg lehet gyógyszert akkor emellett nem lehet babát tervezni. nagyon várom a válaszát. köszönöm! Üdvözlettel!

Kedves Szakértő!
Az alábbi gondommal keresem meg Önt: Próbálom röviden leírni: társaságban halk szavú vagyok, alig lehet hallani a hangom, szorongok. Ha társaságban meg kell szólalni akkor remegni kezd a halk hangom és a testem is. Egyszerű élethelyzetekben pl 1 kg kenyér vásárlásánál is remeg a hangom és alig halják mit mondok. jelenleg állást keresek, mert előző munkahelyemen lejárt a szerződésem, ezek a gondok még jobban megnehezítik az álláskeresést. Próbáltam frontin gyógyszert bevenni, de nem segít ( a belső adrenalin felülírja a gyógyszer hatását). A frontin nevű gyógyszert csak állásmeghallgatásnál veszem be. Amúgy nem vagyok kedvetlen, nincs öngyilkossági gondolatom, tele vagyok célokkal: boldog házasság, babát tervezünk. Kedves doktor Nő , hogyan segítsek magamon, hogy bátor magabíztos legyek. Olyan helyzetekben is szorongok amikor nincs semmi realitása pl bolti bevásárlás, ha meg kell szólalni. Nem akarok gyógyszert szedni, mert babát akarok. Sajnos volt márciusban egy abortusom 12 hetesen (beteg volt a baba) lehet akkor is a frontin gyógyszertől, mert az 1 hónapban még szedtem 0,5 -s három szemet naponta. Lehet ez okozta a fejlődési rendellenességét. Korábban voltam Pszichiáternél aki terápiát javasolt és megtanított rá, de nem igazán használt. Szeretnék én is olyan lenni mint más: aki nem remeg, ha meg kell szólalni... Válaszát nagyon várom. Köszönettel és üdvözlettel.

Kedves Doktor Nő!

Ma kutatkodtam a neten, csak úgy beírtam, hogy telefonálás előtt izgulni és kiadta a szociális fóbiát. Mindig is gondolkodam azon, hogy vajon miért vannak azok a gondolatok, érzések amik el el kapnak engem, de úgy érzem rátaláltam, szerintem szociális fóbiám van.

32 éves vagyok, de már kislánykoromban szégyenlős voltam, nem mertem dolgokat csinálni, aztán meg jött a alkoholizáló,lázadó kamaszkor és társai. Viszont a mai napig fennáll az a helyzet, hogy pl. a leghétköznapibb telefonbeszélgetés előtt izgulok. Pl. felhívni a fodrászt. Komolyan mondom nevetséges. Állásinterjúk előtti állapotról nem is beszélek. Már gyomoridegem van nem tudom hány órával előtte, már előtte levő napokon az adott naptól rettegek szó szerint. Orvosok előtt is mindig izgultam. Én nem elvörösödök, hanem leizzadok. Főleg hónalj részen, de képes vagyok mindenhol, kivéve tenyér, talp, arc. A körmömet is szoktam rágni. Vannak ennek is fejezetei, hol szépen megnövesztem és úgy van egy évig, vagy mint most csak úgy lerágtam az összeset, és nem bírom abbahagyni. Ilyen igzulós helyzetekben állandóan pisilnem is kell. Képes vagyok úgy, hogy pisiltem pár percel előtte, és már újra kell. Szóval mindig gondoltam, hogy nem stimmel minden, de úgy gondolom, hogy ez a szociális fóbia a megfelelő megnevezése. Ön szerint jól gondolom?
Bűntudatom, és szégyenérzetem nincsen.

Köröljártam jobban a témát, és olyanom nincsen, mint sokan írták a fórumokon, hogy nem mernek kilépni a házból, meg ilyenek, nem vagyok korlátolt ilyen szinten, dolgozom is, meg minden, de azért gondolatilag gátolt vagyok.

Régen pl. iskolában utáltam osztály elé kiállva verset felolvasni, meg ilyeknek. Mindig megtettem, mert ha nem tettem volna, akkor hogy kilógtam volna onnan. Ígyis úgy utáltam a szakközép iskolát, nem kellett olaj a tűzre még :) De viszont utána mindig olyan szarul éreztem magam, tehát pl. versolvasás alatt végig azon járt az agyam, hogy most mindenki engem néz, szívem szerint tök máshol lennék nem itt, jaj mit gondolnak a többiek, stb. hülyeségek. Borzasztó.

Szerintem biztos, hogy volt olyan, hogy amiatt nem kaptam meg az állást, mert látták rajtam az izgulást, ugye ez nem túl nyerő párosítás, általában a magabiztos embereket szeretik, nem az olyat aki izgul. Mindig volt állásom egyébként. Csak az a belső nyugtalanság, hogy állást kell találnom, telefonálni, telefont felvenni, ha interjúra hívnak, gyomorideg ezzel kapcsolatban. Mikor befejeztem a szakközépiskolát (5 éves volt) mindig ott volt az agyamban, hogy jajj ne jöjjön el az ősz, mert akkortól kellet munkát keresnem, és féltem, igzultam ettől. Telefonálások előtt mindig hevesebben dobog a szívem. Vagy pl. ha meglátom, hogy hív a fönököm, egyből dobog a szív, és aggódás, izgulás. Teljesen mindegy melyik munkahely, mindig ez van/volt.

Problémát okoz a mindennapi életben, mert ma jött elő megint, hogy fel kellett hívnom a fodrászt, ahova 18 éves korom óta járok és előjött ez az igzulás. Tiszta őrület komolyan, tehát nem a miniszterelnököt készültem hívni. Illetve előjön ha bizonyos személyekkel kell beszélnem. Attól függ, hogy ki a másik fél. Pl. párom apjával egy társaságban (nem nagyon kedvelem őt) állandóan izzadok. De az anyukájánál nem.

Régen míg itthon dolgoztam (külföldön élünk jelenleg), egyszer azt a feladatot kaptam, hogy csináltassak céges bélyegzőket. Na én akkor kész voltam, hogy én ezt nem bírom megcsinálni, hogyan csináljam, mit mondjak stb. 24 éves voltam. Míg más ember hulla laza rutinmelónak tekinti az ilyet. Szerintem az ilyen típusú emberek, mint mi sokszor aljább munkahelyeken is dolgoznak, mint képesítésük, vagy tudásuk szerint dolgozhatnának, pontosan az ilyen gondolatok miatt. Tehát ha ezt éreztem egy bélyegző készítésnél, mi lenne velem egy tárgyaláson? Bele sem merek gondolni. Pedig végzettségem szerint, akár ilyeneken is részt kellene vennem. De mindig is kerültem az ilyen munkakört. Nem szeretek szerepelni idegenek előtt, igzulok.

Illetve azt is észrevettem még, hogyha pl. plázákban a női wc-ben belenézek a tükörbe és mellettem vagy mögöttem állnak emberek, akkor nagyon zavar, hogy engem néznek, hogy én a tükörbe nézem magam. Megteszem, belenézek, de egyfolytában erre gondolok, hogy ők néznek és zavar. És tulajdonképpen a tükörbe mikor nézek azt is nézem, hogy ők merre néznek.

Azt szeretném tudni, hogy Ön szerint is ez akkor szociális fóbia? Vagy ha nem akkor micsoda lenne?
Le lehet ezt küzdeni? Olvastam, hogy esetleg jót tenne valamiféle nyugtató.?

Köszönöm szépen kedves türelmét és válaszát, segítségét!
Üdvözlettel,
Andi

Olyan problémával fordulok önhöz,hogy képtelen vagyok társaságban felóldódni és velük együtt nevetni.Sőt ahogy társaságba kerülök,azonnal lebénulok.Ülök egy helyben,magam elé meredve(a földet bámulom),nem merek rá nézni senkire,izzad a tenyerem,remeg a gyomrom a kezem.A köszönésig és a leülésig gond nélkül eljutok,de utána már képtelen vagyok ,,társasági,, ember módjára viselkedni.Egyedül a családom elött tudok rendessen viselkedni.De már ha jön hozzánk valaki akkor is menekülök a szobába és azonnal bezárkózók.sajnos párkapcsolatom-e miatt nincs.A munka helyemen-e miatt utálnak,sőt kín szenvedés mindennap bemennem.Már gondot jelent a bevásárlás,a csekk befizetése is.A hogy ki lépek az utcára már rettegek a gondolattól hogy emberekkel találkozok.Ha az utcán egy ismerős megállít beszélgetni,azonnal lerázom egy ,,nagyon sietek,, szöveggel és iszkolok a helyszínről.23 éves lány vagyok,körülbelül két éve ennyire komolyak a problémáim,előtte is visszahúzódó és csöndes voltam de ennyire nem.nem tudom mi történt velem,de komoly gondot jelent.Attól félek hogy hamarósan már az utcára sem merek majd kimenni. Kb;8 hónapja már egyszer öngyilkos lettem e-miatt,és újra ez jár a fejemben. Egy időbe jártam pszíhíáterhez,de csak erős nyugtatókat irt fel amiktől folyton elaludtam és a munkahelyemen sem tudtam megfelelni. pszihólógúsra pedig nincs pénzem.Meg lehet ebből gyógyulni? És ha igen akkor hogy? Kérem segítsen nekem!!! Előre is köszönöm.